Subarachnoideális ciszta tünetei, vizsgálata és kezelése

2010. december 22. 11:36

Módosítva: 8 nap

A subarachnoideális ciszta agy-gerincvelői folyadékkal telt hólyag, ami kialakulhat az agy és a koponyaalap között, vagy az arachnoideális hártyán. A legtöbb eset a gyermekkorban alakul ki, habár néha a felnőttkorban is előfordulhat. Arachnoideális ciszták férfiakban gyakrabban fordulnak elő.

A subarachnoideális ciszta okai

Az elsődleges subarachnoideális ciszta fejlődési rendellenesség miatt alakul ki, és már a születéskor jelen van. A másodlagos subarachnoideális ciszták ritkábban fordulnak elő; fejtrauma, agydaganat vagy fertőzés talaján alakulhatnak ki.

A subarachnoideális ciszta tünetei

Az arachnoideális cisztával járó tünetek a ciszta nagyságától és elhelyezkedésétől függenek. A kis ciszták általában nem okoznak tüneteket és csak véletlenül kerülnek felismerésre. A legtöbb esetben a ciszták nagyméretűre nőnek, de csak enyhe tünetekkel járnak.

A nagy ciszták gyerekkorban okozhatnak fejdeformációt vagy nagyfejűséget, ami okozhat fejfájást, görcsöket, az agy-gerincvelői folyadék felgyülemlését, magas nyomást a fejben, fejlődési visszamaradást és megváltozott viselkedést.

Más tünetek is előfordulhatnak, mint például: gyengeség vagy a test egyik oldalának bénulása, a mozgás koordináció hiánya, hányinger/hányás, fejfájás, endokrin tünetek (pl. a pubertás korai kezdete) és látászavarok.

A subarachnoideális ciszta diagnózisa

A kis ciszták általában nem okoznak tüneteket és csak véletlenül kerülnek felfedezésre. A tünetek során felmerülő gyanú esetén MR (mágneses rezonancia) képalkotó vizsgálattal lehet a subarachnoideális ciszta meglétét igazolni.

A subarachnoideális ciszta kezelése

Csak abban az esetben szükséges a műtéti megoldás, ha a cisztában a nyomás nagynak tűnik és tüneteket okoz. Ha nem igényel beavatkozást, azon ciszták utánkövetése szükséges. A műtéti megoldás a ciszta falának "kilyukasztása" vagy a cisztába vezetett söntön keresztül a folyamatos agyvízelfolyás biztosítása.

Egyéb tudnivalók a subarachnoideális cisztáról

Kezeletlen esetekben a ciszta növekedése vagy bevérzése állapotromláshoz vezet. Agy- és/vagy gerincvelői sérüléseket is okozhatnak. A kezeléssel a tünetek általában megszűnnek vagy javulást mutatnak.

A subarachnoideális cisztákkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy sokáig teljesen „néma” elváltozások maradhatnak. Számos ember él úgy velük, hogy soha nem derül fény a jelenlétükre, mert a ciszta nem befolyásolja sem a mindennapi működést, sem az idegrendszer integritását. Ilyenkor a ciszta inkább anatómiái sajátosságként viselkedik, semmint betegségként. A klinikai gyakorlatban az ilyen véletlenül felfedezett elváltozásokat gyakran „incidentalomának” nevezik, vagyis olyan leletnek, amely ugyan jelen van, de nem okoz panaszt.

Ha azonban a ciszta olyan helyen alakul ki, ahol a tágulása nyomást gyakorolhat az agy bizonyos területeire, a tünetképződés esélye megnő. Az agy rendkívül érzékeny a térfogatváltozásokra, így még egy viszonylag lassan növekvő folyadékkal telt képlet is okozhat panaszt, különösen akkor, ha a koponyán belül nincs lehetőség megfelelő kompenzációra. Ezért fordulhat elő, hogy valaki gyermekkorban enyhe tüneteket tapasztal, majd éveken át teljesen panaszmentes, később azonban egy növekedési ugrás, egy koponyán belüli nyomásváltozás, sőt akár egy kisebb trauma is „aktiválhatja” a cisztát.

Miért fontos időben felismerni?

A panaszok gyakran alattomosak: visszatérő, tompa vagy lüktető fejfájás, amely nem reagál jól a szokásos fájdalomcsillapítókra; fáradékonyság; koncentrációromlás; esetleg olyan finom neurológiai eltérések, amelyeket a családtagok vagy az iskolai környezet vesz észre először. Gyermekeknél a viselkedés megváltozása – szokatlan ingerlékenység, tanulási nehézség, ügyetlenség – különösen fontos jel lehet. Ezek a tünetek nem mindig specifikusak, de ha hosszabb távon fennállnak, indokolt a kivizsgálás.

A nagyobb méretű ciszták sokszor összefüggésbe hozhatók a hydrocephalussal, vagyis az agy-gerincvelői folyadék kóros felszaporodásával. Ilyenkor a ciszta akadályt képez a keringés útjában, és a folyadék nem tud megfelelően elfolyni, ami a koponyán belüli nyomás növekedéséhez vezet. Ezt a beteg akár erős fejfájásként, szédülésként, hányingerként, látásromlásként vagy kettőslátásként élheti meg. A gyermekkori eseteknél jellegzetes lehet a fej gyors növekedése, a kutacsterület feszülése vagy a szemgolyók lefelé tekintő állása (ún. „naplemente jel”).

Hogyan különíthető el más agyi elváltozásoktól?

Mivel a subarachnoideális ciszták megjelenése képalkotón több más struktúrára hasonlíthat, fontos a gondos radiológiai értékelés. Gyakran összetéveszthetők lehetnek tágult agykamrákkal, agyi atrófiával járó liquor-térfogat növekedéssel, vagy akár más folyadékkal telt elváltozásokkal, például epidermoid vagy dermoid cisztákkal. A korszerű MR-vizsgálat azonban kiválóan alkalmas a pontos meghatározásra: a ciszta jelintenzitása az agy-gerincvelői folyadékkal megegyező, a falai vékonyak, és érdemi kontrasztanyag-halmozást nem mutatnak.

Műtét vagy megfigyelés?

A kezelési stratégia mindig egyéni mérlegelést igényel. A tünetmentes és stabil méretű cisztákat általában nem szükséges megoperálni, viszont rendszeres kontrollt igényelnek – kezdetben jellemzően 6–12 havonta, majd stabil esetben ritkábban. Ez különösen gyermekkorban fontos, hiszen a fejlődő agy érzékenyebb a térszűkítő folyamatokra.

Műtétre akkor kerül sor, ha a ciszta bizonyítottan tünetképző, például fejfájást, neurológiai gyengeséget, növekedésbeli vagy viselkedésbeli eltérést, látászavart vagy hydrocephalust okoz. A két leggyakoribb műtéti technika a fenesztáció (a cisztahártya megnyitása az agy természetes folyadékterei felé) és a sönt-beültetés, amely tartós elvezetést biztosít. A fenesztáció előnye, hogy idegen test beültetése nélkül oldja meg a problémát, viszont nem minden anatómiai helyzetben kivitelezhető optimálisan. A sönt viszont kiszámíthatóbb folyadékelvezetést ad, ugyanakkor hosszú távon gondozást igényelhet, mert előfordulhat elzáródás, fertőzés vagy mechanikai probléma.

Mi történik a kezelés után?

A műtétet követően a betegek többsége látványos javulást tapasztal: csökken a fejfájás, az alvás- és viselkedészavarok mérséklődnek, a koordináció javul, a tanulási teljesítmény stabilizálódik. Gyermekek esetében ez különösen nagy jelentőségű, hiszen az idegrendszer fejlődése szempontjából kritikus időszakokról van szó, és a megfelelően kezelt ciszta nem korlátozza hosszú távon a fejlődési lehetőségeket.

Az utánkövetés ennek ellenére elengedhetetlen. A képalkotó kontrollok segítenek nyomon követni, hogy a ciszta nem nő-e vissza, és a liquoráramlás rendeződött-e. Műtéti sönt esetén a rendszeres ellenőrzés azt is biztosítja, hogy a beültetett rendszer megfelelően működik, nincs elzáródás vagy fertőzés, illetve nem szükséges a nyomásbeállításon módosítani.

Sportolhat-e, aki subarachnoideális cisztával él?

Sok szülőt és felnőttet foglalkoztat ez a kérdés. A kisebb, tünetmentes ciszták általában nem jelentenek akadályt a sportolásban. A gyermekek ugyanúgy részt vehetnek testnevelés órákon, úszáson, futáson vagy más, mérsékelt intenzitású tevékenységekben. Kerülni kell viszont azokat a sportágakat, ahol ismétlődő fejsérülések veszélye áll fenn (például küzdősportok, intenzív kontakt sportok), főként nagyobb ciszták vagy korábbi műtét esetén. A döntést mindig egyedi neurológiai és idegsebészeti vélemény alapján célszerű meghozni.

Milyen a hosszú távú kilátás?

A subarachnoideális ciszták túlnyomó része jóindulatú lefolyású. Sok beteg egész életében panaszmentes marad, másoknál időszakos ellenőrzés mellett is stabil a helyzet. A tünetképző esetekben a műtéti megoldás kifejezetten jó eredménnyel jár, és ritkán szükséges újabb beavatkozás.

A szülők számára fontos megnyugtató tény, hogy egy megfelelően megfigyelt és – szükség esetén – kezelt ciszta általában nem zavarja az iskolai teljesítményt, a mozgásfejlődést vagy a személyiség kibontakozását. A célszerűen ütemezett neurológiai és radiológiai kontroll pedig biztosítja, hogy bármilyen változásra időben fény derüljön.

Összegezve

A subarachnoideális ciszta gyakori, többnyire ártalmatlan elváltozás, amely sokszor tünet nélkül marad. Panasz esetén azonban fontos a kivizsgálás, hiszen a megfelelő diagnózis és utánkövetés biztosítja, hogy ne okozzon hosszú távú neurológiai károsodást. A modern képalkotó technika és az idegsebészeti módszerek ma már kiváló lehetőséget kínálnak a betegség biztonságos kezelésére és nyomon követésére. Ha az érintett vagy szülőként aggódik a gyermek miatt, érdemes neurológushoz fordulni, hiszen minden ciszta „története” más, és a legjobb döntést mindig személyre szabottan lehet meghozni.

Felhasznált irodalom: