Ezeket látta már?

Ilyen módszerekkel ösztönözhető gyógyulásra stroke után az agy

stroke, gutaütés, rehabilitáció, terápia, kezelés, tünetei, fizikoterápia

A stroke nem csak a tünetek felismeréséről és a mentő hívásáról szól - a sérült agynak egy sor ösztönzésre van szüksége a gyógyuláshoz, regenerálódáshoz.

A stroke világnap kapcsán sok szó esett az azonnali felismerés és mielőbbi ellátás életmentő mivoltáról. Arról azonban sokkal kevesebbet beszélünk, hogy az érintett és családja életminőségét hosszabb távon a beteg rehabilitációja határozza meg, ráadásul a beteg kezelési költségeinek zöme (80-85%) is ekkor jelentkezik. Megfelelő rehabilitáció nélkül a szélütést szenvedett akár élete végéig rokkanttá vagy fogyatékossá válhat és sokszorosára nőhetnek a kezelési költségei is.

Mit jelent az idegrendszer plaszticitása?

A stroke, szélütés sürgős orvosi vészhelyzet, mert minél előbb kap a beteg megfelelő ellátást, annál nagyobb lesz az esélye az életre és minél teljesebb felépülésre. Ez azonban nem csak a tünetek felismeréséről és a mentő hívásáról szól, sőt…!

Stroke vagy agyi infarktus - ez a különbség a kettő tünetei között!

Tegyük fel, hogy időben kiért a mentő, időben kórházba került az érintett, ahol megkapta a szakmailag megfelelő kezelést; sikeresen megmentették az életét. Az elhalt agysejteket nem lehet pótolni, de az agy képes a szomszédos területeken keresztül kompenzálni vagy átvállalni az elveszett funkciókat. Ezt a regenerálódási képességet nevezik az „idegrendszer plaszticitásának”. Azonban ahhoz, hogy a sérült agy teljes mértékben kihasználhassa ezt a képességét, ösztönzésre van szüksége, és lehetőleg minél hamarabb.

Az EUSI (European Stroke Initiative) 2003-es ajánlása a stroke-betegek rehabilitációjával kapcsolatban három dolgot szögez le.

  1. Az első, hogy a rehabilitációnak korán kell megkezdődnie,
  2. a második, hogy minden stroke-beteg rehabilitációra való alkalmasságát fel kell mérni,
  3. és a harmadik, hogy a rehabilitációs team multidiszciplináris.

Sikert csak számos szakterület együttműködése hozhat. A rehabilitáció során a stroke-beteggel közvetlenül foglalkozhat orvos, nővér, gyógytornász/konduktor, fizioterapeuta, logopédus, pszichológus/neuropszichológus, ergoterapeuta, zeneterapeuta, szociális munkatárs, dietetikus, esetleg ortopéd műszerész, lelkész, apáca, egyéb szakemberek. A team fontos tagja maga az aktív beteg, akinek gyógyulási szándéka nélkül a program nem kivitelezhető, valamint a hozzátartozók támogató segítsége is elengedhetetlen!

Elkeserítők a hazai stroke mutatók

A megfelelő ápolás az akut szaktól egészen az otthoni ápolásig döntően befolyásolja a betegség kimenetelét. A EuroHOPE együttműködés során vizsgált magyar stroke halálozási adatok rosszak (a 30 napos halálozás 2005-ben 16,2%, 2009-ben 13,6% volt, a 365 napos halálozás 31,6%, illetve 27,2%), a legkedvezőbb olasz adatok kétszeresét teszik ki. Különösen szembetűnő, hogy Magyarországon a stroke után későn (a 30. és 365. nap között) bekövetkezett halálozás jóval meghaladja a többi európai ország értékeit. Az említett, 365 napos halálozást nemcsak a kórelőzmények és a kórházi ellátás befolyásolja. Itt mutatkozhat meg a korai a rehabilitációnak (pl. mobilizálás elkezdésének és fenntartása) hiánya vagy nem megfelelősége, összességében a másodlagos prevenció kudarca. Nem véletlen, hogy hazánkban a stroke betegek átlag életkora 5-10 évvel alacsonyabb, mint a fejlett ipari országokban!

Hogyan változik a beteg személyisége stroke után?

A nyilvánvaló beteg és kezelési szempontokon túl érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a Copenhagen Stroke Study adatai szerint egy akut ischaemiás stroke-ot elszenvedett beteg kezelési költsége az első 27 napban mintegy 12.150 USD, de ez a stroke-tól számított várható életszakasz egészségügyi költségeinek csupán egyötöde-egyhatoda! Azaz a rehabilitáció minősége és sikeressége, alapvetően meghatározza a beteg kapcsán adódó költségek több mint 80 százalékát!

A stroke utáni megfelelő rehabilitáció kulcstényező!

A gutaütést követően végzett rehabilitáció tehát nem pusztán nagymértékben meghatározza a beteg hosszú távú állapotát, a beteg és közvetlen környezetének életminőségét, de kulcs tényező a megfelelő költséghatékonyság elérésében és fenntartásában is.

A stroke-rehabilitáció egyik fő célja annak elérése, hogy a beteg képes legyen ellátni magát, javuljanak a motoros funkciói, képes legyen helyzetváltoztatásra, illetve járásra (önállóan vagy segédeszközzel), valamint javuljon a beszédzavara, a kommunikációkészsége és kognitív funkciói.

A fizikai aktivitás és a beteg terhelhetősége a beteg egyedi tulajdonságaitól, betegségtörténetétől függ, de általánosságban elmondható, hogy a korai mobilizálás elősegíti a szövődmények elkerülését. A séta, a könnyű torna, a mobilizálás mindenképpen szükséges valamennyi beteg számára.

A megfelelő mozgáskészség visszanyerése tehát az egyik legfontosabb része a rehabilitációnak, ráadásul az strokeon átesett betegek egyharmada tapasztal akaratlanul megjelenő izommerevséget, izomgörcsöt, ami az érintettek 85 %-ánál érezhetően akadályozza a mozgást és a mindennapi életvitelt.

Stroke után kommunikációs zavarok: ezek a leggyakoribb problémák

Ilyenkor, ellentétben az általános hiedelemmel, miszerint a feszes izomzat egyben erős is, gyenge az izomzat. Spaszticitás (állandósult, kóros izomösszehúzódás, ami akaratlan izommerevséget okoz) során összezsugorodva van az izomzat, ezért nem képes végrehajtani a mozdulatokat, ezáltal mégis gyenge, nem tud erősödni.

Mint már írtuk az erre irányuló rehabilitációt (is) rögtön az életmentés után meg kell kezdeni, itt a cél a mozgás visszanyerése, ahol lehetséges, a mozgás helyreállítása, illetve az izmok összehúzódásának vagy az izomzsugorodások megszüntetése. A stretchinget (izmok nyújtása), az izomerősítést, és a fizikoterápiát szükség szerint kiegészíthetik a fájdalomkezelés és az izmok mozgását helyreállító gyógyszeres kezelés is. Fontos, hogy a megfelelő rehabilitáció és kezelés elhanyagolása a végtagok kóros helyzetben történő rögzüléséhez is vezethet!

Forrás: egeszsegkalauz.hu