Szívelégtelenség: ilyen vizsgálatok kellhetnek a diagnózishoz
A beteg panaszainak kikérdezése (anamnézis) és egyszerű fizikális vizsgálat alapján nagy valószínűséggel megállapítható a szívelégtelenség, ám esetenként további vizsgálatokat is elrendelhet az orvos, ezeket szedtük össze.
A fizikális vizsgálat során az orvos a szívelégtelenség előzőekben ismertetett látható, tapintható vagy hallható jeleit keresi (bokaödéma, megnagyobbodott máj, tágult nyaki visszerek, tüdők felett hallható pangásos szörtyzörejek, esetleg szívzörejek). Ilyenkor tájékozódik a vizsgáló orvos a beteg vérnyomásáról és pulzusáról is.
Mellkasröntgen
Ezzel a mindig szükségszerűen elvégzendő vizsgálattal fontos információ nyerhető a szív nagyságáról, alakjáról, és a tüdők állapotáról.
Elektrokardiográfia (EKG)
Ezzel a vizsgálattal a szív működése során keletkező elektromos jelek mutathatók ki, melyekből fontos információk nyerhetők a betegség súlyosságára és a választandó kezelésre vonatkozóan.
Szívultrahang vizsgálat (echokardiográfia)
Ennek segítségével az orvos tájékozódhat a szív szerkezeti és működési elváltozásairól, és pontosan megállapíthatja, hogy milyen fokban károsodott a beteg szívének pumpafunkciója.
Laboratóriumi vizsgálatok
Ennek segítségével kimutathatók bizonyos egyéb szerveket érintő társbetegségek vagy komplikációk (pl. cukorbetegség, magas vérzsírszintek, vese- és májműködési zavarok, vérszegénység, egyes hormonális betegségek), és a kezelés során gyakran jelentkező mellékhatások (pl. alacsony vagy magas káliumszint a vérben).
A szívbetegség más betegségekkel párosulva nem jó kombináció. Olvasson róla!
Szívkatéterezés
Önmagában szívkatéterezést a szívelégtelenség megállapítására csak ritkán végzünk, legtöbbször a betegséget gyakran okozó koszorúér elmeszesedés súlyosságának a megítélésére végezzük. (koronarográfia)