Vetélés, spontán vetélés tünetei, vizsgálata és a kezelése

Szokványos vetélésről (Abortus habitualis) akkor beszélünk, ha két vagy több spontán vetélés követi egymást.

A spontán vetélés tünetei

A vetélés leggyakoribb tünetei:

• Hüvelyi vérzés: a vérzés mértéke változó lehet, a barna pecsételéstől az erős, vörös vérzésig terjedhet, esetleg vérrögökkel.
• Fájdalom és görcsök: gyakran jelentkezik enyhe vagy súlyos alhasi vagy deréktáji fájdalom, vagy ismétlődő, erős méhösszehúzódások.
• Korai terhességi tünetek eltűnése: előfordulhat, hogy a reggeli rosszullét, a mellérzékenység vagy a fáradtság érzése elmúlik.
• Folyadék vagy szövet távozása: a hüvelyből folyadék vagy vérhez hasonló, de akár húsos szövetdarabok is kiáramolhatnak. 

Egyéb lehetséges tünetek:

• Rossz közérzet és gyengeség.
• Fájdalom és érzékenység a méh környékén.
• Láz.
• Súlyvesztés.
• Bűzös, vagy véres-fehéres hüvelyi folyás. 

A spontán vetélés esetleges komplikációi

• A méhfal árfúródása (perforatio uteri),
• kismedencei gyulladásos betegség (PID = pelvic infalammatory disease),
• a méhnyálkahártya pusztulása (Asherman-szindróma),
• végleges meddőség.

A spontán vetélés kiváltó okai

A habituális vetélés nem önálló betegség, hanem számos betegség következménye lehet. Az alapbetegségeket 5 csoportba sorolhatjuk:

1. 1 Sárgatest-elégtelenség. A magzat beágyazódásáról a megrepedt tüsző helyén keletkező sárgatest gondoskodik progeszteron termelése révén. Amennyiben a progeszteron termelése elégtelen, a méhnyálkahártya alkalmatlan lesz a beágyazódásra, és a magzat a terhesség 6-10. hete között tünetek nélkül elhal ("missed ab.")
2. 2 Fertőzött ondó. A nyakcsatorna a fertőzött ondót felismeri heveny nyakcsatorna-gyulladás (ld. akut cervicitis) alakul ki. A méhszájat lezáró genny megakadályozza a méhüreg fertőződését. Rendszeres óvszerhasználat esetén a nyakcsatorna immunrendszere gyanútlanná válik, a fertőzött sperma méhüregbe jutásának vetélés lesz a következménye. E jelenségnek tudható be, hogy a rendszeresen óvszert használó párok esetén gyakoribb a habituális vetélés. Hasonló okok miatt a férj ondójával végzett mesterséges megtermékenyítési kísérletek többsége is eredménytelen.
3. 3 Nőgyógyászati betegség, többnyire méhfejlődési rendellenesség (kétszarvú méh, egyszarvú méh, méhüregi sövény, a méh erős fejletlensége, stb.), méhizom-daganat (ld. még leiomyoma uteri), a méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis), nyakcsatorna elégtelenség, A méhüreg falainak szállagos összenövései, stb...
4. 4 Valamelyik szülőnél fennálló kromoszóma rendellenesség. Előfordul, hogy az egyik kromoszómából letörik egy darab és ráragad egy másikra ("transzlokáció"). A génhiba hordozó nem beteg, mert sem génhiánya, sem génfeleslege nincs. Az ivarsejtek osztódásakor azonban előfordul, hogy az utód géntöbbletet vagy génhiányt mutató kromoszómát örököl. Génhiány esetén a magzat biztosan elhal. Géntöbblet esetén a terhesség végződhet spontán vetéléssel, de többnyire súlyos, az élettel ritkán összeegyeztethető többszörös fejlődési rendellenességgel is. A kórelőzmény ilyekor meglehetősen tarka, mert a tünetmentes génhordozónak születhet egészséges, egészséges génhordozó, súlyos fejlődési rendellenességgel sújtott gyermeke és a terhesség végződhet spontán vetéléssel is. A kromoszómahiba mind a nőnél, mind a férfinél előfordulhat. A tünetmentes génhordozás kizárására az egyébként egészséges korábban született gyermekeket is ki kell vizsgálni.
5. 5 Immunológiai összeférhetetlenség. Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik és a magzat elpusztul. A kórelőzményre jellemző, hogy rendes szülést koraszülés, majd egyre koraibb spontán vetélések követik. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.

Mit tehet Ön spontán vetélés esetén

Nőgyógyászati, a férjnél andrológiai kivizsgálás indokolt a következő esetben:

1. 1 Első spontán vetélés.
2. 2 Havivérzés rendellenessége.
3. 3 Hüvelyi folyás, viszketés, fájdalom. A kivizsgálás elvégzése érdekében forduljon speciálisan képzett nőgyógyászhoz.

Az okok kiderítése és célzott kezelése lehetővé teszi az egészséges fogamzás és egészséges gyermek kiviselésének lehetőségét. Ellenkező esetben a vetélés ismétlődési kockázata minden egyes vetélést követően fokozódik

Mit tehet az orvos spontán vetélés esetén

Az orvos feladata a kiváltó ok azonosítása és célzott kezelése. Szerencsés, ha a gyógyulásra a következő fogamzás előtt kerül sor. Terhesség alatti kezelés hatékonysága kérdéses.

A spontán vetélés megelőzése

A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.

A szokványos vetélés – vagyis a több egymást követő spontán terhességvesztés – nemcsak testi, hanem lelki teher is. A legtöbb pár életében ilyenkor nem pusztán egy orvosi diagnózis jelenik meg, hanem egy mély, nehezen feldolgozható gyász. Ezért is különösen fontos megérteni, hogy a háttérben minden esetben konkrét okok húzódnak, és megfelelő kivizsgálással, majd célzott kezeléssel jelentősen javítható az esély egy egészséges terhességre.

A tünetek sokszor szegényesek, a vetélés pedig – ahogyan az eredeti szöveg is említi – nem mindig jár heves panaszokkal. A „missed abortion” például gyakran csak rutin ultrahangvizsgálat során derül ki, ami hatalmas érzelmi megrázkódtatást okozhat. Ilyenkor az édesanya nem érez fájdalmat, nem tapasztal vérzést, a magzat mégis elhalt. Ezek a csendes veszteségek különösen nehezek, mert a test „nem jelzi” a bajt, az asszony pedig sokszor magát hibáztatja – teljesen alaptalanul.

A háttérben húzódó okokról részletesebben

A felsorolt öt nagy okcsoport mindegyike komoly szerepet játszhat abban, hogy a terhesség újra és újra megszakad. Külön érdemes kiemelni, hogy egy párnál több tényező is egyszerre jelen lehet, ezért az alapos kivizsgálás elengedhetetlen.

A hormonális eredetű eltérések – elsősorban a progeszteronhiány – gyakran okoznak korai vetélést. A sárgatest által termelt hormon olyan, mint egy védőpajzs: biztosítja, hogy a méhnyálkahártya megfelelő vastagságú, tápanyagokban gazdag és stabil legyen. Ha ez a pajzs hiányosan működik, a magzat egyszerűen nem tud megfelelően beágyazódni. A modern nőgyógyászat szerencsére már számos hatékony lehetőséget kínál ennek pótlására.

A fertőzött ondó kérdése kevéssé ismert, pedig a praxisban nem ritka. Sok pár meglepődik, amikor kiderül, hogy az évekig tartó óvszerhasználat – amely természetesen más szempontból kiváló döntés – a nyakcsatorna védekező rendszerét „ellustíthatja”. A gyanútlan immunválasz miatt a fertőzött ondó olyan gyulladást indíthat el, amely akár ismétlődő vetélést is okozhat. Ilyenkor a célzott andrológiai kivizsgálás és kezelés lényegében megmentheti a jövőbeli terhességet.

Egy másik nagy kérdéscsoportot a méh anatómiai eltérései jelentik. A kétszarvú méh, a méhsövény vagy az adenomyosis nemcsak a beágyazódást zavarhatják meg, hanem a magzat fejlődését is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az érintett nők ne hordhatnának ki egészséges terhességet: sok esetben kisebb műtéti beavatkozás vagy célzott kezelés után jelentősen javulnak az esélyek.

A genetikai okok vizsgálata különösen fontos, mert látszólag „jó” családi anamnézis mellett is előfordulhat úgynevezett kiegyensúlyozott transzlokáció. Ez elsőre ijesztőnek hangzik, de fontos megérteni: a hordozó teljesen egészséges, csak az utódoknál jelentkezhet probléma. A kromoszóma-vizsgálat sokszor felszabadító erejű, mert választ ad a sokszor elkeseredett kérdésre: „miért velünk történik mindez?”

Az immunológiai okok pedig rendkívül alattomosak. Előfordul, hogy a férj és feleség HLA-rendszere annyira hasonló, hogy az anya immunrendszere „nem ismeri fel” a magzatot, mint félig idegen szövetet, ezért nem kezdi el termelni a védelmet jelentő blokkoló antitesteket. Ez a jelenség gyakran vezet korábbi koraszülésekhez, majd egyre korábban bekövetkező vetélésekhez. A méhlepény vizsgálata ilyenkor kifejezetten sokat elárul.

Miért fontos a kivizsgálás már az első vetélés után?

Az eredeti szöveg is kiemeli: már az első vetélés után javasolt nőgyógyászati vizsgálat. Ezt sok nő meglepőnek érzi, hiszen sok helyen azt hallani, hogy „egy vetélés még normális lehet”. Valóban, statisztikailag egy vetélés sokszor véletlenszerű genetikai hiba következménye. Ugyanakkor a korai kivizsgálásnak épp az a célja, hogy még időben kizárja azokat az okokat, amelyek később sorozatos veszteségekhez vezethetnek.

A férfi andrológiai vizsgálata legalább ennyire fontos. A vetélés ugyanis nem „női probléma”: az esetek jelentős részében a férfi oldalon is meghúzódhat olyan eltérés – fertőzés, genetikai hiba vagy spermaképződési zavar –, amely kezelhető, és ezáltal a jövőbeni terhességek esélye jelentősen javul.

A kezelés lehetőségei

A célzott kezelés minden esetben az alapok függvénye. Hormonális eltérés esetén progeszteronpótlásra, fertőzések esetén antibiotikumra, anatómiai eltéréseknél műtéti rendezésre, immunológiai tényezők fennállásakor speciális immunológiai terápiákra lehet szükség. A lényeg, hogy az orvos a kiváltó okot célozza meg – terhesség alatt alkalmazott kezelések többnyire csak részben hatékonyak.

Az is fontos, hogy sok esetben már az életmód rendezése is javíthat az esélyeken: a dohányzás elhagyása, a normális testsúly elérése, a kiegyensúlyozott hormonális környezet megteremtése mind segítik a beágyazódást és a terhesség megtartását.

Perikoncepcionális gondozás – a megelőzés kulcsa

A fogamzás körüli gondozás ma már nem csupán egy opcionális lehetőség, hanem a családtervezés egyik alapja. Ennek során célzott vizsgálatok történnek, amelyek feltárják azokat a – sokszor tünetmentes – állapotokat, amelyek akadályozhatják a sikeres teherbeesést és terhesség-kiviselést.

Ez nemcsak orvosi szempontból fontos. A párok számára hatalmas lelki megkönnyebbülést jelent, ha tudják, hogy mindketten jó kezekben vannak, és a jövőbeni terhesség nem csupán a „szerencsén múlik”. A rendszeres kontroll, a szakmai támogatás és a partneri együttműködés tehermentesíti a párt, és biztonságot ad.

Összegezve

A szokványos vetélés mögött mindig ok áll – és ezek túlnyomó többsége felismerhető, kezelhető vagy megelőzhető. A kivizsgálás, a megfelelő nőgyógyászati és andrológiai ellátás, valamint a perikoncepcionális gondozás együttesen jelentősen növeli az egészséges terhesség esélyét. Ha ilyen problémával küzd, nincs egyedül: számos pár jut el végül sikeresen a kívánt gyermekáldásig, amint a háttérben lévő tényezőket feltárták és kezelték.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!