Méhizom-daganat

A méhizom daganata a női szervezet leggyakoribb tumoros betegsége. Csaknem mindig jóindulatú, rosszindulatú elfajulással az esetek kevesebb, mint 1%-ában találkozhatunk 35 év felett a nők harmadának van myomája, az összes nőgyógyászati panasznak azonban csak kb. 2-3%-áért felelős.

A méhizom-daganat tünetei

A MU nagyon sokáig tünetmentes. Mivel azonos okra vezethető vissza, a méhnyálkahártya jóindulatú burjánzása (hiperplázia endometrii), az endometriózis, méhtestrák, fibrocisztás emlőbetegség tünetei általában elnyomják a myoma szegényes tüneteit. A méhnyálkahártya alatti (szubmukózus) formája rendszertelen méhvérzésben és ismétlőső vetélésekben mutatkozhat. A méh izomfalában elhelyezkedő (intramurális), és a hashártya alatti (szubszerózus) forma nagyon tünetszegény.

A méhizom-daganat esetleges komplikációi

A daganat akár emberfejnyi nagyságúra is nőhet, ilyenkor nyomja a hólyagot, a végbelet és vizeletelfolyási akadályt jelent. Ennek következménye a heveny, majd idültté váló vesemedence-gyulladás és veseelégtelenség. Ritka szövődmény a szívizom megbetegedése (kardiomiopátia).

A méhizom-daganat kiváltó okai

A szervezet egyoldalú, progeszteronnal nem ellensúlyozott ösztrogénterhelése, mely előfordulhat ösztrogéntermelő daganatok esetén, viszont az esetek döntő többségében az ok a tüszőrepedés rendszeres elmaradása. Ez sokszor stressz eredetű állapot.

Mit tehet Ön méhizom-daganat esetén

Alhasi panaszok esetén forduljon nőgyógyászhoz. Panaszai mögött myoma is állhat.

Mit tehet az orvos méhizom-daganat esetén

A myomát kismedence tapintással és ultrahang-vizsgálattal biztosan ki lehet mutatni. Olykor hasi tükrözésre (laparoszkópia) is sor kerülhet. A myoma műtéti kezelésének javallatai a túl nagy (környezetét összenyomó) daganat, kezelhetetlen méhvérzés és a rosszindulatú elfajulás gyanúja. A rutin nőgyógyászati szűrővizsgálatokkal véletlenül felfedezett egyéb myomák műtéti kezelést többnyire nem igényelnek. A szövődménymentes myoma műtéti kezelése felesleges és a beteg számára veszélyes.

Gyógyszeres kezelésében a progeszteron termelés helyreállítása vagy a hiányzó progeszteron pótlása jön szóba. Az ún. Gn-RH analógok segítségével előidézett mesterséges változókor feleslegesen agresszív kezelés, főként az óriás myomák műtéti eltávolítása előtt lehet indokolt. A műtét lehet a méh teljes eltávolítása, vagy csak a daganat eltávolítása (enukleáció). Ez utóbbi akkor indokolt, ha a beteg még szülni szeretne.

A méhizom-daganat megelőzése

Akár a masztopátia, a myoma is főként a tüszőrepedés elmaradására (follikulus perzisztensz) vezethető vissza, mely korai változókorban természetes jelenség. A follikulus perzisztensz vérzészavarokkal jár. A myoma legmegbízhatóbb megelőzési módszere a vérzési rendellenességek korai és szakszerű gondozása. A MU ellen a kombinált fogamzásgátlók bizonyos fokú védelmet nyújtanak. Fontos a kezdődő változókor szakszerű gondozása is.

További tudnivalók a méhizomdaganatról

A méhizomdaganat, más néven méhfibroid vagy leiomyoma, a méh simaizomsejtjeiből indul ki, és kötőszövetes elemek is felépítik. Bár legtöbbször jóindulatú elváltozásról van szó, a nagyság és az elhelyezkedés miatt komoly panaszokat, életminőség-romlást és meddőséget is okozhat. A daganat mérete széles skálán mozog: a néhány milliméteres csomóktól a több kilogrammos tumorokig terjedhet.

Életkor és hormonális hatások

A myomák szinte soha nem jelennek meg pubertás előtt, és a változókor után jellemzően visszafejlődnek. Ez is bizonyítja, hogy a kialakulásuk szorosan összefügg a hormonális hatásokkal. Leginkább a 30–50 év közötti nőknél fordulnak elő. A terhesség idején a magas ösztrogén- és progeszteronszint miatt a myomák gyorsan növekedhetnek, de szülés után sokszor zsugorodnak.

Meddőségi és terhességi kockázatok

A méhnyálkahártya alatti myomák különösen veszélyesek lehetnek, mivel gátolhatják az embrió megtapadását, vagy növelhetik a vetélés kockázatát. Elhelyezkedéstől függően koraszülést, fekvési rendellenességeket vagy császármetszés szükségességét is okozhatják. Ezért a gyermekvállalást tervező nőknél mindig mérlegelni kell a myoma műtéti eltávolítását.

Modern diagnosztikai lehetőségek

Az ultrahang mellett ma már a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) is gyakran segíti a pontos diagnózist. Az MRI megmutatja a daganatok számát, elhelyezkedését, a környező szervekkel való kapcsolatát, és segít a műtéti stratégia megtervezésében.

Újabb kezelési lehetőségek

Az elmúlt években több, kevésbé invazív eljárás is elérhetővé vált:

• Méhartéria-embolizáció (UAE): apró részecskékkel elzárják a daganatot tápláló ereket, így a myoma összezsugorodik.
• MR-vezérelt fókuszált ultrahang (MRgFUS): nagy energiájú ultrahanghullámokkal roncsolják a daganat szöveteit, anélkül, hogy vágásra lenne szükség.
• Laparoszkópos vagy hiszteroszkópos myomectomia: kíméletes műtéti megoldások, amelyeknél a méhet megőrzik.

Ezek az eljárások különösen azoknak a nőknek előnyösek, akik szeretnék elkerülni a méh eltávolítását, és még gyermekvállalási terveik vannak.

Életmód és kockázati tényezők

Bár a genetikai és hormonális tényezők dominálnak, a kutatások szerint az elhízás, a mozgáshiány, a krónikus stressz, valamint az étrend is befolyásolhatja a myoma kialakulását. A sok vörös hús, kevés zöldség-gyümölcs és a magas kalóriabevitel növeli a kockázatot, míg a rendszeres fizikai aktivitás és a kiegyensúlyozott étrend védő hatásúnak tűnik.

Életminőség és pszichés hatások

Sok nő számára a myoma nemcsak fizikai panaszokat (bő vérzést, fájdalmat, felfúvódást) okoz, hanem pszichés terhet is. A krónikus vérzés vérszegénységhez, fáradtsághoz vezethet, a hasi elődomborodás pedig önértékelési problémákat okozhat. Fontos, hogy a nők tudják: a myoma nem szégyen, és számos korszerű kezelési lehetőség létezik.

Megelőzés és szűrés

Bár teljes biztonsággal nem előzhető meg a kialakulása, a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat kulcsfontosságú. A vérzési rendellenességek, erős menstruációk, gyakori vizelési inger vagy krónikus alhasi fájdalom mind olyan tünetek, amelyek kivizsgálást igényelnek.

Összefoglalva:

A méhizomdaganat gyakori, többnyire jóindulatú, de sokszor komoly panaszokat okozó nőgyógyászati kórkép. Kezelése ma már személyre szabottan történik: a panaszok, a daganat nagysága és elhelyezkedése, valamint a beteg gyermekvállalási tervei alapján választanak a gyógyszeres, sebészi vagy innovatív, minimálisan invazív eljárások közül. A legfontosabb a korai felismerés és a szakszerű gondozás, hogy a nők életminősége ne romoljon, és a meddőségi kockázatok is megelőzhetők legyenek.

Gyakori kérdések a méhizomdaganatról

A méhizomdaganat rákos megbetegedésnek számít?

Nem. A méhizomdaganat (leiomyoma, fibroid) jóindulatú elváltozás, amely a méh simaizomzatából indul ki. Az esetek kevesebb mint 1%-ában fordul elő rosszindulatú elfajulás, ezt leiomyosarcomának nevezik. Tehát szinte minden esetben nem daganatos értelemben vett „rákról” van szó.

Milyen tünetek esetén érdemes orvoshoz fordulni?

A myoma sokáig tünetmentes lehet, ám gyanúra ad okot az erős vagy elhúzódó menstruációs vérzés, rendszertelen ciklus, alhasi fájdalom, felfúvódás érzése, gyakori vizelési inger vagy ismétlődő vetélés. Ezek a panaszok nem mindig a myomára utalnak, de mindenképpen nőgyógyászati kivizsgálást indokolnak.

Befolyásolja a termékenységet a myoma?

Igen, bizonyos típusai – különösen a méhnyálkahártya alatti (szubmukózus) myomák – gátolhatják a beágyazódást vagy növelhetik a vetélés kockázatát. Más elhelyezkedésű, kisebb myomák azonban sokszor nem zavarják a terhességet. A kezelés mindig a daganat nagyságától, elhelyezkedésétől és a gyermekvállalási tervektől függ.

Hogyan diagnosztizálható a méhizomdaganat?

A nőgyógyászati tapintás gyakran már sejteti a jelenlétét, de az ultrahang a leggyakrabban használt módszer. Bonyolultabb esetekben mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) segíthet pontosan meghatározni a daganat méretét és helyét. Hiszteroszkópia (méhtükrözés) is alkalmazható, főleg, ha a daganat a méh üregébe domborodik.

Milyen kezelési lehetőségek léteznek?

A terápiát a tünetek és a beteg élethelyzete határozza meg. Ha nincs panasz, gyakran elegendő a rendszeres ellenőrzés. Panasz esetén gyógyszeres hormonkezelés, méhartéria-embolizáció, fókuszált ultrahang, vagy műtéti eltávolítás jöhet szóba. A műtét lehet a daganat kimetszése (myomectomia), illetve súlyos esetben a méh teljes eltávolítása (hysterectomia).

El lehet kerülni a műtétet?

Sok esetben igen. Léteznek konzervatív kezelések – például gyógyszerek, amelyek lassítják a myoma növekedését vagy csökkentik a vérzést. Az újabb, minimálisan invazív eljárások (pl. embolizáció) szintén alternatívát jelentenek. Ugyanakkor nagy méretű, gyorsan növekvő vagy súlyos panaszokat okozó myomák esetén a műtét sokszor elkerülhetetlen.

Befolyásolja-e a myoma a változókor lefolyását?

A legtöbb myoma a menopauza után zsugorodik, mivel ösztrogénfüggő daganatról van szó. Emiatt sokszor, ha a panaszok nem súlyosak, a kezelés halasztható is lehet a menopauza közeledtéig.

Megelőzhető a méhizomdaganat?

Teljesen nem. Ugyanakkor a hormonális egyensúly fenntartása (pl. kombinált fogamzásgátlók alkalmazása), a rendszeres nőgyógyászati kontroll és az egészséges életmód (testsúly kontrollja, kiegyensúlyozott étrend, stresszkezelés) hozzájárulhatnak a kockázat csökkentéséhez.

Veszélyes lehet-e a myoma a mindennapokban?

A legtöbb esetben nem, de ha a daganat nagyra nő, nyomhatja a környező szerveket, vizelési nehézséget, székrekedést, derékfájást vagy hátfájást okozhat. Erős vérzés esetén vérszegénység is kialakulhat. Ritkán előfordulhat súlyos szövődmény, például veseelégtelenség a vizeletelfolyás akadályozottsága miatt.

Milyen gyakran szükséges kontrollvizsgálat?

A kontroll gyakoriságát az orvos határozza meg a daganat méretétől és növekedési ütemétől függően. Kisebb, panaszt nem okozó myomák esetén elegendő lehet az évenkénti ellenőrzés, míg panaszok vagy gyors növekedés esetén sűrűbb kontroll javasolt.

Felhasznált irodalom:

• Mayo Clinic – Uterine fibroids
• American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) – Uterine Fibroids
• National Institutes of Health (NIH) – Uterine fibroids overview
• World Health Organization (WHO) – Reproductive health
• Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet
• Stewart EA, Cookson CL, Gandolfo RA, Schulze-Rath R. Epidemiology of uterine fibroids: a systematic review. BJOG. 2017;124(10):1501–1512.
• Bulun SE. Uterine fibroids. N Engl J Med. 2013;369(14):1344–1355.
• Laughlin-Tommaso SK. Alternatives to hysterectomy: management of uterine fibroids. Obstet Gynecol Clin North Am. 2016;43(3):397–413.
• Practice Committee of the American Society for Reproductive Medicine. Myomas and reproductive function. Fertil Steril. 2008;90(5 Suppl):S125–S130.