Magas a vérnyomása? Ez a 8 ételadalék fokozhatja a hypertonia veszélyét

Egy több mint 112 ezer ember részvételével készült francia kutatás szerint bizonyos tartósítószerek nagyobb mennyiségű fogyasztása együtt járhat a magas vérnyomás és egyes szív- és érrendszeri betegségek gyakoribb előfordulásával. Az eredmények figyelemre méltók, de nem bizonyítják, hogy ezek az anyagok közvetlenül betegséget okoznak.

A tartósítószerek a modern élelmiszer-termelés szinte láthatatlan szereplői. Lassítják a romlást, gátolják a baktériumok és penészgombák szaporodását, illetve segítenek megőrizni az ételek színét, ízét és állagát. Egy új kutatás szerint azonban egyes gyakran alkalmazott adalékanyagok nagyobb bevitele kapcsolatban állhat a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek emelkedett kockázatával.

A magas vérnyomás azt jelenti, hogy a vér tartósan túl nagy nyomást gyakorol az erek falára. Ez idővel fokozott terhelést ró a szívre, és növeli többek között a szívinfarktus, a stroke és a vesekárosodás veszélyét. A betegség gyakran nem okoz jól felismerhető tüneteket, ezért sokan csak egy vérnyomásmérés vagy orvosi vizsgálat során szereznek róla tudomást.

Több mint 112 ezer ember étrendjét követték

Az European Heart Journalban megjelent NutriNet-Santé tanulmány 112 395 francia felnőtt adatait elemezte. A kutatást Mathilde Touvier, a francia INSERM kutatási igazgatója és Anaïs Hasenböhler doktorandusz vezette. A résztvevők a vizsgálat kezdetén nem szenvedtek magas vérnyomásban vagy ismert szív- és érrendszeri betegségben.

A résztvevők félévente három különböző napon részletesen feljegyezték, hogy mit ettek és ittak. A kutatók nemcsak az élelmiszerek típusát, hanem azok márkáját és összetevőit is figyelembe vették. Az adalékanyagokból származó bevitel megbecsüléséhez több élelmiszer-összetételi adatbázist, valamint egyes esetekben laboratóriumi méréseket is felhasználtak.

A résztvevőket átlagosan csaknem nyolc évig követték. Ez idő alatt 5544 embernél alakult ki magas vérnyomás, 2450 résztvevőnél pedig szív- vagy érrendszeri betegséget jegyeztek fel. Utóbbiak között 1142, az agyi ereket érintő esemény, például stroke, valamint 1308 koszorúér-betegség fordult elő. A koszorúerek a szívizmot ellátó erek; beszűkülésük mellkasi fájdalmat vagy szívinfarktust okozhat.

A tartósítószereknek való kitettség szinte általános volt. A vizsgálat első két évében a résztvevők 99,5 százaléka fogyasztott legalább egy ilyen adalékanyagot. A kutatók összesen 58 tartósítószert mutattak ki az étrendi adatokban, amelyek közül 17-et a résztvevők legalább tíz százaléka fogyasztott. Ezeket külön-külön is megvizsgálták.

A legnagyobb fogyasztás mellett mutatkozott a legerősebb kapcsolat

A legtöbb nem antioxidáns tartósítószert fogyasztóknál 29 százalékkal magasabb volt a magas vérnyomás kockázata, mint a legkevesebbet fogyasztóknál. Ebbe a csoportba elsősorban olyan anyagok tartoznak, amelyek a baktériumok, penészgombák és más mikroorganizmusok szaporodását gátolják. A nagyobb bevitel a szív- és érrendszeri betegségek 16 százalékkal magasabb kockázatával is együtt járt.

Az antioxidáns tartósítószerek legnagyobb bevitele 22 százalékkal magasabb magasvérnyomás-kockázattal mutatott összefüggést. Ezek az anyagok az oxidációt lassítják, vagyis azt a kémiai folyamatot, amely például az ételek barnulásához, a zsírok avasodásához vagy kellemetlen ízek kialakulásához vezethet.

Ezek relatív kockázati értékek, ezért nem azt jelentik, hogy száz emberből huszonkilenc biztosan megbetegszik. A százalékok azt mutatják meg, hogyan viszonyult egymáshoz a legtöbb és a legkevesebb tartósítószert fogyasztó csoport kockázata. Az egyéni veszélyt számos más tényező, köztük az életkor, a testsúly, az öröklött hajlam, a dohányzás, a mozgás és az étrend teljes összetétele is befolyásolja.

Nyolc adalékanyag került a figyelem középpontjába

A 17 külön-külön elemzett tartósítószer közül nyolc nagyobb bevitele mutatott kapcsolatot a magas vérnyomás emelkedett kockázatával. Ezek a kálium-szorbát (E202), a kálium-metabiszulfit (E224), a nátrium-nitrit (E250), az aszkorbinsav (E300), a nátrium-aszkorbát (E301), a nátrium-eritorbát (E316), a citromsav (E330), valamint a rozmaringkivonatok (E392) voltak. Az aszkorbinsav nagyobb bevitele a szív- és érrendszeri betegségek gyakoribb előfordulásával is összefüggött.

A kálium-szorbátot elsősorban az élesztő- és penészgombák szaporodásának lassítására használják. Előfordulhat például sajtokban, lekvárokban, gyümölcskészítményekben, burgonyatermékekben, szószokban és egyes pékárukban. Nem minden ilyen termék tartalmaz E202-t, mert a recept és a tartósítási eljárás gyártónként eltérhet.

A kálium-metabiszulfit a szulfitok közé tartozik, és egyszerre segíthet a romlás, valamint az elszíneződés megelőzésében. Szulfitokat többek között borokban, aszalt gyümölcsökben, gyümölcslevekben, ecetes vagy sós lében tartósított zöldségekben és egyes feldolgozott burgonyatermékekben alkalmazhatnak. Az arra érzékenyeknél a szulfitok légúti vagy allergiához hasonló panaszokat is kiválthatnak, ezért jelenlétüket meghatározott mennyiség felett külön is jelölni kell.

A nátrium-nitrittel leginkább pácolt és feldolgozott húsokban találkozhatunk. Hozzájárulhat például egyes sonkák, kolbászok, szalámik, virslik és szalonnák eltarthatóságához, jellegzetes színéhez, valamint segíthet egyes veszélyes baktériumok szaporodásának gátlásában. Vagyis nem pusztán esztétikai célt szolgál, hanem élelmiszer-biztonsági szerepe is lehet.

Az aszkorbinsav a C-vitamin egyik formája, a nátrium-aszkorbát pedig annak nátriumsója. Antioxidánsként italokban, gyümölcs- és zöldségkészítményekben, illetve húskészítményekben is alkalmazhatják őket. A nátrium-eritorbát hasonló célt szolgálhat, különösen feldolgozott húsokban, ahol segít lassítani az oxidációt és megőrizni a termék színét.

A citromsav az egyik leggyakrabban használt élelmiszer-adalékanyag. Üdítőitalokban, édességekben, lekvárokban, konzervekben, szószokban és készételekben is előfordulhat, ahol savanyúságot szabályoz, ízt alakít vagy az eltarthatóságot segíti. A rozmaringkivonatokat főként zsírt tartalmazó termékekben, például olajokban, húskészítményekben, szószokban és sós rágcsálnivalókban használhatják az avasodás lassítására. A tartósítószerek szerepéről és jellemző felhasználásáról az Európai Élelmiszer-információs Tanács áttekintése ad részletesebb hátteret.

A felsorolt vegyületek egy része természetes módon is jelen van élelmiszerekben. Az aszkorbinsav például számos zöldségben és gyümölcsben megtalálható C-vitamin, a citromsav pedig természetes alkotóeleme többek között a citrusféléknek. A tanulmány nem ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztását vizsgálta, hanem az anyagok adalékanyagként bevitt mennyiségét, jellemzően feldolgozott termékekből.

A kutatásból ezért nem következik, hogy a C-vitaminban vagy citromsavban gazdag gyümölcsöket kerülni kellene. Ugyanannak a vegyületnek a megítélésekor számít a forrás, a mennyiség, a fogyasztás gyakorisága és az az élelmiszer is, amelyben az anyag megtalálható. Egy friss narancs táplálkozási szempontból nem hasonlítható egyszerűen össze egy citromsavat tartalmazó cukrozott üdítővel.

Mit jelent az, hogy egy adalékanyag engedélyezett?

Az E-szám önmagában nem veszélyjelzés. Azt mutatja, hogy az adott anyagot az Európai Unióban élelmiszer-adalékanyagként azonosították, és meghatározott feltételek mellett engedélyezték. Az engedélyezés azt is szabályozhatja, hogy az anyag milyen termékekben, milyen célból és legfeljebb mekkora mennyiségben használható.

Az adalékanyagok értékelésének egyik fontos eszköze az elfogadható napi bevitel. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság meghatározása szerint ez annak az anyagmennyiségnek a becslése, amelyet egy ember egész életén át naponta elfogyaszthat anélkül, hogy számottevő egészségi kockázat várható lenne. Az értéket rendszerint testtömeg-kilogrammonként, milligrammban adják meg.

Az elfogadható napi bevitel nem egy olyan éles határ, amelynek egyszeri túllépése automatikusan betegséget okoz. Hosszú távú biztonsági viszonyítási pontként használják, és megállapításakor biztonsági tartalékot is alkalmaznak. Egyes adalékanyagoknál nincs szükség számszerű napi határértékre, ha a rendelkezésre álló adatok és a várható felhasználás alapján nem azonosítható számottevő kockázat.

Az engedélyezés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egy anyagról minden lehetséges hosszú távú hatást véglegesen ismerünk. A tudományos bizonyítékok változásával az értékelések felülvizsgálhatók. A mostani tanulmány szerzői szerint eredményeik indokolhatják egyes tartósítószerek újbóli vizsgálatát, különös tekintettel a szív- és érrendszeri hatásokra és a több adalékanyagból származó együttes kitettségre.

A kutatás azonban önmagában nem változtatta meg az adalékanyagok jogi státuszát. A nyolc vizsgált anyagot a tanulmány miatt nem tiltották be, és az eredményekből nem következik, hogy az engedélyezett mennyiségben történő egyszeri fogyasztás veszélyes lenne. A szabályozás módosításához az eredmények megerősítésére és a lehetséges ok-okozati kapcsolat részletesebb vizsgálatára lenne szükség.

Mit árul el az élelmiszercímke?

Az uniós szabályok alapján az adalékanyagokat rendszerint a feladatukat jelölő csoportnévvel, majd a saját nevükkel vagy E-számukkal tüntetik fel. Az összetevők között ezért például „tartósítószer: kálium-szorbát”, „tartósítószer: E202”, „antioxidáns: aszkorbinsav” vagy „antioxidáns: E300” megjelölés szerepelhet. A részletes címkézési követelményeket az élelmiszerekről szóló 1169/2011/EU rendelet tartalmazza.

A név és az E-szám ugyanazt az anyagot jelölheti. Egy „aszkorbinsavat” tartalmazó termékben ugyanaz az adalék van jelen, mint amelyet egy másik csomagoláson E300-ként tüntetnek fel. Emiatt nem elég csak az E-számokat keresni: a nyolc vegyület teljes nevét is érdemes ismerni.

A címke általában azt megmutatja, hogy egy adalékanyag jelen van-e, a pontos mennyiségét azonban többnyire nem közli. Emiatt a vásárló rendszerint nem tudja kiszámítani, hogy egy adott termékből hány milligramm tartósítószert fogyasztott. Az összetevők sorrendjéből sem lehet biztos következtetést levonni, mert az adalékanyagokat gyakran nagyon kis mennyiségben használják.

Az összetevőlista összehasonlítása ennek ellenére hasznos lehet. Két hasonló termék közül választható az, amelyik rövidebb összetevőlistával készül, de a döntésnél a teljes tápértéket is érdemes figyelembe venni. Egy adalékanyag nélküli termék sem feltétlenül kedvezőbb, ha közben sok sót, hozzáadott cukrot vagy telített zsírt tartalmaz.

A „természetes” eredet sem jelent automatikus biztonsági garanciát. A rozmaringkivonat természetes forrásból származik, míg más adalékokat ipari eljárással állítanak elő, de egészségügyi szempontból nem az eredet önmagában a döntő. A mennyiség, a felhasználás módja, a rendszeres fogyasztás és az étrend egésze egyaránt számít.

A tanulmány kapcsolatot talált, nem bizonyított okot

A vizsgálat megfigyeléses kutatás volt, ezért statisztikai összefüggéseket tudott kimutatni, közvetlen okozati kapcsolatot nem. A kutatók a résztvevők étkezését és későbbi egészségi állapotát követték, de nem osztották be őket véletlenszerűen különböző mennyiségű tartósítószer fogyasztására. Egy ilyen hosszú kísérlet gyakorlati és etikai okokból is nehezen lenne megvalósítható.

A több tartósítószert fogyasztók étrendje más szempontból is eltérhetett. Több ultra-feldolgozott terméket, sót, cukrot vagy telített zsírt fogyaszthattak, miközben kevesebb friss növényi étel került az étrendjükbe. Bár a kutatók számos életmódbeli és egészségi tényezőt figyelembe vettek, minden lehetséges különbséget nem lehet teljesen kizárni.

Az egyes adalékanyagok hatását azért is nehéz elkülöníteni, mert egy termékben több tartósítószer lehet jelen egyszerre. Egy feldolgozott húskészítmény például nátrium-nitritet, aszkorbátot és eritorbátot is tartalmazhat, miközben a só- és zsírtartalma is magas lehet. A megfigyelt kockázat ezért kapcsolódhat egy adott anyaghoz, több összetevő együttes hatásához vagy a teljes étrendi mintához.

A kutatók több lehetséges biológiai magyarázatot vizsgálnak. Egyes kísérleti eredmények alapján bizonyos tartósítószerek fokozhatják az oxidatív stresszt (olyan állapotot, amelyben a sejtkárosító molekulákból több keletkezik, mint amennyit a szervezet védekező rendszere semlegesíteni tud), illetve befolyásolhatják a hasnyálmirigy működését, a gyulladásos folyamatokat és a bélmikrobiomot (az emésztőrendszerben élő mikroorganizmusok közösségét).

Ezek a lehetséges magyarázatok egyelőre nem tekinthetők bizonyítottnak. További laboratóriumi és embereken végzett kutatásoknak kell tisztázniuk, hogy a tartósítószerek közvetlenül hozzájárulnak-e a magas vérnyomás kialakulásához, és ha igen, milyen mennyiségű, összetételű és időtartamú fogyasztás mellett.

Kapcsolódó cikk

Ezt egye magas vérnyomás esetén – 7 étel, ami segíthet

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!