Az a gén, ami anno a pestis ellen védett, most az autoimmun betegségekre hajlamosít

2022.10.26.

fertőzés pestis autoimmun betegség

Ami a pestis elleni védőgén volt a középkorban, jelenleg az autoimmun betegségekre való fokozott fogékonysággal társul.

Dobson Szabolcs, gyógyszerengedélyeztetési szakértő írt arról, hogy ami a középkorban védett a pestis ellen, az ma hajlamosít az autoimmun betegségekre:

"Egy nemzetközi kutatócsoport 100 éves időszakra összpontosított az 1348-1349-es angliai (londoni) pestisjárvány (Fekete Halál) előtt, alatt és után. Ez mindmáig a legsúlyosabb betegség eredetű emberi halálozási esemény az írott történelemben, mely a lakosság több, mint 50 százalékát ölte meg a világ akkoriban legsűrűbben lakott részein.

Több mint 500 középkori DNS-mintát vontak ki olyan emberek maradványaiból, akik a pestisjárvány előtt vagy alatt haltak meg, illetve túlélték a fekete halált Londonban, beleértve az East Smithfield-i pestis tömegsírokban eltemetett embereket is . További mintákat vettek Dánia öt helyén eltemetett emberi maradványokból.

Négy gént azonosítottak, amelyek mindegyike részt vesz olyan fehérjék előállításában, amelyek védik a szervezetet a kórokozók behatolásától, és megállapították, hogy e gének egyes változatai, az úgynevezett allélok vagy megvédik, vagy sebezhetőnek hagyják az embereket a pestisre.

Az ERAP2 néven ismert gén két azonos kópiájával rendelkező egyedek sokkal nagyobb arányban élték túl a járványt, mint azok, akik más kópiakészlettel rendelkeztek, mivel a „jó” másolatok lehetővé tették az Yersinia pestis baktérium immunsejtek általi hatékonyabb semlegesítését.

Amikor egy ilyen természetű világjárvány – a lakosság 30-50 százalékát elpusztítva – bekövetkezik, a védő allélok szelekciójára van szükség, vagyis a fogékony emberek belehalnak. Azok a túlélők, akik utódokat nemzenek, továbbadják génjeiket.

A fekete halál idején élő európaiak kezdetben nagyon sebezhetőek voltak, mivel korábban nem voltak kitéve a Yersinia pestisnek. Ahogy a járvány hullámai újra és újra felléptek a következő évszázadok során a halálozási arányok csökkentek.

A kutatók becslése szerint az ERAP2 védő alléllal (a gén vagy tulajdonság jó változatával) rendelkező emberek 40-50 százalékkal nagyobb eséllyel élték túl a pestist, mint azok, akik nem rendelkeztek ilyen génváltozattal.

A kutatócsoport beszámol arról, hogy az idők folyamán immunrendszerünk úgy fejlődött, hogy különböző módon reagáljon a kórokozókra, egészen addig a pontig, hogy ami egykor a pestis elleni védőgén volt a középkorban, jelenleg az autoimmun betegségekre való fokozott fogékonysággal társul."