BMI-kalkulátor, testtömegindex számítás: nézze meg, túlsúlyos-e!
A testtömeg-index vagy BMI-kalkulátor megmutatja, hogy mekkora a BMI-indexe: azaz, hogy a testsúlya normális vagy sem: túlsúlyos-e, esetleg sovány.
A BMI (azaz body mass index) számítása egyszerű: mindössze a magasságát és a testsúlyát kell beírnia a lenti BMI-kalkulátor megfelelő helyére. Tudja meg, hogy adatai alapján az Ön testsúlya normális-e, esetleg sovány vagy túlsúlyos.
Az ideális testtömeg-indexről ide kattintva olvashat többet!
- 1 Számolja ki BMI-jét, és jegyezze fel a derék-körfogatát (cm).
- 2 Használjon BIA-eszközt (pl. okosmérleg) a testzsír becslésére.
- 3 Fókuszáljon az edzettségre – heti legalább 150 perc mérsékelt aerob mozgás javasolt .
- 4 Orvossal együtt: amennyiben a testzsír, derék-körfogat, vagy BIA alapján lehetséges rizikó fennáll, érdemes személyre szabott életmód- és diétás tanácsokat kérni.
Mindent a BMI-ről: mit árul el valójában, és mire érdemes inkább figyelni?
A testtömegindex, vagyis a BMI, sokak számára az első számú iránytű, amikor testsúlyról, egészséges életmódról vagy fogyásról van szó. Gyorsan kiszámolható, sok helyen kérik, és még az egészségügyi papírjain is ott szerepel. De vajon mit mond el pontosan az egészségi állapotáról? És mit hallgat el?
Mi is az a BMI, és hogyan számoljuk?
A Body Mass Index (BMI) egy matematikai képlet: a testtömegét (kg) osztja a testmagasságának (méter) négyzetével. A képlet tehát:
BMI = testsúly (kg) ÷ magasság² (m²)
Például egy 68 kg-os, 1,70 m magas embernél:
BMI = 68 ÷ (1,70 × 1,70) ≈ 23,5
Hogyan értelmezzük az eredményt?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) osztályozása alapján ez a normál tartományba esik. Az alábbi kategóriákat használják világszerte:
- 18,5 alatt – alultápláltság
- 18,5–24,9 – normál testsúly
- 25–29,9 – túlsúly
- 30 felett – elhízás (I–III. fokozat szerint)
Mire (nem) alkalmas a BMI?
A BMI vitathatatlanul egyszerű és gyors mutató, amely segítséget nyújt népegészségügyi szűréshez vagy egy életmódváltás első lépéseihez. Ugyanakkor nem veszi figyelembe:
- az izomtömeg és zsír arányát
- a zsírszövet testbéli eloszlását
- az életkort, nemet, etnikai különbségeket
- vagy a testalkati variációkat
Így előfordulhat, hogy egy izmos sportoló a BMI szerint túlsúlyos, míg egy ülő életmódot folytató, alacsony izomtömegű ember „normál” kategóriába esik, pedig egészségi kockázata nagyobb.
Mit mondanak a legújabb kutatások?
Ahhoz, hogy reálisan értékelhessük a BMI helyét az egészségi állapot felmérésében, érdemes közelebbről is megnézni, mire jutottak a kutatók az elmúlt években. A tudományos közösség egyre inkább úgy látja: a testtömegindex hasznos iránytű lehet, de csak akkor, ha nem egyedüli mérőeszközként használják.
Vegyük például a Florida Egyetem friss kutatását, ahol több ezer ember adatain keresztül vizsgálták, hogy a testzsírszázalék vagy a BMI mutatja-e jobban a halálozás kockázatát. Az eredmény egyértelmű volt: akiknél magasabb testzsírszázalékot mértek – még akkor is, ha a BMI-jük normál tartományba esett – lényegesen nagyobb eséllyel haltak meg szív- és érrendszeri betegségekben. Ráadásul az említett kutatás szerint azoknál, akiknél a testzsírszázalék meghaladta az egészséges határt, akár 78 százalékkal is nőtt a halál rizikója.
De nemcsak a zsír mennyisége számít, hanem az elhelyezkedése is. A Lancet Diabetes & Endocrinology által publikált szakértői állásfoglalás külön kiemeli: a hasi zsír – különösen a zsigeri zsírszövet – jelentősen fokozza az anyagcsere-betegségek és a szívbetegségek kockázatát. Éppen ezért a derék–magasság arány (WHtR) vagy a derékkörfogat sokkal érzékenyebb mutató lehet, mint a BMI.
A kép tovább árnyalódik, ha figyelembe vesszük az etnikai különbségeket. A Koppenhágai Egyetem kutatói leírták az úgynevezett „thin-fat” jelenséget, amely főleg Délkelet-Ázsiában gyakori. Eszerint sokan vannak, akik BMI alapján normál súlyúnak tűnnek, de testösszetételük alapján mégis komoly egészségügyi kockázatot hordoznak, mert a testzsírszázalékuk jóval magasabb a kívánatosnál.
Az életkor szintén fontos tényező. Az ECO 2025 konferencián bemutatott előadások rámutattak arra, hogy idősebb felnőttek esetében az azonos BMI mögött nagyon eltérő testösszetétel húzódhat meg. A korral csökken az izomtömeg, nő a zsigeri zsírszövet aránya – így például egy 70 éves ember ugyanazzal a BMI-értékkel messze nem biztos, hogy ugyanolyan egészségi állapotban van, mint egy 30 éves.
Ugyanebbe az irányba mutat az Európai Elhízástudományi Társaság (EASO) friss irányelve is, amely 2024-ben jelent meg, és alapjaiban változtatja meg az elhízás besorolását. A hagyományos BMI-kategóriák mellett figyelembe veszik a metabolikus állapotot, az életminőséget és a testi funkciókat is. Ez a megközelítés azt is eredményezte, hogy például az Egyesült Államokban közel 19 százalékkal több embert minősítettek elhízottnak – pusztán azért, mert az új rendszer komplexebben közelít a test állapotához.
És ha ez még nem lenne elég, a Times of India cikke egy aggasztó összefüggést tár fel: menopauza után a magasabb BMI jelentősen növeli az emlőrák kialakulásának esélyét, különösen azoknál a nőknél, akiknél a súlygyarapodás az évek során lassan, de folyamatosan zajlott. Egy BMC Cancer által közölt tanulmány pedig azt állítja: nemcsak az aktuális BMI fontos, hanem a teljes életút során megfigyelhető testsúlyváltozás is. Vagyis ha hosszú távon lassan, de biztosan gyarapszik a testsúly, az éppolyan figyelmeztető jel lehet, mint egy hirtelen felszökött BMI-érték.
Mi a helyes megközelítés ma?
Az elmúlt évek kutatásai alapján egyre világosabbá válik: a BMI önmagában már nem elegendő eszköz az egészségi állapot pontos megítéléséhez. Nem arról van szó, hogy haszontalan lenne – inkább arról, hogy félrevezető lehet, ha egyedül próbáljuk megérteni belőle a testünk állapotát. Ma már az orvosok és dietetikusok is egyre inkább komplex megközelítést javasolnak.
Érdemes például megnézni a derék körfogatát, vagy kiszámítani a derék–magasság arányt (WHtR), ami egyszerű, mégis megbízhatóan jelezheti, ha a hasi zsír túl nagy mennyiségben van jelen. Ez különösen azért fontos, mert a hasüregben elhelyezkedő zsigeri zsír gyulladásos anyagokat termelhet, és fokozhatja a szívbetegségek, a cukorbetegség, sőt bizonyos daganatok kockázatát is.
Emellett egyre több háztartásban elérhető az úgynevezett BIA (bioimpedancia) technológia – ez a testösszetétel-mérő mérlegek alapja. Ezek a készülékek nemcsak a testsúlyt mutatják, hanem megbecsülik a testzsír, izom, víz és csont arányát is. Természetesen ezek sem tévedhetetlenek, de rendszeres használat mellett jól láthatóvá teszik a változásokat.
És nem lehet elégszer hangsúlyozni: az edzettség szintje talán még fontosabb, mint a testtömeg. Egy kutatás szerint egy fizikailag aktív, túlsúlyos ember kisebb eséllyel hal meg szívbetegségben, mint egy normál testsúlyú, de ülő életmódot folytató személy. Tehát nem a kiló számít igazán – hanem az, amit a teste képes elvégezni.
Egy másik szempont, amit gyakran figyelmen kívül hagyunk, a testsúly alakulása az élet során. Ha valaki 20 éves korától kezdve évről évre fokozatosan hízik – akár csak 1-2 kilót –, az évtizedek alatt jelentős metabolikus terhet jelenthet. A BMC Cancer tanulmánya szerint ez az elhúzódó súlygyarapodás nagyobb szerepet játszhat a rák kialakulásában, mint az aktuális BMI-érték.
Milyen gyakorlati tanácsokat érdemes megfogadnia?
Ha szeretné jobban megérteni saját testének működését, és tudatosabban követni egészségi állapotát, az alábbi lépések segíthetnek elindulni ezen az úton:
Először is, számolja ki a saját BMI-jét – ez még mindig jó kiindulópont. De ne álljon meg itt. Ha megteheti, mérje meg a derékkörfogatát is, és hasonlítsa össze a testmagasságával. A cél, hogy a derék ne legyen több, mint a magasság fele. Ez egy gyors, otthon is kivitelezhető módszer, amely megbízhatóbb előrejelzést ad a metabolikus rizikóról, mint maga a BMI.
Ha rendelkezik testösszetétel-mérő okosmérleggel, rendszeresen figyelje a testzsírszázalékát, különösen, ha hosszabb távon szeretne változtatni az életmódján. Nem kell túl sűrűn mérnie – a havi vagy kéthavi kontroll is elegendő ahhoz, hogy lássa, jó irányba halad-e.
Fontos, hogy ne csak a számokra fókuszáljon. Figyelje meg, hogyan érzi magát a saját testében: könnyen kap levegőt? Elfárad a lépcsőn? Fáj-e valamije mozgás közben? Ezek sokszor többet árulnak el az egészségről, mint bármilyen táblázat.
Ha pedig úgy érzi, hogy bizonytalan abban, merre induljon, érdemes lehet dietetikust vagy háziorvost felkeresni, aki segít a személyre szabott célok meghatározásában. Különösen akkor, ha már van valamilyen ismert egészségi problémája, mint például inzulinrezisztencia, magas vérnyomás vagy PCOS.
Végül: ne féljen a számoktól, de ne is engedje, hogy uralják. A test nem egy statisztikai adatlap, hanem élő, változó rendszer. Minden adat csak eszköz ahhoz, hogy jobban megismerje önmagát – de a legfontosabb, hogy mit tud kezdeni ezekkel az információkkal a saját életében.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
