Keloid: tünetei, vizsgálata és kezelési lehetőségei

A sebgyógyulás folyamán a seb felszíneket először sejt- és érdús sarjszövet tölti ki. A sarjszövet felszíne behámosodik, majd abban egyre nagyobb mennyiségben keletkezik hegszövet. A keloid lényegében a sarjszövet jóindulatú burjánzása, nem valódi daganat. Jelentősége leggyakrabban kozmetikai, de az életminőséget egyéb módon (pl. cipőviselési nehézségek) is ronthatja.

A keloid előfordulása

Egyéni hajlam talaján fordul elő, bárkinél, bármely életkorban megjelenhet. Mivel a keloid alapja bármilyen hámsérülés lehet különösen akkor, ha a sebbe idegentest kerül, tetovált személyeknél jóval gyakrabban fordul elő. Egyes népeknél a rituális tetoválást, rituális keloid képzéssel egészítik ki (jellemző pl. a pápua-új guineai őslakosokra). A keloid lényegében bárkinél bekövetkezik, de 11 éves kor alatt jellemzően nem fordul elő.

A keloid okai

A keloidhajlam részben genetikailag meghatározott. A leggyakoribb formák, a műtéti sebzés vonalában keletkező keloidok legjellemzőbb okai:

• Nem megfelelő sebszél-egyesítés (nem a megfelelő pontok között történő összeöltés)
• Sebszél egyesítés során a sebszélek éles eszközzel történő megragadása
• Idegentest (pl. varróanyag) maradása a sebzés vonalában
• Idegentest (pl. varróanyag) maradása a sebzés vonalában

Az említett okok elkerülésére több ún. sebszél egyesítő öltést (pl. Donáti öltés, Algöver öltés) dolgoztak ki, ezek használata a keloidképződés veszélyét jelentősen csökkenti. A bőr zárásakor fontos a lehető legkisebb sérüléssel járó vékony, finom (pl. selyem) öltőanyag használata. A varróanyag eltávolítását "nem igénylő" bőrben futó kozmetikai sebzárások kevésbé védenek a keloiddal szemben, éppen a varróanyag bent maradása miatt.

Sok esetben a keloid észre nem vett sérülés talaján alakul ki. Gyakori a szakáll szőrtüszőinek gyulladása ("szakállmérgezés") talaján kialakuló keloid csakúgy, mint (főként gennyes) aknét követően.

A keloid tünetei

A keloid leggyakrabban a kiindulási seb alakjának megfelelő alapon ülő, sima felszínű, rugalmas tapintatú, alapján könnyen elmozdítható, halványvörös szövettöbblet, olykor valódi daganat képét utánozhatja.

A keloid lefolyása

A keloid rendszerint csak kisebbre, borsnyi, borsónyi, babnyi nagyságúra nő meg. ritkán egészen nagy és kiterjedt formákkal is találkozunk. A keloid a környező szöveteket nem szűri be, azokra lényegében ártalmatlan.

A keloid diagnózisa

A kórelőzmény, a tumor megtapintása gyakorlott szakember számára többnyire elegendő a diagnózishoz. Kétes esetben szövettani vizsgálat dönt. (Szövettani vizsgálat minden sebészileg eltávolított kóros elváltozás esetén kötelező.)

A keloid terápiája

Sajnos a keloid, jóindulatúsága ellenére sem tartozik a jól gyógyítható jelenségek közé. Főként azért nem, mert oka legtöbbször sebzés, és az eltávolítása is sebzést igényel – tehát a keloid sebészi eltávolítása újabb keloid veszélye mellett lehetséges. Műtétileg eltávolított keloidok kiújulási kockázata 50%.

Amennyiben az elsődleges kezelés műtéttel történik, a műtéti sebzárás aranyszabályainak betartása alapvető követelmény. Ilyenek pl. a pontos sebszél egyesítés, a sebszélek kímélése, sebszél egyesítő öltések használata, kizárólag eltávolítható öltések alkalmazása, stb.

A műtét után a keloid kiújulásának kockázata különleges szilikon sebfedő anyagok alkalmazásával csökkenthető.

Leghatékonyabb megelőzés a már látható veszély esetén alkalmazott helyi szteroid injekció adása. (A szteroidok hatásai közé tartozik a kötőszövetek képződésének gyengítése, mely a kezelés céljától függően lehet nem kívánt mellékhatás is.

Léteznek olyan kötőszöveteket, hegszöveteket felpuhító kenőcsök, melyek kezdődő keloid esetén eredményesek lehetnek. Ezek természetesen vényre kapható gyógyszerek, alkalmazásuk orvosi felügyelet mellett történhet.

Jó eredményeket adhat a keloid keménylézerrel történő eltávolítása. Az ún. lágylézerek alkalmazása is eredményes lehet, de általában a keloid több lágylézer kezelést igényel, ezért meglehetősen költséges.

A szokványos kezelésre kevésbé reagáló esetekben felszínes röntgensugárzás, vagy helyi citosztatikus kenőcsök alkalmazása is szóba jön.

A keloid megelőzése

Ha valakinél már fordult elő keloid, műtéti beavatkozás előtt értesítse sebészorvosát a feltételezhető hajlamáról.

A keloid kezelése és megelőzése kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy bár jóindulatú elváltozásról van szó, a páciens számára gyakran pszichés és esztétikai problémát is jelenthet. Sok érintett arról számol be, hogy a látható, kiemelkedő heg zavarja a mindennapi megjelenésben, befolyásolja az önbizalmat, illetve kellemetlenséget okoz társas helyzetekben. Emiatt a keloid nem csupán bőrgyógyászati, hanem pszichológiai szempontból is figyelmet érdemel.

Keloid és életminőség

Nem ritka, hogy a keloid elhelyezkedése gyakorlati problémát okoz: például a fülcimpán keletkező keloid akadályozhatja a fülbevaló viselését, míg a mellkas vagy a váll területén elhelyezkedő nagyobb keloid a ruha dörzsölése miatt fájdalmassá válhat. A bőr feszessége és viszketése szintén gyakori panasz. A cipő által nyomott lábfeji keloidok pedig járási nehézségeket okozhatnak.

Keloid és hipertrofikus heg: mi a különbség?

Gyakran keverik a két elváltozást, pedig nem ugyanarról van szó. A hipertrofikus heg a seb körvonalai között marad, idővel kissé halványodik, és bizonyos esetekben spontán is visszafejlődhet. A keloid ezzel szemben túlterjed az eredeti seb határain, és sokszor tovább növekszik. E különbség felismerése a kezelés szempontjából is alapvető.

Kezelési lehetőségek részletesebben

A szteroid injekció mellett létezik más, kombinált terápia is, amely a műtéti eltávolítást kiegészíti például sugárkezeléssel vagy nyomásterápiával. A nyomásterápia során speciális, rugalmas pólyák vagy szilikonlapok folyamatos nyomást gyakorolnak a hegre, ezáltal csökkentve a további burjánzás esélyét. Bár kényelmetlen lehet, a módszer bizonyítottan hatékony több esetben.

Az utóbbi években a krioterápia, vagyis a fagyasztás is egyre nagyobb teret nyer: a keloidot folyékony nitrogénnel kezelik, ami a kóros szövet pusztulását idézi elő. Hátránya, hogy gyakran több kezelés szükséges, és előfordulhat pigmentzavar a kezelt bőrfelületen.

Újabb terápiás irányok

Kísérleti szinten alkalmaznak bizonyos gyógyszereket, például interferonokat, amelyek a kötőszövet túlburjánzását hivatottak visszaszorítani. Emellett vizsgálják az úgynevezett botulinumtoxin (Botox) injekciók hatását is, amelyek a bőr feszülésének csökkentésével mérsékelhetik a hegképződést. Bár ezek az eljárások még nem számítanak rutinszerűnek, az orvostudomány folyamatosan keresi azokat a lehetőségeket, amelyek tartós megoldást nyújthatnak a keloid problémájára.

Megelőzés a gyakorlatban

Azoknál, akik keloidhajlammal rendelkeznek, fontos az elővigyázatosság. Kerülendő a felesleges bőrtrauma, például a testpiercing vagy bizonyos tetoválások. A sebkezelés során érdemes gondosan ügyelni a fertőtlenítésre, a tisztán tartásra és a gyógyuló seb megfelelő fedésére. Egyes orvosok már a sebzáráskor javasolják a szilikontapasz alkalmazását, ha a beteg kórtörténetében keloid szerepel.

Életmód és utóápolás

A napfény kerülése szintén kiemelten fontos: az UV-sugárzás fokozhatja a keloid sötét elszíneződését, így ajánlott magas faktorszámú fényvédő krémek rendszeres használata a hegterületen. A bőrápolás során célszerű illatanyag- és alkoholmentes krémeket választani, mert ezek kevésbé irritálják az érzékeny bőrt.

Összegzésként

A keloid bár nem veszélyezteti közvetlenül az egészséget, mégis tartós kellemetlenséget okozhat, és jelentősen ronthatja az életminőséget. A kezelés gyakran hosszadalmas és többlépcsős, de a modern orvoslás egyre több lehetőséget kínál. A legfontosabb üzenet, hogy ha valaki hajlamos a keloidképződésre, már a sebzárás idején tegye meg a szükséges óvintézkedéseket, és konzultáljon bőrgyógyásszal vagy sebésszel a megelőzés és kezelés lehetőségeiről.

Gyakori kérdések a keloidról

Veszélyes a keloid?

Nem rosszindulatú daganat, tehát nem jelent életveszélyt. Inkább esztétikai és kényelmi problémát okoz, de ritkán fájdalommal, viszketéssel is járhat.

Összetéveszthető más betegséggel?

Igen, például daganatokkal vagy más hegproblémákkal. Ha bizonytalan a diagnózis, a szövettani vizsgálat segít tisztázni.

Mennyire gyakori a kiújulás műtét után?

Sajnos gyakori, az esetek körülbelül felében kiújulhat, ezért gyakran kombinált terápiát (pl. műtét + szilikonlap, injekció, sugárkezelés) alkalmaznak.

Meg lehet előzni a keloidot?

Teljes biztonsággal nem, de aki hajlamos rá, annál fontos a seb óvatos kezelése, a szilikon tapasz, valamint a szteroid injekció korai alkalmazása. A felesleges bőrtraumák, például piercing vagy tetoválás, kerülése szintén segíthet.

Eltűnhet magától?

A keloid általában nem múlik el magától, sőt idővel növekedhet is. Kezelés nélkül tartósan megmarad.

Hova forduljak, ha keloidom van?

Bőrgyógyász vagy plasztikai sebész a legmegfelelőbb szakember. Ők tudják megítélni, milyen terápia lehet a legjobb az adott elváltozásra.

Felhasznált irodalom:

• Mayo Clinic – Keloid scars: Symptoms and causes
• American Academy of Dermatology – Keloid scars: Diagnosis and treatment
• National Center for Biotechnology Information (NCBI) – Keloids and hypertrophic scars: Update and review of the literature
• Cleveland Clinic – Keloid: What it is, causes, symptoms & treatment
• British Association of Dermatologists – Keloid scars patient information leaflet
• Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI)

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!