Gyógynövény sorozatunkban: bemutatjuk a napraforgót
Az őszirózsafélék családjába tartozó napraforgót az indiánok már 3000 évvel ezelőtt is termesztették… Európába, majd más földrészekre a hódítások korában, a 16. században került át.
Napraforgó (Helianthus annuus) Hol él: Ma már egyik igen fontos, iparszerűen termesztett növényünk.
Forrás: EgészségKalauz
Küllemi leírás: Fészkes virágzatú, szára 1–3 m-re is megnövő, egyéves, nem fagytűrő növény. Virágai élénksárgák, hatalmas tányérban találhatóak. A karimavirágok a gyűjtrendőek. Tányérjában a termések spirál alakban rendeződnek.
Milyen drog készül belőle: virágja (flos) képezi a drogot.
Mit tartalmaz:
A virág: flavonoidokat, luteint, karotint, kriptoxantint, kolint, betaint.
A nem gyógyászati célra szolgáló mag: vitaminokat, (B1, B2), nikotinsavat, foszfort, vasat, káliumot, növényi zsírokat, fehérjét.
Mire alkalmazható? A virágdrog forrázata magas vérnyomás ellen, valamint lázcsillapítóként és idegnyugtatásra alkalmazható.
Még mire alkalmazható? A magbél (szotyola) nyersen, sütve, pirítva is ehető. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként fogyasztható.
Talán legfontosabb a magból sajtolt, mindennapi használatra szánt olaja. A napraforgóolaj nagyobbrészt jó minőségű étolaj, ezen kívül margarin- és szappangyártás alapanyaga.
(forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia)
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
