Pacemaker beültetés idősen: sokan félnek tőle! Ezek az életkilátások előrehaladott korban

pacemaker beültetés idős korban
Tünetkereső illusztrációTünetkereső Orvos válaszol illusztrációOrvos válaszol Gyógyszerkereső illusztrációGyógyszerkereső Kalkulátorok illusztrációKalkulátorok Betegségek A-Z illusztrációBetegségek A-Z
Kezelés
2026. november 17. 21:46

Egy többéves olasz klinikai vizsgálat tanulságai szerint ennél az eljárásnál nem a kor számít! Így változhat meg egy idős ember élete a pacemaker beültetése után.

  • Egy többéves olasz vizsgálat szerint a pacemaker-beültetés 85 év felett is hatékonyan javíthatja az életminőséget és a túlélési esélyeket.
  • A kutatásban 572, legalább 85 éves beteget vizsgáltak, akiknél a szívritmuszavar súlyossága miatt történt a beavatkozás, és az eredmények kimagasló túlélést mutattak még 90 év felett is.
  • Nem önmagában a szívritmuszavar vagy a pacemaker típusa, hanem a teljes egészségi állapot és az egyéb betegségek a túlélés fő befolyásolói.
  • Magyarországon sem az életkor, hanem az egyéni egészségi állapot és szakmai indokok alapján döntenek a pacemaker-beültetésről, és TB támogatással is elérhető a beavatkozás.
  • Pacemakerrel idős korban is lehetséges teljes életet élni, de a rendszeres ellenőrzés, gondozás, illetve a kockázatok és előnyök egyéni mérlegelése alapvető fontosságú a döntés előtt.

Amikor egy nyolcvanötödik életévét is betöltött hozzátartozónál felmerül a pacemaker-beültetés szükségessége, a családtagok és gyakran maguk az érintettek is elbizonytalanodnak. Vajon ebben a szép korban van-e még értelme egy ilyen beavatkozásnak, vagy a többi idős kori betegség úgyis felülírja a szívritmus-szabályozó nyújtotta előnyöket? Bár az Európai Kardiológiai Társaság irányelvei nem szabnak felső korhatárt a beültetésnek, a mindennapi gyakorlatban sokáig kevés pontos adat állt rendelkezésre a nyolcvanöt év felettiek hosszú távú életkilátásairól.

Egy nagyszabású, nyolc éven át tartó olaszországi kutatás pontosan erre a dilemmára keresett választ. Az eredmények kifejezetten biztatóak: az idős korban beültetett pacemaker nemcsak a mindennapi panaszokat enyhíti hatékonyan, hanem kiváló életkilátásokat is biztosít.

Kik vettek részt a kutatásban, és hogyan zajlott a vizsgálat

Az olaszországi S. Chiara Kórház kardiológiai osztályán 2010 januárja és 2017 decembere között minden olyan egymást követő pácienst nyomon követtek, aki legalább 85 évesen kapott állandó egy- vagy kétüregű szívritmus-szabályozót súlyos szívritmuszavar (bradyarrhythmia) miatt. A 572 vizsgált idős beteg átlagéletkora 88 év volt, sőt közel egyharmaduk már a kilencvenes éveiben járt.

A kutatók a beültetés előtt részletesen rögzítették a páciensek egészségi állapotát, kísérőbetegségeit, valamint szívultrahanggal (echokardiográfiával) felmérték a bal kamra pumpafunkcióját (ejekciós frakcióját). A betegek felépítése hűen tükrözte a nagyon idős korosztály jellemző egészségügyi állapotát:

  • Életkor és nem: 169 beteg (30%) 90 éves vagy annál idősebb volt, a férfiak aránya pedig 48%-ot (272 fő) tett ki.
  • Szívműködés: a páciensek döntő többségének, 86%-ának (492 fő) jó volt a szív pumpafunkciója (55% feletti ejekciós frakció), míg csupán 14%-uknál mutatkozott valamilyen fokú csökkenés.
  • Szív- és érrendszeri előzmények: a leggyakoribb kísérőprobléma a magas vérnyomás volt (76%, 434 fő), ezt követte a pitvarfibrilláció (47%, 266 fő), az egyéb érrendszeri betegségek (34%, 195 fő), a korábbi stroke vagy átmeneti agyi keringészavar (16%, 92 fő), a közepesen súlyos mitrális billentyű-elégtelenség (15%, 85 fő), a korábbi szívinfarktus (12%, 70 fő), valamint a súlyos aortaszűkület (6%, 35 fő).
  • Egyéb krónikus betegségek: a páciensek 29%-a (168 fő) krónikus vesebetegséggel, 19%-a (108 fő) cukorbetegséggel, 15%-a (87 fő) demenciával vagy vegetatív idegrendszeri zavarral (diszautonómiával), 6%-a (37 fő) pedig daganatos betegséggel is küzdött.

A betegek 57%-ánál (325 fő) úgynevezett szerzett pitvar-kamrai blokk miatt volt szükség a készülékre – ilyenkor a beavatkozás elsődleges célja az életkilátások javítása, azaz prognosztikai okból történik. A fennmaradó 43%-nál (247 fő) a kórosan lassú szívverés (bradycardia) okozta kellemetlen tünetek, például a szédülés, a gyengeség vagy az ájulás megszüntetése volt a cél. A páciensek 34%-a (195 fő) kapott korszerűbb, kétüregű pacemakert.

Meglepően jó életkilátások a nyolcvanas és kilencvenes éveikben járóknál

A átlagosan több mint hároméves (medián 37 hónapos) utánkövetés során az derült ki, hogy a 85 év feletti pacemakeres betegek 45%-a öt év múlva is életben volt, sőt 26%-uk még nyolc évvel a műtét után is élt. Mindez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a régió statisztikái szerint ebben az időszakban egy átlagos 85 éves férfi várható élettartama 5,6–6,2 év, egy nőé pedig 7,2–7,6 év volt. Még a 90 év felettiek alcsoportjában is több mint 30% volt az ötéves túlélés, ami összhangban áll a korábbi nemzetközi megfigyelésekkel.

A kutatás egyik legfontosabb gyakorlati tanulsága, hogy a páciensek életkilátásait nem maga a szívritmuszavar jellege és nem is a pacemaker típusa határozta meg:

  • A beültetés oka nem rontja az esélyeket: teljesen azonos volt a túlélés azoknál, akik tünetek enyhítése miatt kaptak készüléket, és azoknál, akiknél életmentő, prognosztikai okból ültették be a pacemakert – még a 90 év felettiek körében is.
  • Az egyszerűbb készülék is ugyanolyan hatékony: az együregű pacemakerrel élők életkilátásai semmivel sem voltak rosszabbak a bonyolultabb, kétüregű készüléket kapókénál. Mivel a kétüregű rendszerek beültetése valamivel magasabb szövődménykockázattal jár, a vizsgálat megerősíti, hogy idős korban az egyszerűbb megoldás is tökéletesen biztonságos és eredményes lehet.

Mi befolyásolja valójában a túlélést ebben a korban

Amikor a szakemberek többváltozós statisztikai elemzéssel megvizsgálták, mi állt a halálozások hátterében, kiderült, hogy a kockázatot elsősorban nem a szívritmuszavar, hanem az általános egészségi állapot és a nem szív eredetű társbetegségek határozták meg. A statisztikai elemzés alapján az alábbi tényezők bizonyultak a halálozás független előrejelzőinek:

  • Magasabb életkor: minden egyes plusz életév önmagában is növelte a kockázatot (a 90 év felettieknél értelemszerűen magasabb volt a halálozás, mint a 85–89 éveseknél).
  • Gyengébb szívműködés: az 55% alatti bal kamrai ejekciós frakció, vagyis a szív csökkent pumpáló ereje szoros összefüggést mutatott a rosszabb túléléssel, hasonlóan a fiatalabb korosztályoknál tapasztaltakhoz.
  • Demencia vagy vegetatív idegrendszeri zavar (diszautonómia): a szellemi hanyatlás és az idegrendszeri szabályozási zavar jelenléte jelentősen rontotta az életkilátásokat.
  • Daganatos betegség: a rákdiagnózis megléte szintén önálló kockázati tényezőként jelent meg.

Ezzel szemben a korábbi szívinfarktus, a pitvarfibrilláció, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a krónikus vesebetegség a többi tényezővel együtt vizsgálva már nem bizonyult önálló halálozási rizikófaktornak.

Mi alapján döntenek Magyarországon?

Magyarországon sincs általános felső korhatára a pacemaker-beültetésnek. Vagyis önmagában az, hogy valaki 85, 90 vagy akár 95 éves, nem kizáró ok a szívritmus-szabályozó beültetésénél.

A magyarországi betegellátásban is elsősorban a szakmai javallat és az egyéni egészségi állapot határozza meg, hogy elvégezhető-e a beavatkozás. Ezt a hazai egészségügyi tájékoztatás is megerősíti.

A kardiológus több szempontot mérlegel:

  • A szívritmuszavar súlyossága: például magas fokú pitvar-kamrai blokk vagy tüneteket okozó, kórosan lassú szívverés esetén indokolt lehet a beültetés.
  • A beteg általános állapota: figyelembe veszik a szív pumpafunkcióját, a veseműködést, a társbetegségeket és a fizikai terhelhetőséget.
  • A várható életminőség: fontos, hogy a készülék mennyiben javíthatja a beteg önállóságát, csökkentheti az ájulások és elesések kockázatát.
  • A beavatkozás kockázata: mérlegelik a fertőzések, vérzések és egyéb szövődmények valószínűségét.

TB-finanszírozással is elérhető a beavatkozás?

Igen, a szakmailag indokolt pacemaker-beültetés Magyarországon a közfinanszírozott egészségügyi ellátás keretében is elérhető. A beteg kardiológiai kivizsgálás után kerülhet olyan intézménybe, ahol a szükséges beavatkozást elvégzik. A beültetés nem automatikusan jár minden lassú szívveréssel élő betegnek: annak szükségességét a ritmuszavar típusa és a vonatkozó szakmai kritériumok alapján állapítják meg.

Mit jelent ez egy 90 év feletti beteg esetében?

Ha például egy 91 éves embernél visszatérő ájulásokat, súlyos ingerületvezetési zavart vagy veszélyesen lassú szívverést diagnosztizálnak, a pacemaker-beültetés ugyanúgy szóba jöhet, mint egy 70 éves betegnél.

Természetesen más a helyzet, ha az érintett előrehaladott daganatos betegségben, súlyos demenciában vagy olyan általános állapotromlásban szenved, amely mellett a beavatkozás várható előnyei már korlátozottak. Ilyenkor egyéni mérlegelés szükséges.

Mit érdemes megfontolni a vizsgálat korlátai mellett

Bár a kutatás visszatekintő (retrospektív) jellegű volt, és nem vizsgálta külön a halálozások pontos okát, illetve a demenciát sem speciális tesztekkel, hanem klinikai megfigyelés alapján rögzítették, az eredmények erejét növeli, hogy egyetlen centrumban, azonos orvosi csapat munkája mellett, kivétel nélkül minden érintett beteget bevontak.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy önmagában a magas életkor – legyen szó akár nyolcvanöt, akár kilencven év feletti betegről – nem akadálya a pacemaker-beültetésnek. Amennyiben a páciens általános állapota elfogadható, és nem küzd előrehaladott daganatos betegséggel vagy súlyos demenciával, a szívritmus-szabályozó beültetése biztonságos, hatékony beavatkozás, amely nemcsak a szédüléstől és az ájulástól szabadítja meg, hanem évekkel hosszabbíthatja meg az aktív, jó minőségű életet.

Mire figyeljen a család a pacemaker-beültetés előtt?

A pacemaker-beültetés szükségességéről nem kizárólag az életkor, hanem a szívritmuszavar típusa, a tünetek súlyossága és a beteg általános állapota alapján döntenek. Különösen fontos ez nagyon idős embereknél, akiknél a szédülés, az elesés vagy az átmeneti eszméletvesztés hátterében többféle egészségügyi probléma is állhat.

A beavatkozás előtt ezért a kardiológusnak tisztáznia kell, hogy valóban a szív túl lassú működése vagy a szív elektromos ingerületvezetésének zavara okozza-e a panaszokat. Ehhez elektrokardiogramra (EKG), szükség esetén 24–72 órás vagy akár hosszabb Holter-monitorozásra, szívultrahangra és laborvizsgálatokra is szükség lehet. Az időszakosan jelentkező ritmuszavarok felismerése különösen fontos, mert egyetlen nyugalmi EKG nem feltétlenül mutatja ki azokat.

Idős korban az elesések kivizsgálásakor is érdemes gondolni a szívritmuszavarra. Előfordulhat ugyanis, hogy a beteg nem emlékszik egy rövid eszméletvesztésre, csak azt tapasztalja, hogy váratlanul a földön találja magát. Ha az elesések visszatérnek, és nem magyarázhatók egyértelműen mozgásszervi vagy egyensúlyi problémával, indokolt lehet a szívritmus alaposabb ellenőrzése.

A döntésnél a mindennapi önállóságot is figyelembe kell venni. Nem mindegy, hogy valaki egyébként aktív, saját háztartását vezető idős ember, vagy olyan beteg, aki már súlyos általános állapotromlással, előrehaladott demenciával és jelentős mozgáskorlátozottsággal él. A cél minden esetben az, hogy a beavatkozás várható előnyei arányban álljanak a terheivel.

Milyen kockázatokkal jár a pacemaker-beültetés nagyon idős korban?

A pacemaker beültetése általában biztonságos, viszonylag kis megterheléssel járó szívsebészeti beavatkozás, de természetesen nem kockázatmentes. A készüléket rendszerint a kulcscsont alatti területen, a bőr alá helyezik, az elektródákat pedig egy vénán keresztül vezetik a szív megfelelő üregeibe. A beavatkozás többnyire helyi érzéstelenítésben történik, esetenként enyhe nyugtatással kiegészítve.

A lehetséges szövődmények közé tartozik:

  • Vérzés és vérömleny: a beültetés helyén kialakuló bevérzés különösen véralvadásgátló kezelés mellett jelenthet problémát.
  • Fertőzés: a seb, a készüléktok vagy ritkábban az elektródák környezetének fertőződése antibiotikumos kezelést, súlyosabb esetben a teljes rendszer eltávolítását is szükségessé teheti.
  • Légmell (pneumothorax): a véna elérésekor ritkán megsérülhet a mellhártya, és levegő kerülhet a mellüregbe.
  • Elektródaelmozdulás: a beültetett vezeték elmozdulhat a megfelelő helyéről, ami újabb beavatkozást tehet szükségessé.
  • Szívburok- vagy szívizomsérülés: ritka, de komoly szövődmény, amely sürgős ellátást igényelhet.

Az életkor önmagában nem jelenti azt, hogy ezek a komplikációk elkerülhetetlenül gyakoribbak lesznek. A kockázatot inkább az általános állapot, a társbetegségek, a véralvadásgátló gyógyszerek alkalmazása, az erek állapota és a beavatkozás technikai körülményei határozzák meg.

A családtagoknak érdemes előzetesen tájékozódniuk arról is, hogy a betegnek milyen gyógyszereket kell szednie a beavatkozás előtt. A véralvadásgátló vagy vérlemezke-gátló kezelés módosítása kizárólag orvosi utasításra történhet, mert az önkényes gyógyszerelhagyás akár súlyos vérrögképződéshez is vezethet.

Hogyan zajlik a felépülés a beültetés után?

A pacemaker-beültetés után a betegek többsége viszonylag gyorsan visszatérhet a megszokott tevékenységeihez. A kórházi megfigyelés időtartama az általános állapottól, a beavatkozás körülményeitől és az esetleges szövődményektől függ. A készülék működését már közvetlenül a beültetés után ellenőrzik, és a beteg rendszerint egy azonosító kártyát is kap, amely tartalmazza a pacemaker legfontosabb műszaki adatait.

Az első hetekben azonban néhány óvintézkedésre szükség van:

  • A seb védelme: a beültetés helyét tisztán és szárazon kell tartani, az orvosi utasításoknak megfelelően. A seb körüli enyhe érzékenység, húzódás és kisebb véraláfutás kezdetben előfordulhat.
  • A kar kímélése: a beültetés oldalán lévő kart átmenetileg nem ajánlott erőltetni, nehéz tárgyakat emelni vagy hirtelen, nagy mozdulatokkal terhelni. A teljes mozdulatlanság ugyanakkor nem cél, mert az indokolatlan kímélet a vállízület merevségéhez vezethet.
  • A fokozatos mozgás: a séta általában már a korai felépülési időszakban is hasznos, amennyiben a kezelőorvos nem rendelkezik másként. A terhelés intenzitását fokozatosan lehet növelni.
  • A seb rendszeres ellenőrzése: figyelni kell a fokozódó bőrpírra, duzzanatra, váladékozásra, melegségre vagy fájdalomra.

Különösen fontos, hogy a családtagok ne tekintsék automatikusan a beavatkozás utáni gyengeséget az idős kor természetes velejárójának. Ha a beteg állapota romlik, újra szédül, elájul, nehézlégzés vagy mellkasi fájdalom jelentkezik, orvosi vizsgálatra van szükség. A láz, a seb gennyes váladékozása vagy a készülék környékének fokozódó duzzanata fertőzésre is utalhat, ezért ezekkel sem szabad várni.

A pacemaker nem egyszeri beavatkozás, hanem hosszú távú gondozást igényel

A szívritmus-szabályozó beültetése után rendszeres ellenőrzésekre van szükség. Ezek során a kardiológus nemcsak a készülék működését vizsgálja, hanem azt is, hogy a beállítások megfelelnek-e a beteg aktuális állapotának.

A kontrollvizsgálatok alkalmával ellenőrizhető többek között:

  • a készülék által érzékelt saját szívműködés;
  • az elektromos impulzusok leadásának megfelelő működése;
  • az elektródák állapota és az elektromos paraméterek;
  • a szívritmuszavarok esetleges újabb epizódjai;
  • az akkumulátor töltöttsége és várható élettartama.

A készülék telepének lemerülése nem egyik napról a másikra következik be. Az akkumulátor állapotát a kontrollvizsgálatok során előre követni lehet, így az esetleges generátorcserét általában tervezetten végzik el. Fontos tudni, hogy ilyenkor sok esetben nem szükséges a teljes elektródarendszert eltávolítani: elegendő lehet a készülékházban található generátor cseréje.

Az ellenőrzés ma már nem feltétlenül jelent minden alkalommal személyes kórházi megjelenést. A megfelelő készülékek esetében távmonitorozás is alkalmazható. Ennek során egy otthoni kommunikációs eszköz vagy más kompatibilis technológia továbbítja a pacemaker adatait az ellátóhelyre. Ez különösen előnyös lehet azoknak az idős betegeknek, akik nehezen közlekednek, vagy csak családi segítséggel tudnak eljutni a kardiológiai szakrendelésre.

Az Európai Kardiológiai Társaság 2021-es irányelvei is támogatják a távoli készülékellenőrzést, különösen a korlátozott mozgásképességű betegek esetében. A távellenőrzés azonban nem jelenti azt, hogy minden személyes kontroll szükségtelenné válik.

Lehet-e pacemakerrel teljes életet élni?

A pacemakerrel élő betegek jelentős része a felépülést követően visszatérhet a korábbi életviteléhez. A készülék nem akadályozza a hétköznapi tevékenységeket, és megfelelő beállítás mellett a mozgás során is képes a szív igényeihez igazítani a ritmus támogatását.

Idős korban különösen fontos lehet a rendszeres, biztonságos testmozgás. A séta, a könnyű torna és az egyensúlyfejlesztő gyakorlatok segíthetnek megőrizni az izomerőt, javíthatják a mozgásbiztonságot, és csökkenthetik az elesések kockázatát. A fizikai aktivitás mértékét azonban a szív állapota és az egyéb betegségek alapján kell meghatározni.

A pacemaker önmagában nem jelent védelmet minden szívbetegséggel szemben. Nem szünteti meg például a pitvarfibrillációt, nem helyettesíti a szívelégtelenség gyógyszeres kezelését, és nem akadályozza meg a szívinfarktust. Feladata elsősorban az, hogy a túl lassú szívverésből vagy az ingerületvezetési zavarból eredő problémákat kezelje.

Azt is érdemes tudni, hogy a hagyományos pacemaker nem azonos a beültethető defibrillátorral (ICD). Utóbbi bizonyos veszélyes, gyors kamrai ritmuszavarok esetén képes életmentő elektromos kezelést leadni. A két készülék feladata és beültetésének javallata eltérő.

MRI-vizsgálat és mindennapi elektromos eszközök: mire kell ügyelni?

A pacemakerrel élőknek korábban sokkal több korlátozással kellett számolniuk bizonyos orvosi vizsgálatok és elektromos eszközök használata során. A korszerű készülékek esetében azonban több ilyen korlátozás enyhült.

Különösen fontos kérdés a mágneses rezonanciás vizsgálat (MRI), amelyre például neurológiai, mozgásszervi vagy daganatos betegségek kivizsgálásakor is szükség lehet. Ma már számos pacemaker MRI-kompatibilis, vagyis meghatározott feltételek mellett a készülékkel élő beteg is biztonságosan vizsgálható. Ehhez azonban nem elegendő, hogy maga a pacemaker alkalmas legyen MRI-re: az elektródáknak is megfelelő típusúnak kell lenniük, és a vizsgálat előtt, illetve után speciális ellenőrzésre, beállításra lehet szükség.

A pacemakerrel élő betegnek ezért minden MRI-vizsgálat előtt tájékoztatnia kell a radiológust és a kezelőorvost a beültetett készülékről. A nem MRI-kompatibilis rendszerek esetében sem feltétlenül kizárt a vizsgálat, de ilyenkor egyedi kockázatértékelésre és megfelelő szakmai háttérre van szükség.

A hétköznapi elektromos eszközök, például a televízió, a rádió, a mikrohullámú sütő vagy a mobiltelefon rendeltetésszerű használata általában nem jelent problémát. A mobiltelefont ugyanakkor célszerű a pacemakerrel ellentétes oldali fülhöz tartani, és nem ajánlott közvetlenül a készülék fölötti mellényzsebben hordani. Az erős mágneses mezők, például bizonyos ipari berendezések vagy mágneses kiegészítők esetében külön óvatosság indokolt.

Van-e alternatívája a hagyományos pacemakernek?

A technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már nem kizárólag a mellkas bőre alá ültetett, elektródákkal működő hagyományos pacemaker jelent megoldást.

Az egyik fontos újítás az úgynevezett vezeték nélküli (leadless) pacemaker. Ez egy apró, kapszulaszerű készülék, amelyet általában a combvénán keresztül, katéteres eljárással vezetnek a szívbe. Nem igényel mellkasi készüléktokot és hagyományos elektródákat, így bizonyos esetekben csökkentheti a vezetékekkel és a mellkasi sebbel kapcsolatos szövődmények kockázatát.

Ez különösen előnyös lehet azoknál, akiknél a hagyományos elektródás rendszer beültetése valamilyen okból nagyobb kockázatot jelent. Ugyanakkor a vezeték nélküli készülék sem minden beteg számára megfelelő: a készüléktípus kiválasztása a ritmuszavar jellegétől, a szükséges ingerlési módtól és az egyéb betegségektől függ.

A hagyományos, egy- és kétüregű pacemakerek, valamint az újabb technológiák között tehát nem egyszerűen korszerűségi sorrend alapján kell választani. Mindig azt a megoldást kell előnyben részesíteni, amely az adott beteg számára a legnagyobb várható haszonnal és elfogadható kockázattal jár.

A legfontosabb szempont: mit szeretne és mire képes a beteg?

A nagyon idős emberek pacemaker-kezeléséről szóló döntésben a családtagok véleménye fontos lehet, de nem helyettesítheti az érintett saját akaratát. Amennyiben a beteg döntésképes, neki kell megértenie és mérlegelnie a beavatkozás várható előnyeit, kockázatait és az esetleges alternatívákat.

Súlyos demencia vagy más, döntéshozatalt befolyásoló állapot esetén a helyzet összetettebb. Ilyenkor különösen fontos a beteg korábban kifejezett kívánságainak, életminőségének és kezelési céljainak figyelembevétele.

A pacemaker beültetése ugyanis nem önmagában a hosszabb élet garanciája. A valódi eredmény az, ha a készülék segítségével az idős ember kevesebb rosszulléttel, kisebb ájulási és elesési kockázattal, nagyobb biztonságban és lehetőség szerint önállóbban élhet tovább.

Az olasz kutatás legfontosabb üzenete ezért nem az, hogy minden 85 év feletti embernek pacemakert kell kapnia, hanem az, hogy az életkor önmagában nem indok a hatékony kezelés elutasítására. A döntést minden esetben az egyéni egészségi állapot, a várható életminőség és a beteg saját céljai alapján érdemes meghozni.

Meddig lehet élni pacemakerrel?
Kapcsolódó cikk

Meddig lehet élni pacemakerrel?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!

Forrás:EgészségKalauz
# pacemaker# pacemaker beültetés# Időskor# szívritmuszavar# Kezelés# 85 felett# 90 felett# 70 felett# 80 felett
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben könnyebben megtalálja az Egészségkalauz.hu cikkeit

TÜNETKERESŐ

Milyen betegségre utalhatnak a tünetei?

Keresés, pl. fejfájás

Írja be a keresőmezőbe a tünetet vagy kattintson a testmodellen arra a testrészre, ahol a tüneteket észleli.

emberi test ábra

Mi a tünetkereső?

Ingyenes tünetellenőrző, ami percek alatt segíthet beazonosítani a problémáját!

Címlapról ajánljuk