Egy érdekes recept, egy fontos információ vagy egy később elolvasandó bejegyzés: sokan automatikusan képernyőképet készítünk arról, amit nem szeretnénk elfelejteni. Egy új kutatás szerint azonban ez nem hat a legszerencsésebben a memóriánkra.
- Egy új kutatás szerint a képernyőkép készítése ronthatja annak az esélyét, hogy emlékezzünk az elmentett információkra.
- A vizsgálatban résztvevő 892 fiatal egyetemista rosszabbul ismerte fel azokat a képeket, amikről képernyőképet készítettek, mint azokat, amiket csak megnéztek.
- A képernyőképezés során valószínűleg az agy kevésbé tartja fontosnak az információ memorizálását, mivel tudjuk, hogy később bármikor elővehetjük.
- Nem találtak bizonyítékot arra, hogy a képernyőképezés több mentális kapacitást szabadítana fel más feladatokra, és a jelenség nem feltétlenül minden életkorra vagy információtípusra érvényes.
- A kutatás tanulsága, hogy fontos az elmentett tartalmak visszanézése, ha valóban szeretnénk rájuk emlékezni, önmagában az elmentés nem elegendő a hosszú távú memóriához.
A telefonunk galériájában könnyen összegyűlhet több száz olyan képernyőkép, amelyről a készítés pillanatában még biztosan azt gondoltuk, hogy szükségünk lesz rá. Elmentjük egy étterem nevét, egy érdekes cikk részletét, egy útvonalat, egy receptet vagy egy közösségi médiában látott bejegyzést, aztán gyakran soha többé nem nézzük meg.
A képernyőkép készítése praktikus megoldásnak tűnik: nem kell fejben tartani az információt, hiszen bármikor előkereshetjük. Csakhogy ennek lehet egy kevésbé előnyös következménye is. A Binghamton University kutatóinak 2026-ban megjelent vizsgálata szerint ha valamiről képernyőképet készítünk, kisebb eséllyel jegyezzük meg magát a látott információt. Az eredményeket a Memory & Cognition tudományos folyóiratban publikálták.
Közel 900 hallgató vett részt a vizsgálatokban
Sophia P. Fabrizio, Rebecca Lurie és Deanne L. Westerman összesen hét kísérletet végzett 892 egyetemi hallgató részvételével. A résztvevők 17 és 27 év közöttiek voltak.
A legtöbb kísérletben műalkotásokról készült képeket mutattak nekik, jellemzően a saját telefonjukon. Bizonyos képeket egyszerűen meg kellett nézniük, másokról képernyőképet kellett készíteniük.
Volt azonban egy fontos részlet: a résztvevők többsége előzetesen nem tudta, hogy később ellenőrzik majd, mire emlékszik. A kutatók ezzel olyan helyzetet igyekeztek teremteni, amely valamivel közelebb áll a hétköznapi telefonhasználathoz. Amikor elmentünk egy képernyőképet, általában mi sem készülünk arra, hogy később memóriateszten kell számot adnunk róla.
A képek megtekintése után a hallgatók más feladatokat kaptak: például mandalát színeztek vagy matematikai feladatokat oldottak meg. Ezután következett a memóriateszt.
Kevésbé emlékeztek arra, amit elmentettek
A memóriateszt nem egyszerűen azt vizsgálta, hogy egy kép ismerősnek tűnik-e. A résztvevőknek három hasonló kép közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyet korábban valóban láttak.
Ehhez már a részletekre is emlékezni kellett.
Az eredmények következetes mintázatot mutattak: a résztvevők kevésbé ismerték fel azokat a képeket, amelyekről képernyőképet készítettek, mint azokat, amelyeket csak megnéztek. Egyes kísérletekben a képernyőképként elmentett képek felismerési aránya körülbelül 60 százalékra csökkent.
Ez elsőre különösnek tűnhet. A képernyőkép készítésekor ugyanis nemcsak látjuk az adott tartalmat, hanem még egy műveletet is végzünk vele. Logikusnak tűnne tehát, hogy emiatt inkább jobban megjegyezzük.
A kísérletek ennek éppen az ellenkezőjét mutatták.
Az agy „rábízza” az információt a telefonra
A jelenség egyik lehetséges magyarázata az úgynevezett kognitív tehermentesítés. Ennek lényege, hogy bizonyos mentális feladatokat külső eszközre bízunk.
Ez önmagában nem új jelenség. Bevásárlólistát írunk, naptárba jegyezzük a találkozóinkat, telefonszámokat tárolunk a mobilunkban, navigációt használunk ahelyett, hogy fejben tartanánk az útvonalat. Nem kell minden információt megjegyeznünk, ha tudjuk, hogy máshol biztonságosan megtaláljuk.
Hasonló történhet egy képernyőkép készítésekor is. Ha tudjuk, hogy az információt elmentettük, csökkenhet annak szükségessége, hogy részletesen megjegyezzük.
A kutatók szerint azonban a mostani eredményeket önmagában ez a magyarázat sem feltétlenül fedi le teljesen.
A képernyőkép készítése a figyelmet is elterelheti
Egy másik lehetséges magyarázat sokkal egyszerűbb: amikor képernyőképet készítünk, figyelmünk egy része magára a műveletre irányul.
Nemcsak azt nézzük, ami előttünk van, hanem megnyomjuk a megfelelő gombokat, ellenőrizzük, sikerült-e a mentés, esetleg kivágjuk a szükséges részt. Emiatt kevesebb figyelem juthat magának a tartalomnak a feldolgozására.
A kutatók azonban egy harmadik lehetőséget is felvetettek. Elképzelhető, hogy a képernyőkép készítése egyfajta mentális eltávolodást vált ki: amint elmentettük a tartalmat, az agy számára az információ feldolgozása kevésbé válik fontossá.
Mintha a mentés pillanatában részben lezárnánk magunkban a feladatot: megvan, később bármikor elővehetjük.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezek a lehetséges magyarázatok nem zárják ki egymást, és a vizsgálat alapján egyelőre nem lehet biztosan megmondani, pontosan melyik mechanizmus felelős a tapasztalt hatásért.
Arra sem emlékeztek jobban, hogy mit mentettek el
A kutatók több további kísérlettel próbálták kideríteni, van-e a képernyőképek készítésének valamilyen kevésbé nyilvánvaló előnye a memória szempontjából.
Megvizsgálták például, hogy a résztvevők jobban emlékeznek-e arra, melyik képről készítettek képernyőképet, és melyiket nézték csak meg. Nem így történt.
A képernyőképként elmentett tartalmak esetében annak felidézése is rosszabb volt, hogy az adott információval korábban pontosan mit csináltak.
Ez azért érdekes, mert arra utal, hogy a hatás nem feltétlenül csak magának a képnek a részleteire korlátozódik. Elképzelhető, hogy a képernyőkép készítése az adott élmény egészének feldolgozását befolyásolja.
Nem maradt több szellemi kapacitás más feladatokra sem
Felmerülhet egy másik érv is: ha a telefonra bízzuk egy információ megőrzését, talán felszabadul némi mentális kapacitás, amelyet másra fordíthatunk.
A kutatók ezt is ellenőrizték.
Az egyik kísérletben azt vizsgálták, hogy a képernyőkép készítése után jobban teljesítenek-e a résztvevők egy ettől független matematikai feladatban. Nem találtak ilyen előnyt.
További kísérletekben arra voltak kíváncsiak, hogy egy képcsoport elmentése segít-e jobban megjegyezni a később látott képeket.
Az egyik vizsgálatban nem találtak ilyen hatást. Egy másikban, amelyben egyszerű fekete-fehér rajzokat használtak, ugyan megjelent egy kisebb javulás a később látott képek felidézésében, de ez a hatás jóval gyengébb volt, mint az a memóriaromlás, amely az elmentett képeknél jelentkezett. Ráadásul csak az egyik, megengedőbb értékelési módszerrel lehetett kimutatni.
A kutatók ezért nem találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy a képernyőképek készítése a memória szempontjából valamilyen más előnnyel ellensúlyozná a hátrányt.
Az sem változtatott sokat, ha tudták, hogy memóriateszt következik
A kutatás során azt is kipróbálták, mi történik akkor, ha a résztvevők előre tudják, hogy emlékezniük kell majd a látottakra.
Egyeseknek azt mondták, hogy hamarosan memóriatesztet kapnak, másoknak azt, hogy csak egy hónappal később ellenőrzik majd, mire emlékeznek.
A fő eredmény ekkor sem változott: a képernyőképként elmentett képekre rosszabbul emlékeztek.
Ez arra utal, hogy nem feltétlenül elég egyszerűen eldönteni: „ezt most megjegyzem”, miközben közben a telefonra is elmentjük. A kutatás eredményeit könnyű lenne úgy értelmezni, hogy ezentúl minden képernyőkép árt a memóriának. A vizsgálat azonban nem ezt bizonyította.
A kísérletekben a résztvevők nem nézték meg újra az elkészített képernyőképeket.
Ez kulcsfontosságú különbség.
Ha valaki például lefényképez egy tananyagot, majd később többször előveszi és megtanulja, egészen más helyzetről beszélünk. Ugyanez igaz arra, aki elment egy receptet, majd főzés közben újra és újra megnézi, vagy képernyőképet készít egy fontos információról, amelyet később rendszeresen használ.
A mostani kutatás tehát elsősorban arra a hétköznapi szokásra vonatkozik, amikor valamit reflexből elmentünk, majd soha többé nem térünk vissza hozzá.
Éppen ezért nem lehet belőle azt a következtetést levonni, hogy a képernyőkép mint eszköz önmagában káros lenne.
Fiatal egyetemistákat vizsgáltak
Van egy másik fontos korlátozás is. A hét kísérlet valamennyi résztvevője ugyanannak az egyetemnek a hallgatója volt, életkoruk pedig 17 és 27 év közé esett.
Nem tudjuk tehát, hogy ugyanez a hatás ugyanolyan erősen jelentkezik-e középkorú vagy idősebb embereknél, illetve azoknál, akiknek már valamilyen memóriazavaruk van.
A kutatásban ráadásul főként képeket használtak. Más lehet az eredmény például szövegek, telefonszámok, címek vagy összetettebb információk esetében.
Maguk a szerzők is hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, pontosan hogyan befolyásolják az egyéni technológiai szokások a memória működését.
Nem a telefon rontja el a memóriánkat
Az eredmények alapján tehát túlzás lenne kijelenteni, hogy a képernyőképek készítése általában rontja a memóriát, vagy hosszú távú memóriazavart okoz. A vizsgálat ilyesmit nem állapított meg.
A kutatók egy jóval szűkebb jelenséget figyeltek meg: a résztvevők kevésbé pontosan emlékeztek azokra a képekre, amelyeket elmentettek, de később nem néztek meg újra.
Ez nem jelenti az agy károsodását, és nincs szó arról sem, hogy a gyakori képernyőkép-készítés demenciához vagy más betegséghez vezetne.
Az eredmény inkább arról árulkodik, hogyan alkalmazkodhat a memóriánk ahhoz, hogy ma már hatalmas mennyiségű információt tudunk külső eszközökön tárolni.
Ha tényleg emlékezni szeretne valamire, nem biztos, hogy elég elmenteni
A kutatás hét különböző kísérletben jutott lényegében ugyanarra az eredményre: amikor a résztvevők képernyőképet készítettek egy képről, később rosszabbul emlékeztek rá, mint amikor egyszerűen csak megnézték. A kutatók nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra sem, hogy a mentésért cserébe több mentális kapacitás maradna más feladatokra.
A vizsgálatból azonban egy nagyon egyszerű gyakorlati tanulság is adódik. Ha valamit azért mentünk el, mert később valóban szeretnénk emlékezni rá, érdemes visszatérni hozzá. A képernyőkép ugyanis kiválóan megőrzi az információt a telefonon – de ettől még nem biztos, hogy az emlékezetünkben is ugyanilyen biztos helye lesz. A legbiztosabb, ha tornáztatjuk és folyamatosan karban tartjuk a memóriánkat.
A Binghamton University kutatóinak tanulmánya, a Digital amnesia: The aftermath of a screenshot 2026-ban jelent meg a Memory & Cognition című tudományos folyóiratban. A hét előzetesen regisztrált kísérletben összesen 892 hallgató vett részt, a szerzők pedig nem számoltak be a kutatáshoz kapott finanszírozásról vagy releváns összeférhetetlenségről.
Egyre feledékenyebb? Kiderült, hogy a vércsoportunk is befolyásolja a memóriánk
- Az Alzheimer-kór 5 korai jele, amit beszéd közben lehet először észrevenni
- Egyre feledékenyebb? Kiderült, hogy a vércsoportunk is befolyásolja a memóriánk
- Így változik a viselkedés, amikor Alzheimer-kór kezdődik – egy neurológus elárulja a legelső jeleket
- A demencia nemcsak feledékenységgel járhat: 6 testi tünet, amelyre érdemes odafigyelni
- Ezeket a demencia első jeleit sokan csak a stressznek tulajdonítják – pedig fontos lenne időben felismerni őket
- Demenciaszerű tüneteket is okozhat a B12-vitamin-hiány – ezeket a jeleket ne hagyja figyelmen kívül
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
