Rosszindulatú daganatok: ezek a vérvizsgálatok vethetik fel a rák jelenlétét

Nem elég csupán képalkotó vizsgálatokra menni.

A rosszindulatú daganatok diagnosztikája kiemelkedő fontosságú az orvosi gyakorlatban, mivel az időben történő felismerés és pontos meghatározás kulcsfontosságú a hatékony kezelés és a beteg hosszú távú kilátásainak javítása érdekében. A daganatok korai felismerése és pontos diagnózisának felállítása nem csupán a beteg életének megóvása, hanem a kezelés sikeressége szempontjából is elengedhetetlen. A diagnosztikai folyamat összetett, sokrétű vizsgálatokat foglal magában, amelyek célja a daganat típusának, stádiumának és kiterjedésének meghatározása.

A rosszindulatú daganatok, elváltozások igazolására több vérvizsgálat is rendelkezésre áll, amelyek segíthetnek a kezelőorvosnak a pontos diagnózis felállításában.

Mit mutatnak meg a vértesztek?

Rosszindulatú daganatok gyanúja esetén vérvizsgálatokra is szükség lehet.

• Egyes vérvizsgálatokkal kimutathatóak a ténylegesen rosszindulatú daganatos sejtek.
• Más tesztek pedig a malignus daganatok által termelt fehérjéket vagy egyéb anyagok jelenlétét igazolhatják, illetve cáfolhatják.
• A tesztek információt adhatnak az orvosoknak arról, hogyan működnek az adott páciens szervei.

A vérvizsgálatokat önmagukban nem használják rosszindulatú daganatos megbetegedések diagnosztizálására, ugyanakkor ezek olyan támpontokat adhatnak, amelyek elvezethetik az orvosokat a megfelelő diagnózis felállításához.

Milyen tesztekre van szükség?

Teljes vérkép

A teljes vérkép, azaz hematológiai vizsgálat az egyes vérsejttípusok mennyiségét méri a vérmintában. Ezzel a teszttel igazolható a vérrák (leukémia).

Összfehérje vizsgálat

Az összfehérje vizsgálat a vérben lévő különböző fehérjéket találja meg, mint például az albumint, amit a máj termel és a vérben lévő fehérjék 60%-át teszi ki, illetve a globulinokat, amelyek néhány kivétellel (mint az immunoglobulinok és komplement fehérjék), szintén a májban képződnek.

Ez az elektroforézises vérvizsgálat, ami pl. a myeloma multiplex (plazmasejtek daganatos megbetegedése) diagnosztizálásához is használható.

Tumormarker tesztek

A rákos sejtek által termelt molekulák megtalálására irányuló tesztek a malignus daganatos sejtek által termelt vegyi anyagokat mutatják ki a vérből.

Hátrányuk, hogy nem mindig segítenek a diagnosztikában, mert sok egészséges sejt is előállíthatja ezeket a vegyi anyagokat. Ráadásul vannak olyan egészségügyi állapotok is, amelyek nem rosszindulatú daganatok, mégis a tumormarkerek magas szintjét okozzák a vérben. Ezért a tumormarker teszteket elsősorban a rák diagnosztizálása után használják, annak megállapítására, hogy a kezelés működik-e.

Ilyen lehet például a prosztata specifikus antigén (PSA – prosztata specifikus antigén) teszt, vagy nők esetében a petefészekrák kimutatására szolgáló (CA 125 – cancer antigén) teszt. Amennyiben a vérteszt nem várt eredményt mutat, más vizsgálatokra, eljárásokra is szükség lehet az ok feltárásához és a pontos diagnózis felállításához.

Röntgen, CT, MRI, ultrahang - mikor van ezekre szükség?

A daganatos betegségek kórisméjének felállításához képalkotó vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, honnan indul ki a daganat és érint-e esetleg más szerveket.

A kivizsgálás menete

A daganatos betegek ellátása összetett folyamat, így a betegek optimális ellátásának meghatározása több szakterület orvosainak (onkoteam) együttes feladata. A daganatos betegek kivizsgálásának menetét az onkoteam, illetve bizottság határozza meg, melynek tagja többek között a radiológus szakorvos.

• A daganatos betegségek kórisméjének felállításához képalkotó (röntgen, CT, MRI, ultrahang) vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, honnan indul ki a daganat és érint-e esetleg más szerveket.
• Emellett a tumor pontos szövettanának, biológiai és – szükség esetén – molekuláris biológiai jellegzetességeinek meghatározására is szükség van.
• Fontosak az egyéb belgyógyászati vizsgálatok is, melyek eredményéből megtudható, hogy milyen a beteg szív- és érrendszeri státusza, van-e egyéb társbetegsége – például magas vérnyomása, cukorbetegsége –, ugyanis mindez nagyban befolyásolhatja a terápiát.

Ezekre a kérdésekre keresik a választ a stádiummeghatározáskor

A daganatos betegségek stádiumának és kiterjedtségének megállapítása (staging) az állapotfelmérő vizsgálatok alapján történik. Ezek során az onkoteam azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy

• a daganat hol helyezkedik el
• milyen a térbeli kiterjedése
• milyen a szomszédos szervekhez való viszonya
• beszűrődött-e a környező ép szövetekbe (infiltráció)
• és képzett-e regionális vagy távoli áttétet

A staging egyben a betegség kiindulási állapotának rögzítését is jelenti, vagyis ehhez viszonyítják minden további beavatkozás és kezelés eredményességét. Ennek része az indokolt esetben molekuláris diagnosztikával kiegészített szövettani vizsgálat, a képalkotó vizsgálatok, valamint a laboratóriumi vérvizsgálatok eredménye. Ezeket a vizsgálatokat rendszeresen megismétlik (re-staging), hogy nyomon kövessék a kórfolyamat aktuális állapotát és az elvégzett kezelések eredményességét.

Miben segítenek a képalkotó vizsgálatok?

A stádium meghatározása során a képalkotó eljárások (elsősorban a CT és az MRI) fontos szerepet játszanak

• a tumor kimutatásában
• a terápia utáni változások értékelésében
• a kezelés szövődményeinek kimutatásában
• a betegség követésében (az esetleg újra megjelenő vagy növekvő daganat lehető legkorábbi kimutatásában)
• a sugárkezelés megtervezésében

Képalkotó diagnosztikus módszerek

A képalkotó eljárások főként a különböző hullámhosszúságú és rezgésszámú elektromágneses sugárzás szervezetbe bocsátását követően dolgozzák fel az onnan kinyert jeleket, és alkotnak képet belőlük.

Röntgen

A hagyományos röntgenvizsgálat alkalmas az emlők alapvizsgálatára (mammográfia), a tüdőgócok megtalálására (mellkasröntgen), a tápcsatorna megítélésére, valamint az elsődleges csontdaganatok kimutatására. A csontáttét azonban a röntgenfelvételen többnyire csak akkor vehető észre, ha mérete meghaladja az egy centimétert. A mellkas, a tápcsatorna, valamint a csontok röntgenvizsgálata nem alkalmas a tumorstádium pontos meghatározására.

Ultrahang

Az ultrahangvizsgálat a szervezet számára nem jár sugárterheléssel (a műszer a hangsugár visszaverődésének mértékét érzékeli), ezért gyermekek, várandósok, illetve sugárzásra érzékeny szervek (például here, pajzsmirigy) vizsgálatánál biztonsággal alkalmazható. Emellett a különböző mintavételezési eljárások (biopszia) nagy pontossággal elvégezhetők ultrahangos képalkotás alatt vezetve. Hátránya azonban, hogy az ultrahangnyaláb behatoló-áthatolóképessége korlátozott; a csont, a hasi zsír, illetve a bélgázok lehetetlenné teszik a mélyebben fekvő vagy általuk körülzárt területek vizsgálatát. A daganat kimutatásakor, vizsgálatakor sokszor végeznek ultrahangvizsgálatot, mely megtalálja a daganatot, kiegészíti a stádiummeghatározást (például felületi lágyrésztumornál, nyelőcső-, gyomor-, végbéldaganatnál).

Komputertomográfia (CT)

A CT-vizsgálat röntgenfelvételek sorozatából áll, „szeletenként” alkot térbeli képet a vizsgálandó szervről. A szeletenként készült képfelvételek számítógép segítségével állnak össze háromdimenziós képpé. A hagyományos röntgenvizsgálathoz képest a CT a jóval kisebb (néhány milliméteres) elváltozásokat is kimutatja. A nagy felbontású CT-t (HRCT) a tüdő rendkívül részletes vizsgálata során alkalmazzák. Az ún. multi-detektoros-CT (MDCT) gyors szkennelést, teljestest-információt, jó minőségű képeket nyújt. A CT-t standard módszerként alkalmazzák az onkológiai képalkotó diagnosztikában.

Pozitron emissziós tomográfia (PET)

A testbe – a vizsgált szervbe – pozitronokat sugárzó izotópot (11C, 13N, 15O, 18F) tartalmazó molekulákat juttatnak belégzéssel vagy injekcióval. A bejuttatott jelölt molekula – leggyakrabban speciális cukor – részt vesz a sejtek élettani folyamataiban, így az izotóp hasznosulásának nyomon követésével megfigyelhetővé, láthatóvá válik a vizsgált szövet viselkedése. Az anyagcsere-folyamatok megjelenítése a daganatok élettanitól eltérő, fokozott anyagcsere-folyamatának kimutatásán alapszik. Ily módon a PET lehetővé teszi már a korai, a szervi elváltozásokat megelőző, kórossá vált sejtes anyagcsere-folyamatok vizsgálatát. Előnyei elsődlegesen az agydaganatok, a tüdődaganatok, a fej-nyak és a nyelőcső daganati, a végbéldaganatok, a melanoma malignum, valamint a nyirokrendszer daganatainak vizsgálata során mutathatók ki.

PET/CT

A teljestest-információt nyújtó PET/CT vizsgálat a pozitron emissziós tomográfia és a komputertomográfia egyesítésével létrejött diagnosztikai módszer, napjaink egyik legkorszerűbb vizsgáló eljárása. A kétféle vizsgálómódszer növeli egymás érzékenységét, fajlagosságát és pontosságát, mivel ötvözi a PET érzékeny anyagcsereaktivitás-megjelenítését a CT pontos szeletanatómiájával. Alkalmazható a távoli daganatszórás klinikai gyanúja, a terápia hatékonyságának kiértékelése, a kiújuló, visszatérő daganat megítélése, valamint ismeretlen elsődleges daganat keresése céljából. Támpontot nyújthat továbbá a műtét vagy sugárterápia után a kezelés következményeként kialakult hegesedés és a visszatérő daganat elkülönítéséhez is.

Mágneses rezonancia

Az MR-készülék nagy pontosságú diagnosztikai eszköz, mely nagyon részletes képet ad és lehetővé teszi a lágy szövetek alapos vizsgálatát is. Az MRI mágneses jelekkel célozza meg a testben előforduló hidrogénatomokat, ily módon nyújtva komplex információt a daganatról és annak terjedésről. Előnye, hogy nem terheli a szervezetet ionizáló sugárzással, magas térbeli és kontrasztos felbontást, a legjobb lágyrész felbontást, valamint a szövetre jellemző és működésére vonatkozó információt szolgáltat, továbbá áramlás-ábrázolást is lehetővé tesz. Az MR-vizsgálat azon betegek esetében is alkalmazható, akiknek kontrasztanyag-érzékenysége vagy rossz vesefunkciója miatt nem végezhető el a CT-vizsgálat.

Az ún. dinamikus MR-vizsgálattal az idő függvényében vizsgálják az intravénásan adott kontrasztanyag megjelenését és megoszlását a szövetekben. Ezt a módszert elsősorban a máj rosszindulatú daganatai, az emlőrák és a kismedencei daganatok megítélésére, illetve az onkológiai kezelések után jelentkező hegesedés és a visszatérő daganat elkülönítésére alkalmazzák.

Angiográfia

Az angiográfia az erek kontrasztanyag segítségével végzett vizsgálatát jelenti. Ezt a vizsgálómódszert akkor alkalmazzák – elsősorban a daganatos betegek ellátása során –, ha például egy műtétet megelőzően tájékozódni kívánnak a daganat erezettségéről, illetve az azt tápláló- és a szomszédos erek állapotáról. A daganatos betegek kivizsgálásában az angiográfia szerepét gyakran a kontrasztanyaggal végzett ún. MR-angiográfia (MRA) tölti be.

Összegezve

• Vérvizsgálatok segíthetnek a pontos diagnózis felállításában rosszindulatú daganatok esetén.
• A teljes vérkép segíthet a vérrák diagnosztizálásában.
• A tumormarker teszteket elsősorban a rák diagnosztizálása után használják, hogy megállapítsák a kezelés hatékonyságát.
• A kórisme felállításához képalkotó vizsgálatokra van szükség, hogy meg lehessen állapítani, honnan indul ki a daganat és érint-e más szerveket.
• A stádium meghatározásához szükséges képalkotó eljárások fontos szerepet játszanak, mint például a CT és az MRI.

Ez a cikk is érdekelheti

Hogyan mutatható ki a daganat vérből és vizeletből?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!