Ezeket látta már?

Bizarr betegségek: világító csontokat, eltorzult arcot okoz ez az elfeledett mérgezés

foszfonekrózis, foszformérgezés, foszforállkapocs, foszfor, mérgezés, gyufagyár, gyufaszál

Az ipari forradalom gyufagyári dolgozóinak anno borzalmas foglalkozási ártalmakat kellett elszenvednie. lyen sors jutott annak, aki foszfonekrózisban szenvedett.

A 19. században és a 20. század elején a második ipari forradalom nemcsak fejlődést hozott. A gyufagyári dolgozók fenntartás és legfőképp védőruha nélkül dolgoztak olyan veszélyes anyagokkal, mint a foszfor, így aztán a foszformérgezés miatt sokuknál kialakult a foszforállkapocs nevű borzasztó betegség.

A körülmények összjátéka

A gyufagyártás történetében fordulópontot jelentett 1831-ben a francia Charles Sauria fehérfoszforos gyufája, amely könnyebb gyulladást eredményezett, és csökkentette a kellemetlen szagokat. Az újítás viszont azzal járt együtt – lévén a fehérfoszfor rendkívül gyúlékony –, hogy a gyufaszálakat légmentesen kellett tárolni. Az újonnan nyílt gyufagyártó üzemek munkásai tömegesen kaptak foszformérgezést (foszfornekrózis), sőt, sorra követtek el foszforral öngyilkosságot, így a veszély felismertével széles körű kampány indult a fehérfoszforos gyufák betiltásáért.

A betegség - tudományosabb nevén foszfonekrózis - két okból alakulhatott ki:

  • egyrészt a megfelelő védőöltözet hiánya miatt,
  • másrészt a fehérfoszfor révén.

100- 150 évvel ezelőtt ugyanis a gyufafejekben jellemzően még nem a ma használt vörösfoszfor volt, hanem a jóval veszélyesebb fehérfoszfor (más néven sárgafoszfor). Ez igen gyúlékony módosulata a vegyületnek, jól munkálható és remekül oldódik zsírokban - azaz könnyen bejut a szervezetbe a bőrön át. Ami nem jó hír a szervezetnek: a fe ­ hérfoszfor rendkívül mérgező, lenyelve már akár 0,05 gramm is halálos lehet.

Akkoriban azokon a gyufagyári munkásokon, akik rendszeresen érintkeztek fehérfoszforral, idővel jelentkezni kezdtek a tünetek.

A betegség fogfájással és ínygyulladással indult, majd a felgyűlt méreg miatt folyam atos gennyezés kíséretében lassan elhaltak a száj és az állkapocs körüli szövetek. Tályogok alakultak ki az arcon, akár egész nagy lyukak, amiken be lehetett látni a beteg szájüregébe. A látvány még ijesztőbb lehetett attól, hogy előrehaladott állapotban az érintett csontok halványan derengtek, foszforeszkáltak. A betegségre gyógymód nem volt, csak a sérült területek eltávolításával (akár a teljes alsó állkapocs kiműtésével) lehetett megállítani a terjedését, és a betegnek kerülnie kellett minden további érintkezést a mérgező anyaggal.

A foszformérgezés súlyosságáról Kruppa Dezső és Freund Gyula Élők a pokolban c. írása ad tanúbizonyságot.

"A nekrózis azzal kezdődik, hogy a foghús megdagad és roppant fogfájások állnak be. A fogak meglazulnak és kihullanak. A kihullott fogak helyén genyedtség áll be, majd az egész foghús cafatonként kiesik. A piszkos, bűzös genny kétséget kizárólag foszforszagú. A betegség a nyelvre is átragad és hatalmasan megdagasztja. Célszerű orvosi kezelés és a gyufagyárnak ö r ö k r e való elhagyása pár hónap alatt megállíthatja a rothadás pro- cesszusát, ha a leírt stádiumban is volna. A beteg, infíciált csontok, illetve az egész állkapcsok kivétele által csak a tovaterjedést lehet meggátolni - írták.

Ezek az emberek, ahogy azt az írás is mutatja, szörnyű fájdalmak között haltak meg, miközben a gyár vezetősége nem vett tudomást a munkakörülmények miatt kialakult borzasztó betegségről, amelyben sokan bele is haltak. Ezek az emberek, ahogy azt az írás is mutatja, szörnyű fájdalmak között haltak meg, miközben a gyár vezetősége nem vett tudomást a munkakörülmények miatt kialakult borzasztó betegségről, amelyben sokan bele is haltak. Forrás: Wikimedia Commons

Állkapocs, foghús és fogak nélkül, tátongó sebbel a nyakon

Persze a megbetegedett munkás az utolsó pillanatig kénytelen dolgozni, mert másnap már az éhség kopogtatna ajtaján. Az így is úgy is csekély kereset folytán a betegsegélyző. pénztár oly kis összegű táppénzt nyújt, hogy abból alig- alig telne a puszta kenyérre. Így hát dolgozik, ameddig tud. A fertőzés végre a csontvelőkhöz ér és akkor már nincsen mentség. A munkás arcát a nekrózis eltorzítja, arcán, nyakán tátongó sebeket nyit, hogy a gége és a légzőszervek szabadon vannak; az ilyen szerencsétlen teremtés állkapocs, foghús és fogak hiányában nem hasonlít emberhez. Megborzadunk ha látjuk. Arca, nyaka mindig fel van kötve, mert az állkapocs hiánya az arc alsó részén lévő húst teljes leszakadással fenyegeti. Több hónapi, sőt évi keserves kínlódás, munkaképtelenség és ennek nyomán borzasztó nyomor vár ezekre az emberekre, míg végre a halál beköszönte vet véget a rémes kínoknak."

A fotó a kelet-londoni Bowban, a Bryant and May gyufagyárban készült, ahol 1400 nő és gyereklány gürcölt szörnyű körülmények között, az ipari forradalom korában. Ekkoriban a munkajogok jóformán nem léteztek,  a nők végezték a legalacsonyabb státuszú munkákat, csupa monoton és nehéz munkafolyamattal.  A fotó a kelet-londoni Bowban, a Bryant and May gyufagyárban készült, ahol 1400 nő és gyereklány gürcölt szörnyű körülmények között, az ipari forradalom korában. Ekkoriban a munkajogok jóformán nem léteztek, a nők végezték a legalacsonyabb státuszú munkákat, csupa monoton és nehéz munkafolyamattal. Forrás: Facebook

50 év telt el, amíg betiltották

Bár a fehérfoszfor veszélyeit már a 19. században ismerték, nagyjából ötvenéves folyamat volt betiltani a gyufagyári alkalmazását. E folyamat híres katalizátora a londoni Bryant and May gyárban dolgozó nők 1888-as sztrájkja volt. A sztrájk részben célt ért (a nőknek azután már nem kellett ott enniük, ahol a foszforral dolgoztak), és az ügyet az Üdvhadsereg is komolyan felkarolta: a kampányokon túl még saját gyufagyárat is épített, ahol vörösfoszforos gyufák készültek. Végül 1906-ban Bernben megszületett egy általános egyezmény a fehérfoszforos gyufa tilalmáról, de ehhez nem csatlakozott minden ország. Az Osztrák–Magyar Monarchiában csak 1912-ben tiltották be a veszélyes gyufákat, Ázsiában pedig egészen az 1920-as évekig forgalomban voltak.

A foszfromérgezés tünetei, lefolyása

A Pallas Nagylexikon így ír a foszformérgezésről: a foszfor a leghatalmasabb mérgek egyike s a vele való mérgezések, minthogy a közönséges (kénes) gyufáknak használata még mindig nincs eléggé korlátozva, az utolsó évtizedekben igen gyakran fordulnak elő, különösen nálunk, hol még gyilkolási célból is a gyufafejeket tésztába, tarhonyába gyurva, sőt egszerüen kávéba, levesbe keverve igen gyakran használja fel a foszfort a népnek naiv rosszindulata, noha e mérget kiállhatatlan szaga oly könnyen elárulja.

Egyes ember (felnőtt) életének a kioltására már 5 centigm. foszfor (10-15 szál gyufa) elegendő lehet, nevezetesen ha jól felszivódó, finoman eloszlatott oldatban (olajban, zsiros ételekben, p. tejben, a patkányok irtására használt foszfor pasztának alakjában stb.) volt beadva. A svéd gyufák, minthogy ezek fejeiben foszfor egyáltalán nincsen, nem alkalmasak mérgezésre, szintugy nem a vörös foszfor, mely ha nem is abszolute ártatlan, de a gyomorban való nehéz oldhatósága miatt sokkal kevésbbé veszedelmes, mint a közönséges sárga foszfor.

A mérgező hatás sokkal erősebb, ha a méreg a gyomorba jut, mintha más uton kerül a testbe; sőt a bőr alá vive, ott ártalom nélkül be is gyógyulnak a foszfordarabkák sebei. A mérgezés azonban rendszerint halálos végü s ha kivételes esetben gógyulás következik be, ez onnan van, hogy a testben oxidálódván, ártatlan vegyületekké (alfoszforossav, foszforsav) alakul át. Sajátságos módon azonban ez átalakulás oly lassan folyik le a szervezetben, hogy sokkal előbb következnek be a halálthozó anyagforgalmi zavarok, nevezetesen az életre fontos szervek (máj, vesék, sziv) elzsirosodása és a vörös vérsejteknek nagymértékü szétesése.

A hevenyés mérgezés gyomorfájdalmakkal és hányással kezdődik, a kihányt gyomortartalom (és gyakran a lehellet is) sötétben világít és foghagymaszagu; a bőrön sárgaság jelentkezik, orr- és méhvérzés, láz, vérvizellés következik, a beteg aluszékonynyá lesz és az esetek többségében (rendesen 3-7 nap mulva) elpusztul. A gyógykezelés hánytatóknak (rézgálic), terpentinolajnak, gyomorkimosásnak alkalmazásában áll.

A budapesti egyetem gyógyszertani intézetében lett először megállapítva és fölismerve, hogy a felmangánsavas kálium a foszfornak kitünő ellenszere. A krónikus F. olyan munkásokat támad meg, kik F.-gyárakban dolgoznak; ezeknél nyálfolyás, a foghus kifekélyesedése és (különösen az alsó) állkapocsnak elhalása következik be. Óvó rendszabályok e betegség ellen: a kezek gondos tisztogatása, jó szellőzés, odvas fogu vagy kisebesedett száju munkásoknak a dologtól való ideiglenes eltiltása. Gyógyszerül leginkább angol betegségben szenvedő gyermekeknek adják a foszfort, a csontok hiányos és lassu erősödésének elősegítésére; régebben kiváló hatást tulajdonítottak neki különböző idegbajok (gerincvelősorvadás, bénulások, tehetetlenség) és makacs váltólázak gyógyításában is.

Olvasta már?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!

Forrás: egeszsegkalauz.hu
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához