Egy amerikai professzor szerint a boldogság kiszámítható – íme a meglepően egyszerű képlet

Sokan úgy képzelik el a boldogságot, mint egy távoli célt, amelyet akkor érhetnek el, ha végre megkapják az áhított előléptetést, megvásárolják álmaik otthonát, vagy elegendő pénzt gyűjtenek össze ahhoz, hogy többé ne kelljen aggódniuk a jövő miatt. Csakhogy a vágyott eredmények elérése után gyakran egészen más történik: az öröm hamar elhalványul, és máris újabb célok kerülnek a helyükre.

Scott Galloway, a New York Egyetem Stern Üzleti Iskolájának marketingprofesszora éppen ezt az ellentmondást próbálja megmagyarázni. A boldogság algebrája című könyvében saját tapasztalataiból és az emberi viselkedéssel kapcsolatos megfigyeléseiből kiindulva mutatja be, milyen tényezők befolyásolhatják az élettel való elégedettségünket.

Megközelítésének különlegessége, hogy az élet összetett kérdéseit könnyen megjegyezhető képletekkel szemlélteti. Ezek természetesen nem tudományos értelemben vett matematikai egyenletek, sokkal inkább olyan gondolati kapaszkodók, amelyek segíthetnek más szemszögből tekinteni a saját döntéseinkre.

A boldogság képlete: nem feltétlenül az számít, mennyije van

Galloway egyik legismertebb gondolata szerint a boldogságot a valóság és az elvárásaink közötti különbség is meghatározza. Ezt a következőképpen foglalja össze:

B = V − E

Boldogság = Valóság − Elvárások

A képlet lényege, hogy ugyanaz az élethelyzet két emberből egészen eltérő érzéseket válthat ki attól függően, milyen elképzelésekkel érkeztek oda.

Gondoljon például valakire, aki negyvenéves korára stabil munkahelyet, szerető családot és kényelmes otthont teremtett magának. Kívülről nézve minden oka meglenne az elégedettségre. Ha azonban fiatalon azt képzelte, hogy ennyi idősen már saját vállalkozása, jelentős vagyona és kiemelkedő társadalmi elismertsége lesz, könnyen kudarcként élheti meg a helyzetét.

Nem feltétlenül az életével van tehát probléma, hanem azzal a mércével, amelyhez folyamatosan hasonlítja.

Ebben a közösségi média is szerepet játszhat. Amikor mások gondosan kiválogatott sikereit, utazásait és látványos eredményeit látjuk, könnyen úgy érezhetjük, hogy a saját életünk nem halad megfelelő ütemben.

Galloway megközelítése alapján ezért az elégedettség növeléséhez nem mindig újabb eredményekre van szükség. Olykor az is sokat számíthat, ha felülvizsgáljuk, mit várunk el önmagunktól, és mennyire reálisak ezek az elvárások.

Miért éppen a negyvenes éveinkben lehetünk a legboldogtalanabbak?

Fiatal felnőttként az ember előtt még számtalan lehetséges jövő áll. Elképzelheti, milyen karriert épít, hol fog élni, milyen családot alapít, és milyen eredményeket ér majd el. A lehetőségek szinte korlátlannak tűnnek.

Az évek múlásával azonban egyre több elképzelés ütközik a valósággal. Megjelennek a munkahelyi kötelezettségek, a lakáshitel, a gyermeknevelés, a családtagokról való gondoskodás és az anyagi felelősség. Eközben az ember azzal is szembesülhet, hogy bizonyos korábbi tervei már nem, vagy csak egészen más formában valósulhatnak meg.

Galloway ezt az életszakaszt az úgynevezett boldogsággörbével hozza összefüggésbe.

A korábbi, nagy létszámú kutatások egy részében az élettel való elégedettség U alakú mintázatot mutatott. Eszerint a fiatal felnőttkor után fokozatos visszaesés következhet, amelynek mélypontja egyes vizsgálatokban a negyvenes évek második felére esett, majd idősebb korban ismét emelkedés volt megfigyelhető.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden embernek szükségszerűen középkorúként kell átélnie élete legnehezebb időszakát. Az újabb kutatások már összetettebb képet mutatnak, különösen azért, mert a fiatalabb generációk mentális egészségének romlása a korábban megfigyelt mintázatot is megváltoztathatja.

A professzor gondolatmenetének egyik legfontosabb üzenete mindenesetre az, hogy az életünkkel kapcsolatos elégedettség nem állandó. Egy nehéz életszakasz nem feltétlenül vetíti előre, hogyan fogjuk érezni magunkat tíz vagy húsz év múlva.

A sikerhez vezető út nem feltétlenül a szenvedélyünkkel kezdődik

Kevés olyan karriertanács létezik, amely annyira elterjedt volna, mint az, hogy mindenki keresse meg, amit igazán szeret, és építse arra az életét.

Galloway azonban úgy véli, ez a megközelítés nem minden esetben célravezető.

Szerinte érdemesebb lehet először olyan területet választani, amelyben az ember képes jó teljesítményt nyújtani, fejlődési lehetőséget lát, és amelynek a munkaerőpiacon is van értéke.

A szakmai érdeklődés ugyanis nem feltétlenül előzi meg a hozzáértést. Előfordulhat, hogy valaki éppen azért szeret meg egy tevékenységet, mert egyre ügyesebbé válik benne, és megtapasztalja a fejlődés örömét.

Ez a szemlélet a kevésbé népszerű foglalkozások megítélését is megváltoztathatja. Miközben a divatos iparágak rengeteg jelentkezőt vonzanak, egy kevésbé látványos, de keresett szaktudást igénylő terület hosszabb távon kiszámíthatóbb megélhetést biztosíthat.

A professzor tehát nem azt állítja, hogy az érdeklődésünk lényegtelen, hanem azt, hogy nem feltétlenül kell már a pályaválasztás pillanatában pontosan tudnunk, mi lesz életünk nagy szenvedélye.

Miért nem tesz automatikusan boldoggá a magas fizetés?

A pénz és a boldogság kapcsolatáról gyakran két végletes véleményt hallani. Az egyik szerint a gazdagság minden problémát megold, a másik szerint a pénznek semmi köze a valódi elégedettséghez.

Galloway ennél árnyaltabban gondolkodik.

Úgy véli, az anyagi biztonság rendkívül fontos, mert jelentősen csökkentheti a mindennapokat megterhelő bizonytalanságot. Ha valakinek nem kell folyamatosan azon aggódnia, hogyan fizeti ki a számláit, vagy miből fedezi a váratlan kiadásokat, az önmagában is komoly könnyebbséget jelenthet.

Az anyagi stabilitás azonban nem ugyanaz, mint a folyamatos vagyongyarapítás.

Amikor az alapvető szükségletek már biztosítottak, az újabb és újabb pénzügyi célok hajszolása nem feltétlenül eredményez arányosan nagyobb elégedettséget. Különösen akkor nem, ha a magasabb jövedelemért cserébe egyre kevesebb idő marad pihenésre, egészségmegőrzésre vagy a szeretteinkre.

A professzor ezért a tudatos pénzkezelést helyezi előtérbe. Ennek alapja, hogy lehetőség szerint kevesebbet költsünk a bevételünknél, a fennmaradó összeget pedig hosszabb távra, átgondoltan fektessük be.

A megtakarítások növekedésében az időnek is meghatározó szerepe lehet. A kamatos kamat révén ugyanis a korábban megszerzett hozamok is további hozamot termelhetnek.

A pénzügyi tudatosság végső célja ebben a felfogásban nem pusztán a vagyon felhalmozása, hanem az a szabadság és biztonság, amelyet az anyagi tartalékok nyújthatnak.

A legértékesebb befektetéseknek semmi közük a tőzsdéhez

Galloway szerint a hosszú távú gondolkodás nemcsak a pénzügyekben térülhet meg. Hasonló elv érvényesülhet az emberi kapcsolatokban, a készségek fejlesztésében és az egészségünk megőrzésében is.

Ezeken a területeken ritkán tapasztalunk egyik napról a másikra látványos változást. A fejlődés sokkal inkább apró, rendszeresen megismételt döntések eredménye.

Egyetlen közös ebéd, telefonbeszélgetés vagy baráti találkozás önmagában talán jelentéktelennek tűnik. Évek alatt azonban az ilyen alkalmakból alakulhat ki az a bizalom és közelség, amelyre életünk nehezebb időszakaiban támaszkodhatunk.

A professzor különösen nagy jelentőséget tulajdonít a párkapcsolatoknak, a családi kötelékeknek és a barátságoknak. Meglátása szerint ezek ápolása nem olyasmi, amivel csak akkor érdemes foglalkozni, amikor minden más feladatunkkal végeztünk.

Éppen ellenkezőleg: a kapcsolatainkra fordított idő az egyik legfontosabb hosszú távú befektetésünk lehet.

Több örömet adhat, ha létrehoz valamit, mint ha csak fogyaszt

Egy fárasztó nap végén kézenfekvő választás leülni a televízió elé, vagy hosszasan böngészni a közösségi oldalakat. Galloway azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemes különbséget tenni a passzív időtöltés és az aktív részvételt igénylő tevékenységek között.

A tanulás, a mozgás, a munka vagy valamilyen saját alkotás mind lehetőséget adhat arra, hogy az ember ne csupán befogadja a külvilág ingereit, hanem maga is létrehozzon valamit.

Ez nem feltétlenül jelent művészi vagy szakmai teljesítményt. A lényeg inkább az, hogy legyenek olyan elfoglaltságaink, amelyekben használjuk a képességeinket, kihívásokkal találkozunk, és megtapasztalhatjuk, hogy képesek vagyunk fejlődni.

A gondolat nem a pihenés szükségességét kérdőjelezi meg. Sokkal inkább arra ösztönöz, hogy a szabadidőnk ne kizárólag mások tartalmainak fogyasztásából álljon.

A kudarc nem bizonyítja, hogy rossz úton jár

A boldogságot könnyű összekapcsolni azzal az elképzeléssel, hogy az életünknek folyamatosan előre kell haladnia. Mintha minden visszalépés, elutasítás vagy meghiúsult terv annak a jele lenne, hogy valamit elrontottunk.

Galloway ezzel szemben a kudarcokhoz való alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozza.

Az ember életében elkerülhetetlenül előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem sikerül elérnie a célját. Egy vállalkozás nem válik be, egy álláslehetőség meghiúsul, vagy egy korábban jó döntésnek tűnő választás később csalódást okoz.

Ilyenkor nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy az eredeti tervhez mindenáron ragaszkodjunk. Sokkal többet számíthat, hogy képesek vagyunk-e felismerni a megváltozott körülményeket, tanulni a tapasztalatokból, és szükség esetén új irányt választani.

A professzor szemléletében a sikerhez vezető út ezért nem hibátlan döntések sorozata, hanem olyan folyamat, amelyben a nehézségekből való felépülésnek is fontos szerepe van.

Valóban ki lehet számítani a boldogságot?

Bár Galloway gondolatai könnyen érthetők, az általa használt képleteket nem szabad szó szerint értelmezni.

Az emberi elégedettséget számtalan olyan tényező alakítja, amelyet nem lehet egyszerűen behelyettesíteni egy egyenletbe. Az egészségi állapot, a családi környezet, az anyagi lehetőségek, a társadalmi körülmények és a váratlan életesemények egyaránt befolyásolhatják, milyen életet tudunk kialakítani magunknak.

Ráadásul nem mindenki azonos esélyekkel indul. A professzor saját eredményeivel kapcsolatban is elismeri, hogy azokban a személyes erőfeszítéseken túl a szerencsének és a számára elérhető lehetőségeknek is szerepük volt.

A boldogság algebrája tehát nem olyan módszer, amelynek alkalmazásával bárki garantáltan elégedetté válhat.

Sokkal inkább arra szolgál, hogy megvizsgáljuk, milyen célok mentén szervezzük a mindennapjainkat, és valóban azoknak a dolgoknak szenteljük-e a legtöbb energiát, amelyek hosszabb távon is fontosak számunkra.

Galloway gondolatainak talán legérdekesebb tanulsága, hogy az életminőség javítása nem mindig jelent nagyobb teljesítményt, magasabb fizetést vagy több megszerzett dolgot.

Néha éppen az hozhat változást, ha felismerjük, hogy bizonyos céljainkat már elértük, és megtanulunk elégedettebbek lenni azzal, amit korábban annyira szerettünk volna megszerezni.

Figyelmébe ajánljuk

A boldogság tanulható? A Harvard professzora szerint ezen a 4 dolgon rengeteg múlik

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!