A boldogság tanulható? A Harvard professzora szerint ezen a 4 dolgon rengeteg múlik

Arthur C. Brooks társadalomtudós, a Harvard Kennedy School és a Harvard Business School professzora évek óta kutatja és oktatja a boldogság tudományát. Megközelítésének egyik legfontosabb állítása, hogy bár boldogságunk egy része valóban adottságainkból és körülményeinkből ered, a szokásainknak is jelentős szerepük van benne. A Harvard Gazette összefoglalója szerint Brooks négy olyan területet emel ki, amelyre különösen érdemes figyelni: a családot, a barátságokat, a munkát és a hitet, illetve az életünket önmagunknál nagyobb összefüggésbe helyező szemléletet.

A boldogság nem egyszerűen azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat

Amikor boldogságról beszélünk, könnyű kizárólag kellemes érzésekre gondolni. Egy jó vacsorára, utazásra, szerelemre, sikerre vagy arra az eufóriára, amikor végre megkapunk valamit, amire régóta vágytunk.

Brooks szerint azonban fontos különbséget tenni a boldogság és az érzelmek között. Megfogalmazása szerint a boldogság nem azonos az érzéseinkkel: az érzések inkább a boldogság bizonyítékai, illetve megnyilvánulásai. Harvardon tartott hét hetes kurzusán ezért a témát jóval szélesebben közelíti meg. A hallgatók filozófiai, idegtudományi és társadalomtudományi oldalról is vizsgálják a boldogságot, többek között az érzelmeket, a kapcsolatokat, az agy jutalmazási rendszereit és az élet értelmének kérdését.

Ez azért lényeges, mert ha a boldogságot kizárólag pozitív érzelmekkel azonosítjuk, könnyen arra juthatunk, hogy egy rossz nap, veszteség vagy nehéz időszak automatikusan boldogtalanságot jelent. Az élet azonban természetes módon tartalmaz kellemetlen érzelmeket is.

Mennyi múlik rajtunk?

Brooks a Harvard Gazette-nek egy egyszerű felosztással magyarázta a boldogság hátterét. Szerinte annak körülbelül fele genetikai tényezőkhöz kapcsolható, nagyjából negyede a körülményeinkből ered, további körülbelül 25 százalék pedig a szokásainkkal függ össze.

Fontos, hogy ezeket az arányokat ne matematikai pontosságú, minden emberre külön-külön alkalmazható képletként értelmezzük. Brooks modelljének gyakorlati üzenete az, hogy vannak adottságaink, amelyek felett nincs közvetlen kontrollunk, vannak külső körülményeink, amelyeket részben tudunk befolyásolni, és vannak olyan mindennapi döntéseink, amelyekkel aktívabban alakíthatjuk a jóllétünket.

Ráadásul a három terület nem teljesen független egymástól. Brooks szerint éppen azért különösen fontosak a szokások, mert közvetlenül is hatással lehetnek a boldogságra, emellett megváltoztathatják a körülményeinket, és abban is segíthetnek, hogyan kezeljük genetikai adottságainkat.

Vagyis nem azt állítja, hogy bárki pusztán elhatározásból boldoggá teheti magát. A hangsúly inkább azon van, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva annak, amit az élet adott.

1. Család: a közeli kapcsolatokat nem lehet korlátlanul háttérbe szorítani

Brooks boldogságmodelljének egyik alappillére a család.

Ez különösen érdekes annak fényében, amit más harvardi kutatásokból is tudunk. A Harvard Study of Adult Development több mint nyolc évtizede követ embereket, és egyik legismertebb következtetése ugyancsak az, hogy a jó minőségű emberi kapcsolatok szorosan összefüggnek a boldogabb és egészségesebb élettel.

A család ebben az értelemben nem azért fontos, mert minden családi kapcsolat automatikusan jó. Családokon belül is lehetnek konfliktusok, elhidegülés vagy kifejezetten káros kapcsolatok. A lényeg sokkal inkább azoknak a szoros kötelékeknek a fenntartása, amelyek biztonságot, kötődést és kölcsönös támogatást nyújtanak.

A mindennapokban viszont éppen ezek a kapcsolatok csúszhatnak könnyen a prioritási lista végére. A munkának határideje van, az e-mailekre válaszolni kell, a háztartási feladatokat el kell végezni – egy közös vacsorának vagy hosszabb beszélgetésnek viszont nincs sürgősséget jelző piros felkiáltójele.

2. Barátságok: nem csupán kellemes kiegészítői az életnek

Brooks külön kategóriaként emeli ki a barátságokat is.

Felnőttkorban ezeket meglepően könnyű elhanyagolni. Iskola vagy egyetem alatt még természetes lehet a napi találkozás, később azonban munka, párkapcsolat, gyerekek, költözés és számtalan kötelezettség kerülhet közénk. Egy-egy találkozó elmarad, aztán észrevétlenül hónapok telnek el.

A barátságok jelentősége ugyanakkor más lehet, mint a családi kapcsolatoké. Ezek jellemzően választott kapcsolatok, amelyekben a közös érdeklődés, az élmények, a kölcsönös bizalom és az érzelmi támogatás fontos összetartó erő lehet.

Nem feltétlenül a barátok száma a döntő. Néhány olyan ember, akivel valódi kapcsolatot tudunk fenntartani, sokkal többet jelenthet, mint egy hatalmas, de felszínes ismeretségi kör.

3. Munka: nem feltétlenül álomállásra van szükség

A harmadik pillér a munka. Ez első pillantásra furcsának tűnhet, különösen akkor, ha valaki egyáltalán nem rajong azért, amit hétfőtől péntekig csinál.

A munka és a boldogság kapcsolatát azonban nem érdemes úgy értelmezni, hogy kizárólag az lehet boldog, aki minden reggel lelkesedve ugrik ki az ágyból, mert megtalálta élete hivatását.

A munka több dolgot adhat: struktúrát a napjainknak, célokat, fejlődési lehetőséget, társas kapcsolatokat, kompetenciaélményt, és természetesen anyagi biztonságot is. Az is számíthat, látjuk-e értelmét annak, amit csinálunk, és érezzük-e, hogy valamiben jók vagyunk.

Brooks saját életében is jelentős pályaváltást hajtott végre. Fiatalon hivatásos francia kürtös szeretett volna lenni, miközben tanult is. Később közgazdaságtant tanult, megszerette a viselkedéselemzést, majd 31 éves korában otthagyta a zenei pályát, és közpolitikai elemzésből szerzett további tudományos fokozatokat.

Vagyis még az sem feltétlenül végleges, amit egy adott életszakaszban hivatásunknak gondolunk.

4. Hit és valami, ami túlmutat önmagunkon

A negyedik területet Brooks „faith”, vagyis hit néven említi. Harvardon tartott kurzusán emellett azzal is foglalkoznak, milyen értéke lehet annak, ha az ember életében van egy önmagán túlmutató cél vagy értelem.

Ezt nem feltétlenül kell kizárólag intézményes vallásként értelmezni. A kérdés tágabban is feltehető: van-e olyan értékrend, ügy, közösség vagy világnézet az életünkben, amely segít nagyobb összefüggésbe helyezni a saját problémáinkat és sikereinket?

Az ember ugyanis könnyen kerülhet olyan helyzetbe, amikor a boldogságát kizárólag saját teljesítményéhez köti: több pénz, magasabb pozíció, jobb lakás, nagyobb elismerés, több követő vagy látványosabb élet. Ezek megszerzése adhat örömöt, de az új állapot idővel megszokottá válhat.

Az élet értelmének kérdése ennél tartósabb kapaszkodót jelenthet.

Miért nem működik az, hogy „majd akkor boldog leszek, ha…”?

A boldogság egyik nagy csapdája, hogy könnyű mindig egy jövőbeli feltételhez kötni.

Majd ha lefogyok. Majd ha több pénzt keresek. Majd ha párkapcsolatom lesz. Majd ha megkapom az előléptetést. Majd ha nagyobb lakásba költözöm.

A célokkal természetesen nincs probléma. A gond akkor kezdődhet, ha a jóllétünket teljes egészében egy következő eredménytől tesszük függővé.

Brooks kurzusán többek között a szubjektív jóllét fennmaradásának, illetve visszarendeződésének jelenségével is foglalkoznak. Az emberek ugyanis sok változáshoz képesek alkalmazkodni. Ami ma hatalmas örömforrás, idővel az élet megszokott részévé válhat.

Ez részben megmagyarázza, miért nem lehet a boldogságot végtelenül újabb és újabb külső eredmények halmozásával fenntartani.

A kellemetlen érzelmeket sem kell kiiktatni

Ha a boldogság tanulható, könnyű arra gondolni, hogy akkor a negatív érzéseket is meg kell tanulnunk megszüntetni. Brooks megközelítése ennél összetettebb.

Az érzelmekkel kapcsolatos tudományos ismeretek éppen azért szerepelnek az oktatásában, mert a boldogság nem egyenlő az állandó jókedvvel.

A szomorúság, a félelem, a harag, a csalódás vagy a gyász az emberi élet természetes része. Bizonyos helyzetekben kifejezetten megfelelő reakciók. Egy szeretett ember elvesztése után például nem az a pszichológiai egészség jele, hogy valaki azonnal visszatér a vidámsághoz.

A cél ezért nem az állandó pozitív érzelmi állapot hajszolása, hanem egy olyan élet kialakítása, amelyben a nehéz érzelmek mellett is jelen lehetnek stabil kapcsolatok, célok és értékek.

A boldogságot Brooks szerint tanítani is lehet

Brooks 2019-ben érkezett a Harvardra, és az általa tartott kurzusok rendkívül népszerűvé váltak: a Harvard Gazette 2023-as cikke szerint a helyek már hónapokkal korábban beteltek.

A professzor azonban nem elégedett meg azzal, hogy egyetemi hallgatóknak tanítsa mindezt. Podcastokkal, könyvekkel és cikkekkel igyekezett szélesebb közönséghez eljuttatni a boldogságkutatás eredményeit, majd csapatával létrehozta a Leadership & Happiness Laboratoryt is.

A labor egyik célja annak vizsgálata, mit mond a tudomány a boldogság eléréséről, és hogyan lehet ezeket az ismereteket továbbadni. Brooks különösen fontosnak tartja a vezetők szerepét: szerinte az üzleti, állami vagy nonprofit szervezetek vezetői a boldogsággal kapcsolatos tudás alkalmazásával jobb vezetőkké válhatnak, és ezen keresztül szervezeteikre is hatással lehetnek.

Nem kell megvárni, amíg minden körülmény tökéletes lesz

A Harvard professzorának megközelítésében talán ez az egyik legfontosabb gondolat.

Ha a boldogság kizárólag a génjeinken és a körülményeinken múlna, kevés mozgásterünk maradna. Brooks szerint azonban a szokásoknak is komoly szerepük van, ráadásul ezek közvetve más területekre is hatással lehetnek.

Ez nem azt jelenti, hogy négy pont kipipálásával garantálható a boldog élet. A család, a barátok, a munka és a hit sem egyformán fontos minden embernek, és az élet különböző szakaszaiban az arányok is változhatnak.

A gyakorlati kérdés inkább az lehet, hogy ezek közül melyik területet hanyagoltuk el. Van-e olyan kapcsolat, amely fontos nekünk, mégsem fordítunk rá időt? A munkánkban találunk-e valamit, amiben fejlődhetünk vagy aminek értelmét látjuk? Van-e az életünkben olyan cél vagy érték, amely nem kizárólag saját magunkról szól?

Brooks saját bevallása szerint amióta teljes munkaidőben foglalkozik a boldogság kérdésével, saját boldogsága 60 százalékkal nőtt. Ez természetesen az ő személyes beszámolója, nem olyan eredmény, amely mindenkire általánosítható.

A Harvard professzorának üzenete azonban ennél szélesebb: a boldogságot nem feltétlenül érdemes olyasminek tekinteni, amire várnunk kell. Bizonyos részeit tudatosan is építhetjük – elsősorban azokkal a szokásokkal és kapcsolatokkal, amelyekből a mindennapi életünk összeáll.

Ez is érdekelheti

Annyira boldog volt, hogy kórházba került emiatt a 65 éves nő

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!