Szokott önmagával beszélgetni? A pszichológusok szerint ezt árulja el a személyiségéről, ha igen
Néha azon kapja magát, hogy beszélget önmagával? Meglepő dolgokat árul el ez a szokás a személyiségről.
A pszichológia régóta igyekszik megfejteni, mi zajlik bennünk akkor, amikor – akár halkan, akár csak gondolatban – párbeszédet folytatunk önmagunkkal. Egy olyan világban, ahol a napjainkat ezernyi inger és belső gondolat tölti meg, könnyű azt hinni, hogy a saját magunkkal való beszélgetés furcsaság. Valójában azonban sokkal inkább a mentális működés természetes része, mintsem különcség.
Az önbeszélgetés teljesen normális
Meglepné, mennyire gyakori jelenség, hogy valaki magában motyog, vagy épp hangosan végigmondja gondolatait. A jelenséget a pszichológia „önbeszédnek” nevezi, és már gyermekkorban is fontos szerepet játszik: a kicsik így dolgozzák fel a világ történéseit, így rendezik a gondolataikat, és így tanulnak új szavakat.
Felnőttkorban az önmagunkkal folytatott beszélgetés gyakran olyan belső eszközzé válik, amely segít megérteni és kezelni a mindennapi érzelmi és kognitív kihívásokat. Legközelebb tehát, amikor azon kapja magát, hogy egy helyzetet „átbeszél”, vagy egy döntést hangosan mérlegel, jusson eszébe: az agya épp remekül végzi a dolgát.
A gondolatok kimondásának rejtett előnyei
Az önbeszélgetés valójában nagyban hozzájárul a gondolkodás tisztázásához. Ha kimondjuk azt, ami bennünk van, az információ rendezettebbé válik, könnyebben emlékezünk rá, és fókuszáltabban tudunk cselekedni. Sok kutató szerint olyan, mintha egy belső „mentális szűrőt” kapcsolnánk be, amely átláthatóbbá teszi a helyzetet.
Emellett az önbeszéd segíthet a feszültség csökkentésében is. Amikor egy stresszes helyzetben hangosan megfogalmazza aggodalmait vagy teendőit, valójában segít lecsendesíteni a belső káoszt. Ez növelheti a motivációt, javíthatja a teljesítményt, sőt, egyfajta érzelmi intelligenciáról is árulkodik: arról, hogy Ön képes reflektálni önmagára, és tudatosabban kezelni érzéseit.
Mikor lehet gond az önmagunkkal való beszéd?
Bár az önbeszélgetés a legtöbb esetben teljesen ártalmatlan és kifejezetten hasznos, bizonyos helyzetekben problémássá válhat. Különösen akkor, ha a belső vagy kimondott párbeszéd negatív irányba fordul, bántóvá, kritikus hangneművé válik, vagy ha irreális, valóságtól elrugaszkodott gondolatok jelennek meg benne.
Fontos különbséget tenni az egészséges belső párbeszéd és a mentális zavarokra jellemző tünetek között. Amennyiben az önbeszéd rendszeresen szorongást kelt, önleértékelő, vagy hallucinációs élményekkel társul, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.
Mit érdemes tudni összegzésként?
- Az esetek többségében az önmagunkkal való beszélgetés a jó mentális működés jele.
- Akkor válik problémává, ha tartósan negatív, bántó vagy téveszmés tartalmak jelennek meg benne.
- Ha az önbeszéd aggasztó irányba fordul, pszichológus segítsége segíthet rendet tenni a belső világban.
Érdekes irány lehet a jövőben annak vizsgálata is, hogy különböző kultúrák miként viszonyulnak ehhez a jelenséghez. Egyes társadalmakban teljesen elfogadott, máshol furcsának tartják – pedig a funkciója mindenhol ugyanaz: segít bennünket abban, hogy jobban eligazodjunk saját gondolataink között.
A meditáció, a naplóírás vagy az irányított relaxáció kiváló alternatívái is lehetnek a belső párbeszédnek, különösen akkor, ha valaki a nyersebb önkritikára hajlik. Ezek a módszerek hasonló előnyöket kínálnak – anélkül, hogy felerősítenék a negatív belső hangokat.
Úgy beszélget a háziállatával, mintha ember lenne? Ezt jelenti a pszichológia szerint
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
