5 munkahelyi személyiségjegy, amely mögött valójában szorongás húzódhat meg

A munkahelyi szorongás nem feltétlenül látványos. Nem mindenki lesz ideges egy fontos megbeszélés előtt, és nem mindenkinél jelentkezik gyomorgörcs, amikor közeledik egy határidő. Egyeseknél egészen más formában mutatkozik meg: túlzott megfelelési vágyként, állandó ellenőrzési kényszerként vagy éppen a kellemetlen helyzetek következetes elkerüléseként.

A probléma az, hogy ezek a viselkedésminták gyakran pozitív tulajdonságnak tűnnek. A maximalista munkatársat lelkiismeretesnek tartják, a minden feladatot elvállaló kollégát segítőkésznek, a csapat társasági életét szervező alkalmazottat pedig különösen közösséginek. Csakhogy nem mindegy, milyen érzések állnak a viselkedés hátterében.

Tanisha Ranger klinikai pszichológus arról beszélt, hogy a szorongás alapját rendszerint valamilyen félelem adja. Az érintett sokszor nem is tudja pontosan megfogalmazni, mitől tart, csupán azt érzi, hogy valami rossz történhet.

A szakemberek szerint éppen ezért érdemes megvizsgálni, mi motiválja a mindennapi munkahelyi döntéseinket. Az alábbi öt viselkedésminta mögött ugyanis olykor olyan félelmek húzódhatnak meg, amelyeket elsőre nehéz felismerni.

1. Maximalizmus: amikor a hibázástól való félelem irányít

A perfekcionizmust sok munkahelyen kifejezetten értékes tulajdonságnak tekintik. Aki mindig a legjobb eredményre törekszik, alaposan dolgozik, és a legapróbb részletekre is odafigyel, könnyen elnyerheti a vezetői elismerést. A túlzott maximalizmus azonban komoly belső feszültséggel járhat.

Nikki Lacherza-Drew pszichológus szerint a perfekcionista viselkedés mögött gyakran erős kontrolligény áll. Az érintett úgy érezheti, hogy csak akkor lehet biztos a megfelelő végeredményben, ha minden részletet személyesen felügyel.

Ez különösen a közös projektek során okozhat nehézséget. Előfordulhat, hogy valaki inkább magára vállalja a teljes feladatot, mert nem bízik abban, hogy mások is képesek megfelelni az elvárásainak. Bár kívülről rendkívüli szorgalomnak látszik, valójában a hibázástól és a következményektől való félelem is hajthatja.

A túlzott maximalizmus az emberi kapcsolatokat is megterhelheti. Aki önmagával szemben könyörtelenül kritikus, gyakran másoktól is hasonló teljesítményt vár. Ráadásul a konstruktív visszajelzéseket is könnyen személyes kudarcként élheti meg.

A háttérben olykor bizonytalan önértékelés húzódik meg. Az érintett úgy gondolhatja, hogy csak akkor lehet igazán értékes munkatárs, ha soha nem hibázik.

Mi segíthet? Érdemes tudatosítani, hogy a jó teljesítmény nem azonos a hibátlansággal. Nem minden feladat igényel tökéletes megoldást, és egy kisebb tévedés sem teszi értéktelenné az addigi munkát. Az önmagával szembeni megértőbb hozzáállás segíthet abban, hogy a teljesítmény ne váljon állandó szorongásforrássá.

2. Állandó megfelelési vágy: amikor képtelen nemet mondani

Van az a kolléga, akire mindig lehet számítani. Ha valakinek segítségre van szüksége, ő az első, aki jelentkezik. Ha váratlan feladat érkezik, gondolkodás nélkül elvállalja, még akkor is, ha már így is túlterhelt.

A segítőkészség természetesen értékes tulajdonság. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki nem azért mond igent, mert valóban szeretne segíteni, hanem azért, mert fél a visszautasítás következményeitől.

Shannon Garcia pszichoterapeuta szerint a túlzott megfelelési vágy mögött gyakran az áll, hogy az érintett folyamatosan mások véleménye miatt aggódik. Attól tarthat, hogy ha egyszer nemet mond, munkatársai önzőnek, megbízhatatlannak vagy kevésbé szerethetőnek tartják majd.

Ez a gondolkodás könnyen ördögi kört alakíthat ki. Minél több feladatot vállal valaki, annál inkább hozzászokik a környezete ahhoz, hogy mindig rendelkezésre áll. Az érintett pedig egyre nehezebben mer változtatni, mert attól fél, hogy csalódást okoz.

Hosszabb távon mindez kimerültséghez és elégedetlenséghez vezethet, hiszen a saját szükségletei folyamatosan háttérbe szorulnak.

Mi segíthet? Nem szükséges minden kérésre azonnal válaszolni. Már az is sokat jelenthet, ha időt kér a döntéshez, és előbb átgondolja, valóban belefér-e az új feladat a munkanapjába. A határok kijelölése nem az együttműködés hiányát jelenti, hanem a saját terhelhetőségének tiszteletben tartását.

3. Halogatás: nem mindig lustaság áll a háttérben

A halogatásról sokan azt gondolják, hogy egyszerűen a fegyelmezetlenség vagy a motiváció hiányának következménye. Pedig előfordulhat, hogy valaki éppen azért nem kezd hozzá egy feladathoz, mert túlságosan is fontosnak érzi annak sikerét.

Egy nagyobb projekt, egy kellemetlen telefonhívás vagy egy fontos prezentáció olyan belső feszültséget kelthet, amelyet az érintett a feladat elkerülésével próbál csökkenteni.

A szorongás azonban nem kizárólag a teendők elhalasztásában jelenhet meg. Egyesek bizonyos munkatársakkal kerülik a találkozást, mások a közös ebédekről maradnak távol, mert kényelmetlenül érzik magukat társas helyzetekben. Olyan is előfordulhat, hogy valaki egy előléptetési lehetőségről mond le, mert tart az állásinterjútól.

Garcia szerint az elkerülés rövid távon megkönnyebbülést hozhat, hosszabb távon azonban fenntarthatja, sőt fokozhatja a szorongást.

Ennek oka, hogy az elhalasztott feladat nem tűnik el. A határidő egyre közelebb kerül, a felgyülemlő teendők pedig tovább növelhetik a nyomást. Így az eredetileg kellemetlennek érzett helyzet idővel még fenyegetőbbé válhat.

Mi segíthet? A nagy feladatokat érdemes kisebb, könnyebben teljesíthető részekre bontani. Egy összetett projekt egészében ijesztőnek tűnhet, miközben az első néhány lépés önmagában már egyáltalán nem olyan megterhelő. A cél nem az, hogy egyszerre minden problémát megoldjon, hanem hogy elinduljon.

4. Mikromenedzselés: amikor mindent ellenőriznie kell

Vannak, akik egyszerűen képtelenek nyugodtan hátradőlni, ha egy feladatot másra bíztak. Folyamatosan érdeklődnek a részletekről, újraellenőrzik az elkészült munkát, és akkor is beleszólnak a folyamatokba, amikor erre valójában nem lenne szükség.

Ezt a viselkedést mikromenedzselésnek nevezik, és bár gyakran vezetőknél figyelhető meg, nem kizárólag rájuk jellemző.

A túlzott ellenőrzés mögött olykor az a meggyőződés áll, hogy ha az érintett nem tart mindent kézben, akkor biztosan hiba történik, amelyért végül neki kell felelősséget vállalnia.

Tanisha Ranger szerint ez a működésmód bizonyos esetekben korábbi élettapasztalatokkal is összefügghet. Akik gyermekkorukban sok felelősséget kaptak, miközben kevés beleszólásuk volt a döntésekbe, felnőttként különösen érzékenyek lehetnek azokra a helyzetekre, amelyekben elveszítik az irányítás érzését.

A munkahelyen azonban a folyamatos ellenőrzés könnyen visszaüthet. A kollégák úgy érezhetik, hogy nem bíznak bennük, ami ronthatja az együttműködést és feszültséget teremthet a csapatban.

Mi segíthet? Mielőtt ismét ellenőrizne egy munkatársat, érdemes feltennie magának néhány kérdést. Valóban van ok az aggodalomra? Az illető korábban megbízhatóan teljesítette a feladatait? Pontosan tudja, mi a dolga? Ha ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kap, elképzelhető, hogy az újabb ellenőrzést inkább a saját bizonytalansága indokolná, mint a tényleges helyzet.

5. Túlzott közösségi szerepvállalás: amikor attól fél, hogy kimarad valamiből

A munkahelyi kapcsolatok ápolása fontos része lehet a mindennapoknak. A közös ebédek, csapatépítő programok és kötetlen beszélgetések segíthetnek abban, hogy a kollégák jobban megismerjék egymást.

Egyesek azonban úgy érzik, minden eseményen részt kell venniük, és minden közösségi kezdeményezésben szerepet kell vállalniuk. Ők szervezik a születésnapi meglepetéseket, intézik a közös programokat, és szinte soha nem utasítanak vissza egy meghívást.

Bár mindez társaságkedvelő természetre utalhat, bizonyos esetekben az elfogadás elvesztésétől való félelem is meghúzódhat mögötte.

Ranger szerint az érintettek olykor úgy gondolják, hogy csak akkor maradhatnak a közösség megbecsült tagjai, ha folyamatosan tesznek valamit másokért. Attól tarthatnak, hogy ha nem vesznek részt minden programban, fokozatosan kiszorulnak a társaságból.

Ez a viselkedés összefügghet olyan korábbi tapasztalatokkal is, amelyek során valaki azt tanulta meg, hogy a szeretetet és az elfogadást ki kell érdemelni.

Az állandó közösségi jelenlét azonban idővel megterhelővé válhat, különösen akkor, ha az illetőnek valójában pihenésre vagy egyedüllétre lenne szüksége.

Mi segíthet? Érdemes fokozatosan csökkenteni a vállalt közösségi feladatok számát. Nem szükséges minden programot megszerveznie vagy valamennyi eseményen jelen lennie. Ha például eddig minden csapatépítő szervezését magára vállalta, legközelebb elegendő lehet egyetlen kisebb feladatban részt vennie. Így megtapasztalhatja, hogy a munkatársak megbecsülése nem feltétlenül függ attól, mennyi mindent tesz értük.

Honnan tudhatja, hogy valóban szorongás áll a viselkedése mögött?

Fontos hangsúlyozni, hogy a felsorolt tulajdonságok önmagukban nem jelentenek pszichés problémát. Attól, hogy valaki szeret alaposan dolgozni, szívesen segít másoknak, vagy rendszeresen ellenőrzi a feladatok előrehaladását, még nem feltétlenül szorong.

Nikki Lacherza-Drew szerint a személyiségjegyek különböző mértékben lehetnek jelen az emberekben, és nem minden hajlam válik problémás viselkedéssé.

A lényeg sokszor abban rejlik, hogy az adott szokás mennyire szabad döntés eredménye. Más helyzet az, amikor valaki örömmel vállal pluszfeladatot, és más az, amikor azért teszi, mert retteg attól, hogy csalódást okoz a főnökének.

Ugyanígy nem mindegy, hogy valaki a szakmai igényessége miatt szeretné tökéletesíteni a munkáját, vagy azért, mert egyetlen apró hibát is személyes kudarcként élne meg.

Érdemes tehát időnként megvizsgálnia, milyen érzések vezérlik a munkahelyi döntéseit. Ha egy viselkedés rendszeresen feszültséget okoz, kimeríti, vagy akadályozza abban, hogy kiegyensúlyozottan dolgozzon, hasznos lehet mélyebben foglalkozni vele.

A tartós munkahelyi szorongás kezelésében pszichológus vagy más megfelelő mentálhigiénés szakember is segítséget nyújthat. A cél nem feltétlenül a személyiség megváltoztatása, hanem annak felismerése, hogy mely szokások szolgálják valóban az érdekeit, és melyeket tartja fenn elsősorban a félelem.

Figyelmébe ajánljuk

5 jel, hogy kiégett, és ideje munkahelyet váltani

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!