Meddig képes visszatartani az ember a lélegzetét? Az új világrekord minden képzeletet felülmúl

Mennyi ideig bírja Ön levegő nélkül? Fél percig? Egy percig? Vagy még tovább?

Bármi is a személyes tippje, szinte biztos, hogy nem éri el azoknak a szabadtüdős búvároknak a teljesítményét, akik évtizedek óta feszegetik az emberi test korlátait. Egyes kultúrák hagyományai, máskor genetikai adottságok vagy éppen egyetlen sportoló megszállottsága vezet oda, hogy emberek újra és újra bizonyítsák: a szárazföldi lét nem jelenti azt, hogy a víz mélyén ne lennénk képesek szinte hihetetlen eredményekre.

A kérdés tehát adott: mennyi ideig tarthatja vissza egy ember a lélegzetét? A válasz sokkal meglepőbb, mint gondolná.

Korea tengeri asszonyai: 1–3 perc

Csedzsu szigete, amely körülbelül 80 kilométerre fekszik Dél-Korea partjaitól, évszázadok óta őrzi a hagyományokat. A helyi közösségekben még ma is él a sámánhit, és bár a dzsudzsu nyelv veszélyeztetett, továbbra is beszélik.

Itt élnek a haenyeók, azaz a „tenger asszonyai”, akik már a 17. századtól vállalták a család eltartásának felelősségét. „A nők a 17. század óta felelnek a tenger gyümölcseinek felkutatásáért, hogy eltartsák családjukat” – idézi az Oceanographic Magazine. A történet hátterében kemény valóság állt: a férfiak közül sokan katonai szolgálatba kerültek, mások pedig a tengeren vesztették életüket. Ráadásul az akkori adórendszer a férfiak keresetét sújtotta, míg a nők munkáját mentesítette a terhek alól.

Ennek eredményeként generációk nőttek fel úgy, hogy már kislányként, 11 évesen kezdték a búvárkodást, és gyakran idős korukig folytatták. Ma a haenyeók átlagosan hetvenes éveikben járnak, naponta akár 10 órát is vízben töltenek, és ebből több órát ténylegesen a felszín alatt. Egy friss kutatás szerint idejük nagyobb részét töltik vízben, mint a jegesmedvék – és ez az emberi fajban kiemelkedő rekordnak számít.

Bár egy átlagos merülés mindössze 11 másodpercig tart, szükség esetén két–három percig is kibírják levegő nélkül. Ráadásul a tudomány genetikai sajátosságokat is felfedezett náluk: bizonyos mutációk jobb hidegtűrést és alacsonyabb diasztolés vérnyomást biztosítanak számukra. Ehhez társul az úgynevezett merülési reflex, amely minden emlősben jelen van, de megfelelő tréninggel tovább fokozható - írja az IFLScinece.

„Ez a legközelebb áll ahhoz, hogy […] sellő legyen” – nyilatkozta Chris McKnight, a St. Andrews-i Egyetem kutatója a Science News-nak.

A délkelet-ázsiai bajau „tengeri nomádok”: akár 13 perc

Ha továbbhaladunk délre, a Sulu-tengeren találjuk a bajau népet, akik már évezredek óta a tengerrel élnek együtt. Az ő életmódjuk annyira szorosan összefonódott a vízzel, hogy nehéz földi párhuzamot találni.

„Olyan természetes módon merülnek, ahogyan teszik” – mondta Melissa Ilardo evolúciós genetikus a CNN-nek 2018-ban.

A bajau szabadtüdős búvárok több száz méter mélyre merülnek le, pusztán súlyokkal és fából készült szemüveggel felszerelve. Kutatások szerint képesek akár 13 percig is levegő nélkül maradni, és munkájuk során napjuk nagy részét a víz alatt töltik.

A titok egyik kulcsa a biológiájukban rejlik: lépük átlagosan 50 százalékkal nagyobb, mint a szárazföldön élő szomszédos saluan népé. Ez a szerv különleges szerepet játszik a légzés nélküli állapotban: a merülés végéhez közeledve összehúzódik, és oxigéndús vérsejteket juttat a keringésbe.

A bajau esetében egy genetikai tényező, a PDE10A gén is előkerült, amely a pajzsmirigy működését szabályozza, és állatkísérletek szerint összefügg a lép méretével. Így a hosszú merülés képessége náluk egyszerre kulturális örökség és evolúciós alkalmazkodás.

„A szabadtüdős merülés rendkívül veszélyes” – figyelmeztet Ilardo –, „így természetes szelekcióval valószínűleg azok maradtak életben, akik hordozzák a túlélést segítő géneket.”

Horvát csúcstartó: közel fél óra

A genetikai előnyöket és a több évszázados hagyományt is túlszárnyalta Vitomir Maričić, horvát szabadtüdős búvár, aki idén 29 perc 3 másodpercig tartotta vissza a lélegzetét. A Guinness Rekordok Könyve szerint ez minden idők leghosszabb, víz alatti, önként vállalt légzésmegvonása, amely közel öt perccel múlta felül a korábbi rekordot.

A siker titka azonban nem pusztán az emberi akaraterő volt. Maričić tíz percen keresztül tiszta oxigént lélegzett be a kísérlet előtt. Ez a módszer rendkívüli módon feltöltötte a vérét oxigénnel – nemcsak a vörösvértestekben, hanem a plazmában is, ami normál körülmények között nem történik meg. A búvár így a szokásos mennyiség ötszörösével kezdhette a kihívást.

De az oxigén önmagában nem lett volna elég. Maričić előnye abban rejlett, hogy teljes mozdulatlanságban, nyugalomban vészelte át a perceket. „Nincs pánik. Nincsenek gondolatok. Csak csend. Így éred el a 29 [percet]” – fogalmazott a kísérletről készült videóban.

Bár egyesek vitatják, hogy a plusz oxigén mennyire fair módszer – Aleix Segura, az előző rekorder szerint ez szinte olyan, mintha „doppingolás” lenne –, Maričić képességei így is kiemelkedőek. Tiszta levegővel is 10 perc 8 másodperces eredményt ért el, amivel a világ élmezőnyében szerepel. A csúcstartó ezen a téren Stéphane Mifsud, aki 2009-ben 11 perc 35 másodpercig bírta légzés nélkül.

Van határ, vagy nincs?

Lehet, hogy egyszer elérjük az emberi test végső limitjét, de úgy tűnik, mindig jön valaki, aki újraírja a szabályokat. „Mindig azt hisszük, hogy elértük a határt” – mondta Segura a Wired-nek. – „De mindig tévedünk.”

Az biztos, hogy akár kulturális hagyomány, akár genetikai adottság, akár modern módszerek segítik az embert, a lélegzetvisszatartás világa újra és újra rávilágít arra, mennyire rugalmasak a biológiai határaink.

Mi történik a testben, amikor visszatartjuk a lélegzetünket?

Amikor valaki megpróbálja minél hosszabb ideig bent tartani a levegőt, nem is az oxigén hiánya miatt érez először kényszert az újabb belégzésre, hanem a szén-dioxid szintjének emelkedése váltja ki a kellemetlen érzést. A vérben felhalmozódó CO₂ fokozza a légzőközpont ingerlését, és egyre sürgetőbben jelzi a szervezetnek: ideje lenne levegőt venni.

A test azonban rendelkezik olyan veleszületett mechanizmusokkal, amelyek segítik a túlélést víz alatt. Ez az úgynevezett merülési reflex, amely minden emlősnél – így nálunk, embereknél is – működik:

• a pulzus lelassul, hogy a szív kevesebb oxigént használjon,
• a perifériás erek beszűkülnek, így a véráram a létfontosságú szervekhez (agy, szív) irányul,
• a lép összehúzódik, és oxigéndús vörösvértesteket bocsát a keringésbe, ezzel egy utolsó „tartalék” oxigénlöketet biztosítva.

A profi szabadtüdős búvárok tréningekkel képesek fokozni ezeket a reflexeket. Speciális légzőgyakorlatokkal és relaxációval csökkentik az oxigénfelhasználást, és megtanulják elviselni a magas CO₂-szinttel járó feszítő érzést. Ez magyarázza, miért tudnak ők percekkel tovább a víz alatt maradni, mint az átlagember.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!