Egy korty sör, ami mindent megváltoztatott – a férfi nem hitte volna, hogy ezzel jelez a rák

Vannak betegségek, amelyek halkan, alattomosan érkeznek. Nem úgy, ahogy a tankönyvekben leírják, hanem egészen furcsa jelekkel.

2021 tele Wojtek számára ígéretesen indult. Éppen építkezésben voltak, készültek beköltözni az új házba, két kisgyermekük született, ő pedig három különböző munkában helyt állt: főállás, saját vállalkozás, mellette zenekar, közéleti szerepvállalás. Futott, sportolt, figyelt az étrendjére. Harminchét évesen úgy érezte, mindent jól csinál: fiatal, aktív és „elvileg” egészséges.

Ekkor kezdődtek azok az apró jelzések, amelyekről még senki sem gondolta, hogy egy nyirokrendszeri daganat, Hodgkin-limfóma első tünetei.

Az első furcsaság: megmagyarázhatatlan karfájdalom

Először csak egy enyhe, tompa fájdalmat érzett a bal karjában. Nem emelésre, cipekedésre jelentkezett, hanem pont az ellenkezőjére: amikor pihent. Amikor a bal oldalán feküdt, vagy egyszerűen csak nyugalmi helyzetben volt, fura nyomást érzett, mintha valami belülről az idegeire nehezedne.

A fájdalom lassan, de biztosan erősödött, és egyre gyakrabban ébredt fel rá éjszakánként. Végül odáig jutott, hogy csak hason fekve, lelógó karral tudott valamennyire aludni. Minden más testhelyzetben olyan intenzívvé vált a fájdalom, hogy szinte elviselhetetlen volt.

Wojtek ekkor még teljesen biztos volt abban, hogy valami „civilizációs”, ártalmatlan oka van a panaszainak: túl sok ülés a számítógép előtt, rossz testtartás, túlterhelt izmok. Gyógytornászhoz fordult – nem egyszer, nem kétszer, több szakember is dolgozott rajta. Ennek ellenére a helyzet nem javult, sőt, a fájdalom egyre inkább állandósult.

Csomó a kulcscsont felett – még mindig ártalmatlannak hitt jel

Egyik gyógytornászos kezelés után vette észre, hogy a bal kulcscsontja felett egy apró kiemelkedés, egy kemény, kis csomó jelent meg. Nem volt fájdalmas, nem volt érzékeny, így elsőre nem is tűnt különösebben fenyegetőnek.

Azt gondolta, a határozott fogások, nyomások következtében alakult ki valamilyen izomeredetű duzzanat. A csomó azonban nem tűnt el, sőt, hetek–hónapok alatt lassan, de észrevehetően nőni kezdett. Végül dió nagyságúra dagadt.

Wojtek ekkor még mindig nem gondolt daganatra. A fejében továbbra is az élt, hogy ez valamilyen mozgásszervi probléma, ami majd „magától” rendeződik, vagy legfeljebb egy kisebb beavatkozást igényel.

Baráti látogatás és az első sokkoló élmény: mellkasi szorítás egyetlen korty után

A következő fordulópont egy baráti összejövetel volt, valamikor a tél folyamán. Teljesen hétköznapi este, semmi különös: beszélgetés, vacsora, iszigatás.

Wojtek kortyolt egyet a sörből– és alig egy percen belül úgy érezte, mintha valami vaskos bilincs szorítaná össze a mellkasát. A mellkasi nyomás rövid időn belül a már ismert karfájdalommal társult. Ekkor azt hitte, szívrohama van.

Aznap még aznap elment kardiológiai vizsgálatra, EKG is készült. A lelet kifogástalan volt, a szívműködéssel látszólag minden rendben. A nyomó mellkasi érzés azonban nem múlt el – sőt, minden alkalommal jelentkezett, amikor alkoholt fogyasztott, akár csak minimális mennyiségben is.

Ez a furcsa „reakció” a karácsonyhoz közeledve ismét előjött.

Miközben a klasszikus daganattünetek – láz, jelentősebb fogyás, éjszakai izzadás – ekkor még nem voltak jelen, egy dologra utólag már biztosan emlékezett, amire felfigyelt: extrém fáradtságra. Kimerültség, gyengeség, állandó energiahiány – de ezt ő akkor a túlterheltségnek, a rövid téli napoknak tudta be, normálisnak gondolta.

Makacs viszketés és csontfájdalom – a tünetek sokasodnak

Ahogy telt az idő, a panaszok köre bővült. A mellkas bőre egyre jobban viszketett. Olyannyira, hogy alvás közben ösztönösen addig vakarta, míg a bőrén erős karcolások jelentek meg. Csak a kórházi felvételkor, hónapokkal később szembesült azzal, mennyire „megdolgozta” a mellkasát – addig ez is csak egy zavaró, de ártalmatlannak tűnő kellemetlenség volt.

Ehhez társult egy újabb tünet: hirtelen, erős csontfájdalmak a lábszárban, különösen a sípcsont területén. A fájdalom rohamokban jött, éles, szúró jelleggel, majd időnként csillapodott – csak azért, hogy később újra lecsapjon.

Első ultrahang: tévútra vezető megnyugtatás

A kulcscsont feletti csomó ekkorra már annyira látványos volt, hogy nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni. Wojtek végre eljutott egy ultrahangvizsgálatra.

A vizsgáló orvos akkor úgy vélte, hogy a duzzanat valószínűleg izomtapadási sérülés következménye, és a karfájdalom is ebből ered. Ez – papíron – megnyugtató magyarázatnak tűnt. Csakhogy később kiderült: téves volt.

A tünetek tovább súlyosbodtak, a fáradtság fokozódott, a csomó nőtt – ő pedig még mindig nem tudta, mi zajlik valójában a testében.

Dr. Google

Egy ponton, amikor már hónapok óta rosszul érezte magát, Wojtek úgy döntött, maga próbál közelebb jutni a válaszhoz. Leült a számítógép elé, és beírta a keresőbe: „mellkasi fájdalom alkoholfogyasztás után”.

A találatok között alig akadt releváns információ. Egy azonban mégis kiemelkedett: egy onkológiai fórumon egy nő osztotta meg a történetét, miszerint pontosan ilyen tünetek kísérték az ő limfómáját.

Ettől kezdve a korábbi „mozgásszervi” magyarázat kezdett megrogyni a fejében. Először fogalmazódott meg benne, hogy a háttérben akár daganatos betegség is állhat.

A mondat, amelytől minden megváltozott

Újabb vizsgálatot kért, ezúttal egy másik orvostól. A specialista az ultrahang során közvetlenül a kulcscsont feletti csomóra helyezte a készülék fejét, alig néhány pillanatig vizsgálta, majd kimondta azt a mondatot, amelyet az ember sosem szeretne hallani:

- Sürgősen menjen az onkológiára!

Bár a fórum olvasása után már sejtette, hogy komolyabb dologról lehet szó, a kimondott orvosi mondat így is sokként érte.

Biopsziák, hónapok várakozása és egy végzetes tévedés

Az ultrahang azonban még mindig nem jelentette a végső szót. Szükség volt szövettanra: mintát kellett venni a megnagyobbodott nyirokcsomóból. Először vékonytű-biopsziára kapott időpontot – egy hónapos várakozással. A vizsgálat eredménye nem hozott egyértelmű választ, így újabb beavatkozásra, onkológiai centrumban végzett mintavételre volt szükség.

Újabb hetek–hónapok csúsztak el. Végül megszületett az a döntés, hogy a csomót teljes egészében el kell távolítani, és az egész nyirokcsomót hisztopatológiai vizsgálatra kell küldeni. Wojtek – hogy ne veszítsen még több időt – magánúton végeztette el a műtétet.

A lelet körülbelül egy hónappal később érkezett meg. A papíron az állt, hogy a minta negatív, azaz nem daganatos elváltozás. Egyszerre érezte a hihetetlen megkönnyebbülést és az értetlenséget: ha „minden rendben”, akkor miért érzi még mindig ilyen rosszul magát?

Egy ideig mégis úgy élt, mintha felmentést kapott volna. Visszatekintve azonban ez csak egy rövid, nyugalmi szakasz volt – mert később kiderült, hogy a hisztopatológiai értékelés hibás volt.

Újabb csomók, újabb ultrahang, végre őszinte mondatok

Egy este, zuhanyzás közben furcsa, újabb megvastagodásokat tapintott a korábbi beavatkozás helye körül. Azt hitte, hegesedés, összenövés. Másnap mégis elment ultrahangra. A vizsgáló orvos néhány pillanat után közölte, hogy eltávolítottak egy nyirokcsomót, de időközben több új is megjelent, és ezek már áttétre utalnak.

Ismét elhangzott a mondat: amint lehet, menjen onkológiára.

Wojtek ezután felhívta azt a sebészt, aki az első műtétet végezte. Az orvos nem halogatta a dolgot: másnapra visszahívta, és gyakorlatilag azonnal elindította a további kivizsgálást. CT-vizsgálat, újabb szövettani elemzés, immuncitokémia – ekkorra már célzottan keresték a nyirokrendszeri daganat jeleit.

Körülbelül egy év telt el az első szokatlan karfájdalomtól addig a napig, amikor végre nevén nevezték a betegséget: Hodgkin-limfóma, II. stádiumú nyirokcsomó-daganat, amely a rekeszizom feletti, de az „alsó” nyirokcsomókat még nem érintő elváltozásként mutatkozott meg.

Diagnózis után: összeomlás, majd új nézőpont

A diagnózist hallva első reakciója az volt, amit valószínűleg sokan átélnek hasonló helyzetben: teljes lelki összeomlás.

Egy barát mondata azonban átfordította a gondolkodását: felhívta a figyelmét arra, hogy a diagnózis, bármilyen félelmetes is, egyben lehetőség is – mert innentől az orvosok tudják, mit kell kezelni, és milyen eszközökkel. Vannak, akiknél a betegség évekig rejtve marad, akik nem jutnak el idáig sem. Nála viszont most már ott volt egy konkrét terápiás terv, amit el lehetett indítani.

Kemoterápia, sugárkezelés

A kezelés intenzív kemoterápiás ciklusokból állt, kéthetente kapott infúziókat, egy-egy alkalom körülbelül négy órát vett igénybe. Több ciklus követte egymást, majd sugárkezelés egészítette ki a terápiát.

Már az első infúzió után látványos változás történt: 24 órán belül a bal kulcscsont fölött korábban ököl nagyságúra nőtt csomó a töredékére zsugorodott. Ez óriási reményt adott, ugyanakkor a mellékhatások kíméletlenül megterhelték a szervezetét.

A hányinger, az öklendezés, a fizikai kimerültség mindennapossá vált. Több napig alig bírt felkelni az ágyból egy-egy kezelés után. Később azt mesélte, odáig jutott, hogy már a kórház épületének látványától is rosszul lett.

Kontroll, új egyensúly, másfajta élet

Ma Wojtek rendszeres hematológiai kontroll alatt áll, vérvizsgálatokra jár, háziorvosával is tartja a kapcsolatot. A nyirokcsomók helyén maradtak kisebb, keményebb csomók, de ezekben nincs aktív daganatos folyamat. A jelenlegi leletek alapján gyógyultnak tekinthető.

Figyelmébe ajánljuk

Duzzadt nyaki nyirokcsomókat tapintott ki? Ne hagyja figyelmen kívül, rák jele is lehet!

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!