Van némi kontrollunk a halálunk pillanata felett – állítja egy hospice nővér
Különleges dolgokat osztott meg a hospice nővér.
Az egyik legszebb tapasztalat a hospice-ellátásban az, ha látjuk, ahogyan az emberek saját akaratuk szerint választják meg haláluk pillanatát – mondja Hadley Vlahos, aki a „Pomiędzy. Niezapomniane spotkania u kresu życia (magyarul: Felejthetetlen találkozások az élet végén) című könyv szerzője, melyben azoknak a betegeinek történeteit írja le, akik a szeme láttára hagyták el ezt a világot.
Hadley édesanyjának szülei temetkezési vállalkozók voltak, ő maga pedig szinte gyerekkora óta ebben a környezetben nőtt fel - így egyáltalán nem kezelték a halált tabuként, hanem az élet szerves részeként tekintettek rá.
„Megfogtam a kezét. Jéghideg volt”
A hospice nővér egyik nap a munkahelyén a szokásos ellenőrzést végezte, majd elolvasta Sandra asszony adatait. Ő egy ötvenes, mellrákkal diagnosztizált hölgy volt, akit sürgősen hospice-ba kellett szállítani. Három hónappal korábban diagnosztizálták a betegséggel, kapott kemoterápiát és sugárkezelést is, de a rák már áttéteket képzett a csontjain, a tüdején és a májában is, így az onkológus hospice-be utalta.
Egy délután, mikor az irodában volt, felhívta őt férje, George, aki aggódva elmondta, hogy valami baj van, valami más.
Így a nővér gyorsan bement hozzá, és látta, hogy Sandra a kórházi ágyon feküdt, arccal az ablak felé fordulva, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az óceánra.
- Éreztem, hogy valami más is van a levegőben – szinte tapintható volt a csend. Korábban is gyenge volt, de beszélgetett. Most már csak hallgatott. Megfogtam a kezét, jéghideg volt. Aggódtam, talán már elhunyt, de hallottam, ahogy a légzése egyenetlenül zajlik. Rájöttem: haldoklik. A lehető legkíméletesebben közöltem ezt George-dzsal.
– Mennyi ideje van még? – kérdezte.
– Körülbelül 72 óra, talán kevesebb – válaszoltam.
George mély lélegzetet vett, majd megdörgölte az arcát, és így szólt:
– Rendben. Az egyetlen lányunk úton van Chicago-ból. Egy órán belül itt kell lennie.
– Ha nem bánja, addig itt maradok, hogy figyelemmel kísérjem Sandra állapotát.
– Ez jó ötlet. Mit javasol, mit tegyünk most?
– Betehetünk valami nyugtató zenét, amit szeret — javasolta a nővér.
Békés hangulatot teremtettek, közben George és Hadley beszélgettek Sandra életéről. Aztán egy csendes pillanatban megkérdezte a férfi, hogy most mit tegyen. Azt tanácsolta, fogja meg a kezét és beszéljen hozzá.
Közben megérkezett a lányuk, majd megfogta ő is édesanyja kezét, majd elmondta neki, mennyire szereti.
- Pontosan akkor láttam, ahogy Sandra utolsó lélegzetét vette...Példája azt mutatja, hogy egészen a végsőkig kapaszkodott az életbe, hogy még egyszer átölelhesse gyermekét. Nincs kétségem: az érkezése pillanata és a távozás időpontja nem volt véletlen.
A halál pillanatának sajátosságai
A nővér elmondta, az egyik legcsodálatosabb és legszebb, amikor azt látja, hogy valaki a saját halála idejét tudatosan vagy ösztönösen kiválasztja. Ők úgy érzik, van bizonyos kontrolljuk a végső pillanat felett. Ez sokszor akkor következik be, amikor együtt a család.
- Ezt a jelenséget már annyiszor láttam, hogy nem lepődöm meg rajta – mégis minden alkalommal lenyűgöz és mélyen megérint. Ez az élet egyik legcsodálatosabb és legszebb aspektusa, amelyben a halál nem csupán vég, hanem egyfajta sajátos, békés befejezés is.
A hospice nővér ismerteti azt a 4 szakaszt, amelyen az emberek a haldoklás során végigmennek
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
