A Tourette-szindróma több, mint káromkodás – így él a férfi ezzel a félreértett betegséggel

Igen sokan félreértik a Tourette-szindrómát.

Az ünnepek előtti hajtás, a bevásárlás a legtöbb ember idegrendszerét próbára teszi. Ez hatványozottan igazok azokra, akik Tourette-szindrómával élnek: a fokozódó stressz, a bevásárlóközpontokban lévő nyomasztó érzés és a megfelelési kényszer egyszerre tudják felerősíteni a tüneteket. Egy férfi története jól példázza, milyen fárasztó harcot jelenthet ez a betegség, különösen akkor, ha valaki évtizedeken át megpróbál „észrevétlen” maradni.

Amikor a tikkek már nem szoríthatók vissza

A Tourette-szindróma – sok tévhittel ellentétben – messze nem azonos a kontrollálatlan káromkodással. A vokális tikkeknek csak kis hányada jár coprolaliával (vagyis obszcén vagy társadalmilag nem megfelelő szavak kiáltásával). Az érintettek többsége teljesen más típusú, gyakran csöndes vagy apró mozdulatokban megjelenő tünetekkel él. Ők azok, akik esetenként úgy tűnhetnek, mintha csupán idegesek lennének, vagy szokásból sóhajtanának, kaparnák a torkukat, vagy finoman rángatózna a lábuk.

A történet főszereplőjénél a kórkép gyermekkorban kezdődött, a hivatalos diagnózis azonban csak jóval később, a harmincas évei elején született meg. Bár a családjával és néhány közeli barátjával őszintén megosztotta az állapotát, a tágabb környezet előtt inkább elhallgatta. Ezt a fajta „maszkolást” – a tikkek tudatos elnyomását – sokan alkalmazzák a mindennapokban, de ez hatalmas mentális erőfeszítést igényel. Idővel pedig elkerülhetetlenül kimerítővé válik.

A férfinél a munkahelyi feszültség egyre erősebbre tekerte a tünetek intenzitását. A tikkjei már nem voltak kordában tarthatók, állandó fejfájás gyötörte, a vérnyomása pedig veszélyes tartományba emelkedett. A depresszió és az ADHD diagnózisa is követte az egyre fokozódó szorongást. A korábban csak ritkán jelentkező fejfájások napossá váltak, a lába kontrollálhatatlanul remegett, és a mindennapi rutinhoz szükséges motivációja szinte teljesen összeomlott.

A tikkek valódi természete

A tikkek gyors, ismétlődő, akaratlan mozdulatok vagy hangadások, amelyek gyakran hirtelen törnek elő. Gyerekeknél rendszerint 6–7 éves kor körül jelentkeznek először, és a legtöbb esetben enyhébb formában vannak jelen. A Tourette-szindrómát akkor diagnosztizálják, ha valakinek legalább egy éve fennállnak motoros és vokális tikkjei is.

A tünetek skálája nagyon széles. Ide tartozhat például:

• apró izomrángások az arcon
• gyakori pislogás
• torokköszörülés, szippantás
• morgó vagy zümmögő hangok
• ismétlődő mozdulatok, például ujjak pattintása
• hirtelen, erős fejmozdulatok

Bár a közvélekedés gyakran a vulgáris kiáltásokkal azonosítja a betegséget, ez a ritka tünet valójában csak kis százalékot érint.

Kezelésre általában nincs mindenki számára érvényes recept. Van, akinél a pszichoterápia vagy a stresszkezelés segít, másoknál gyógyszeres támogatásra van szükség. A lényeg minden esetben a tünetek és a kiváltó tényezők megértése, valamint a környezet elfogadó hozzáállása.

Amikor el kell engedni a terheket

A férfi végül felismerte, hogy a munkahelyi kötelezettségei – különösen a saját vállalkozása – hozzájárulnak az állapota romlásához. A döntés, hogy kilépjen a megszokott életéből, fájdalmas, de szükséges lépésnek bizonyult. A változás nem hozott azonnali megkönnyebbülést: először még erősebbé vált a belső feszültség, de lassan elkezdett helyreállni az egyensúly.

Ironikus módon az, amit korábban kerülni próbált – például a mozi –, később a felszabadulás egyik terepévé vált számára. Egy üres vetítésen végre anélkül engedhette szabadjára a ticcek természetes hullámzását, hogy bárki bámulta volna. A film, amelyet látott, egy Tourette-szindrómával élő aktivista életét mutatta be, hitelesen és érzékenyen. A felismerés, hogy mások sem rejtőzködnek, sőt a nyilvánosság előtt küzdenek a megbélyegzés ellen, saját bátorságát is megerősítette.

A Tourette-szindróma jelenleg nem gyógyítható

A betegség jelenleg nem gyógyítható, ugyanakkor kezelhető. A valódi változás azonban gyakran nem az érintettben, hanem a társadalom hozzáállásában kezdődik. Az oktatás, az empátia és a valós történetek bemutatása mind segítenek abban, hogy a Tourette-szindróma ne maradjon félreértett vagy stigmatizált állapot.

Így él most, kevesebb stresszel, enyhébb tünetekkel

A férfi ma már arról számol be, hogy a fejfájásai szinte teljesen megszűntek, a tikkjei ritkultak, a vérnyomása pedig normalizálódott. Tudja, hogy az állapota nem fog eltűnni, de azt is, hogy vannak eszközök – terápiák, gyógyszerek, életmódbeli változtatások.

Legnagyobb felismerése talán az volt, hogy a Tourette-szindróma nem csupán neurológiai diagnózis, hanem olyan élethelyzet, amelyhez alkalmazkodni kell – és amelyhez a környezetnek is tanulnia kell alkalmazkodni. Ha ez érintettek több megértéssel és elfogadással találkoznak, úgy a tikkek súlyossága is nagyban enyhülhet náluk.

Figyelmébe ajánljuk

Így kapcsolódik a tik a Tourette-szindrómához

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!