A demencia kevésbé ismert tünete, amely délután erősödik fel – mit érdemes róla tudni?

Naplemente után sok demens embernél ez megfigyelhető.

A demenciáról sokan a memória romlására, a mindennapi teendők nehezebb kezelésére, esetleg a tájékozódási zavarokra asszociálnak. Van azonban egy olyan jelenség, amelyről ritkábban esik szó, pedig a mindennapokat jelentősen megnehezítheti – ez a „naplemente-szindróma”. A The Mirror-ban egy brit pszichológus, Dr. Kellyn Lee hívta fel rá a figyelmet, kiemelve, hogy a tünetek gyakran éppen délután és kora este erősödnek fel.

A pszichológus a demenciával élő emberekkel és családjaikkal végzett munkája során számtalanszor tapasztalta, hogy ilyenkor olyan mértékben fokozódhat a zavartság és a szorongás, hogy az szinte teljesen megváltoztatja az érintett viselkedését. A hozzátartozók gyakran nem értik, miért lesz egy békésen, együttműködően töltött nap végére a szerettük szorongó, nyugtalan vagy akár agresszívan viselkedő. A jelenségnek van is elnevezése: ez a naplemente-szindróma.

Mi is pontosan a naplemente-szindróma?

A naplemente-szindróma olyan állapot, amelyben a demenciával élők viselkedése a délutáni órákban fokozatosan megváltozik: az érintett nyugtalanabbá válhat, erősebben szoronghat, zavartabbá válhat, és nehezebben találja a helyét a saját környezetében. Előfordulhat, hogy egészen hétköznapi ingerekre is túlzott reakciót ad, vagy egyszerűen nem tudja megmagyarázni, miért nyomasztja valami. A súlyosabb esetekben hallucinációk, téveszmék, gyanakvás vagy félelem is jelentkezhet, mintha a valóság és a belső világ közötti határ elmosódna.

A jelenség neve ugyan arra utal, hogy a naplemente idején jelenik meg, de a Alzheimer’s Association szerint a sötétedés tényleges időpontja önmagában nem feltétlenül okozója. Sokkal inkább arról van szó, hogy a nap folyamán felgyülemlett feszültség, fáradtság és érzékszervi túlterheltség egy kritikus ponton túl már nem kezelhető az érintett számára, így a délután vége és az este kezdetén válik a viselkedés kiszámíthatatlanabbá.

A Dementia UK szakértői szerint a naplemente-szindróma nem a demencia egy külön típusa, hanem az állapot egyfajta viselkedésbeli megnyilvánulása, amely leggyakrabban a betegség középső és későbbi szakaszában jelenik meg. A tünetek időtartama és súlyossága egyénenként jelentősen eltérhet: vannak, akiknél csupán enyhébb nyugtalanság formájában jelentkezik, míg másoknál rendszeres, intenzív epizódok alakulnak ki.

Miért éppen délután romlik az állapot?

Az állapot megjelenése nem hirtelen történik, hanem egy egész napos, lassan felépülő folyamat eredménye. A szakirodalom szerint több tényező együttesen vezethet ahhoz, hogy délutánra a viselkedés látványosan megváltozik.

A nap során felhalmozódó fizikai és mentális fáradtság különösen nehéz lehet egy olyan agy számára, amely már a demencia miatt folyamatosan kompenzál. A demenciával élő emberek gyakran nehezebben dolgozzák fel az ingereket, legyen szó hangokról, fényekről, társas eseményekről vagy a megszokottól eltérő helyzetekről. Ez a fajta túlterheltség délutánra eléri azt a pontot, ahol a gondolkodási és érzelmi egyensúly meginog.

A biológiai óránk, vagyis a cirkadián ritmus szintén fontos szerepet játszik. A demencia hatására ez az időbeli tájékozódást segítő belső mechanizmus sérülhet, ami megzavarja az ébrenlét-alvás ciklusát, és az érintettek nem mindig tudják megkülönböztetni a nap szakaszait. Emiatt az esti fények elhalványulása vagy a környezet csendesedése bizonytalanságot kelthet bennük.

Emellett gyakori, hogy az érintett nem tudja megfelelően kifejezni a fizikai szükségleteit. Ha fájdalma van, éhes, szomjas, vagy valamilyen kellemetlenség zavarja, ez délutánra fokozott szorongás formájában törhet a felszínre. A látás és a hallás romlása különösen estefelé okozhat problémát, hiszen a halvány fények, árnyékok vagy zajok sokkal fenyegetőbbnek tűnhetnek.

Végül pedig a társas érintkezés hiánya is hozzájárulhat a tünetek felélénküléséhez. Ha a nap folyamán kevés segítséget vagy figyelmet kap a beteg, estére egyre kiszolgáltatottabbnak érezheti magát, ami tovább fokozza a zavartságot.

Hogyan segíthet?

Noha a naplemente-szindróma mögött álló folyamatok összetettek, a gondozók sokat tehetnek annak érdekében, hogy az érintett délutánjai nyugodtabbak legyenek. A legfontosabb eszköz a következetes napi rutin. Ha az étkezések, a séta, a pihenés vagy az alvás mindig ugyanabban az időben történik, az kiszámíthatóságot ad, és csökkenti a szorongást.

A nap elején biztosított természetes fény, a rendszeres testmozgás és a megfelelő mennyiségű aktivitás szintén segíthet stabilizálni a biológiai ritmust. A délutáni órákban azonban érdemes kerülni a túl sok ingert, mert a hangos zajok vagy a hirtelen változások könnyen felboríthatják a viselkedést. A környezet világítása is fontos tényező: az enyhén világos, árnyékoktól mentes helyiségek sokkal biztonságosabb érzetet keltenek, mint a félhomályos szobák.

A szakértők kiemelik a gondozóknak érdemes figyelniük az apró jelekre is. Egy megváltozott arckifejezés, egy szokatlan kérdés vagy nyugtalanság már mutathatja, hogy közeledik egy epizód. Ha a beteg feszültté válik, gyakran segíthet egy megnyugtató beszélgetés, egy ismerős zene, vagy akár egy kellemes, figyelemelterelő tevékenység.

Néhány esetben azonban szükség lehet orvosi konzultációra, különösen akkor, ha a tünetek annyira erősek, hogy a beteg vagy környezete biztonságát veszélyeztetik. Bizonyos gyógyszerek, például enyhe nyugtatók, átmenetileg segíthetnek, de ezek alkalmazása körültekintést igényel, mivel hosszabb távon függőséget okozhatnak. A döntésnél mindig azt kell mérlegelni, hogy a gyógyszer előnyei felülmúlják-e a kockázatokat — hiszen a cél minden esetben a beteg jóléte és biztonsága.

Figyelmébe ajánljuk

Naplemente szindróma - erről a demencia tünetről nem beszélünk eleget, pedig kellene

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!