Napi hány széklet a normális? Az egészségi állapot egyik legjobb mutatója a WC-n tett látogatások száma

Egy friss kutatás szerint a mosdólátogatásaink gyakorisága önmagában is fontos jelzője lehet annak, hogy milyen állapotban van a szervezete.

A legtöbb ember ritkán gondol bele, milyen árulkodó az, ahányszor naponta WC-re megy. Pedig a mindennapi élet egyik legtermészetesebb rutinja – a székletürítés – jóval többet árulhat el egészségi állapotáról, mint gondolná. A székletürítés rendszeressége nem csupán emésztési kérdés: a bélflóra állapotára, az anyagcsere működésére, sőt hosszú távú egészségi kockázatokra is rávilágíthat. Egy nagy létszámú amerikai kutatás most meggyőzően mutatta meg, mennyire fontos figyelni erre az aprónak tűnő jelre.

A „normális” bélritmus sokkal szűkebb tartomány, mint hittük

A washingtoni Institute for Systems Biology kutatói több mint 1400 egészséges ember székletmintáit vizsgálták, és az eredményeket a rangos Cell Reports Medicine közölte. A kutatók arra jutottak, hogy azok, akik naponta egyszer vagy kétszer ürítenek székletet, összességében jobb egészségügyi mutatókkal rendelkeznek – életmódban és bélflóra-összetételben egyaránt.

A kutatás leír egy úgynevezett „arany középút zónáját” – azt az optimális tartományt, ahol a székletürítés ritmusa sem túl gyors, sem túl lassú, és amely a leginkább összefügg a kiegyensúlyozott bélműködéssel, valamint a virágzó bélmikrobiotával.

Ezzel szemben a túl ritka vagy túl gyakori székletürítés már különböző egészségügyi problémák jelzője lehet.

Ezért fontos a székletürítés ritmusa

A kutatásban résztvevők kizárólag „általában egészséges” emberek voltak, vagyis nem szenvedtek olyan bélrendszeri vagy vesebetegségekben, mint az irritábilis bél szindróma vagy a Crohn-betegség.

A kutatók négy csoportot alakítottak ki:

• heti 1–2 alkalom: székrekedés,
• heti 3–6 alkalom: alacsony-normális gyakoriság,
• napi 1–3 alkalom: magas-normális gyakoriság,
• napi 4 vagy több laza széklet: hasmenés.

A vizsgálatból kiderült, hogy a székelési ritmus és a szervezet működése között szoros, sokszor nem is sejtett összefüggések vannak.

A hasmenéses résztvevők mintáiban például olyan baktériumokat találtak, amelyek jellemzően a felső emésztőrendszerben élnek, és vérükben májkárosodással összefüggő biomarkerek is megjelentek.

A túl híg székletű csoportban ezzel szemben megnőtt a fehérjeerjedéshez kötődő baktériumok aránya, amely jelenségről ismert, hogy székrekedésre hajlamosíthat.

Mindez arra utal, hogy a székletürítések gyakorisága önmagában is kockázati tényező lehet egyes krónikus betegségek szempontjából – tehát nem csak következmény, hanem ok is.

Mit tesznek másként azok, akik az „arany középút zónájában” vannak?

A naponta egyszer-kétszer székelők életmódja következetes mintázatot mutatott:

• több rostot esznek,
• több vizet isznak,
• többet mozognak,
• és székletmintáikban magasabb a rostlebontó baktériumok aránya.

Korábbi vizsgálatok pedig kimutatták, hogy azok, akik bélrendszerében sok a metánt termelő mikróba, különösen hatékonyan alakítják át a rostot rövid szénláncú zsírsavakká.

Ezek létfontosságúak a bélfal épségéhez, a gyulladáscsökkentő folyamatokhoz és az immunrendszer működéséhez.

Ez magyarázza, miért fordulhat elő, hogy két ember ugyanarra az étrendre teljesen másképp reagál – nem az étel a különbség, hanem a mikrobiom összetétele.

Mikor válik figyelmeztető jellé a székelési ritmus megváltozása?

Ha hetekig vagy hónapokig megváltozik a székletürítés ritmusa, azt a szervezet gyakran próbálja valamire figyelmeztetésként használni:

• Tartós székrekedés: a napi 1-nél ritkább ürítés hosszú távon aranyérhez, divertikulózishoz, bélfali feszüléshez és anyagcserezavarokhoz vezethet.
• Túl gyakori, híg széklet: felszívódási problémát, gyulladást vagy bélflóra-zavart jelezhet.
• Ingadozó ritmus: gyakran stresszhez, intoleranciához vagy mikrobiom-egyensúlyzavarhoz köthető.

Hogyan állítható helyre finoman a bélrendszer ritmusa?

A kutatás tanulsága nem az, hogy drasztikus diétákra van szükség, hanem az, hogy kis lépések nagy változást hoznak.

1. Rostfogyasztás növelése – lassan, fokozatosan

A zab, zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek ideálisak. A gyors váltás viszont puffadást okozhat.

2. Megfelelő folyadékbevitel

A rost csak vízzel együtt működik. A kevés víz inkább székrekedést okoz.

3. Mindennapi mozgás

Már napi 20–30 perc séta serkenti a bélmozgást.

4. A feldolgozott ételek visszaszorítása

Csökkentik a jótékony baktériumokat, és kedveznek a gyulladást fokozó mikrobáknak.

5. Figyeljen a test jelzéseire

Ha a székelési ritmus tartósan megváltozik – főleg vérzés, fogyás vagy éjszakai panaszok mellett –, orvosi vizsgálat szükséges.

A bélrendszer működése sokkal összetettebb, mint hinnénk

A székelési ritmus fontossága nem csupán arra vezethető vissza, hogy a szervezet így szabadul meg a felesleges salakanyagoktól. A bélmozgások üteme ugyanis szoros kapcsolatban áll a bélfal izomzatának működésével, az idegi szabályozással és a bélmikrobiom egészségével is. A tudomány ma már külön „bél–agy tengelyként” emlegeti azt az összefüggésrendszert, amelyben a bélrendszer állapota jelentősen befolyásolja a hangulatot, az immunműködést és az anyagcserét.

Ha a ritmus tartósan eltolódik, az gyakran nemcsak emésztési problémát jelent, hanem a háttérben zajló finom egyensúlyromlás jele is lehet. A lassú bélmozgás például a bélfal feszülését okozza, ami idővel megváltoztathatja a baktériumok arányát és gyulladáskészebb állapotot teremthet. A túl gyors áthaladás pedig csökkenti a felszívódás hatékonyságát, ami vitamin- és ásványianyag-hiányokhoz vezethet.

A mikrobiom szerepe jóval nagyobb, mint korábban gondoltuk

A milliárdnyi baktérium, gomba és vírus, amelyek a bélben élnek, nem puszta „utasok”. Aktívan részt vesznek a szervezet működésében: vitaminokat termelnek, szabályozzák a gyulladásos folyamatokat, és még a vércukorszint alakulására is hatnak.

A kutatásban jól látható volt, hogy a rostlebontó baktériumok jelenléte erős összefüggést mutatott a kiegyensúlyozott székelési ritmussal. Ezek a mikrobák az emésztetlen rostokból olyan rövid szénláncú zsírsavakat hoznak létre, mint a vajsav vagy a propionsav, amelyek „tápanyagként” szolgálnak a bélhámsejtek számára.

Ha kevesebb a rostbevitel vagy ha túl kevés vizet fogyasztunk, a baktériumok működése is lassul. Ilyenkor a bélfal védőrétege sérülékenyebbé válik, a gyulladásos markerek pedig emelkedhetnek. Ez is magyarázza, miért hajlamosabbak egyes emberek a krónikus irritációra vagy a különféle funkcionális bélpanaszokra.

A stressz is megváltoztathatja a székelés gyakoriságát

Bár gyakran csak az étrendre és az életmódra fókuszálunk, a stressz szerepe legalább ennyire meghatározó. A mellékvesék által termelt kortizol, valamint az idegrendszeri szabályozásért felelős neurotranszmitterek hatással vannak a bélmozgásokra.

A krónikus stressz hatására:

• lassulhat a bélperisztaltika (ami székrekedéshez vezet),
• vagy épp felgyorsulhat (ami hasmenést eredményez).

Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a szorongásos panaszok és a rendszertelen székletürítés gyakran együtt járnak. Nem véletlen, hogy a pszichés állapot javítása – például relaxációs gyakorlatokkal, meditációval, jógaórákkal – még a krónikus székrekedésben is javulást hozhat.

A táplálkozási mintázat finomhangolása sokszor többet segít, mint bármilyen hashajtó

A mindennapi étkezés szinte minden elemére hatással van a bélműködés ritmusa. A fehérjében vagy zsírokban túl gazdag étrend lassíthatja a bélmozgást, különösen akkor, ha kevés rosttal és kevés folyadékkal társul. A rostszegény táplálkozás ráadásul kedvez a metántermelő baktériumok túlsúlyának, ami tovább lassítja a tranzitidőt.

Ezzel szemben a növényi alapú, zöldségekben és teljes értékű gabonákban gazdag étrend gyorsítja az áthaladást és csökkenti a gyulladásos aktivitást a bélben. Az úgynevezett prebiotikus rostok – ilyen a cikóriagyökérben lévő inulin vagy a banánban található rezisztens keményítő – különösen értékes táplálékot jelentenek a jótékony baktériumoknak.

A folyadékbevitel kulcsfontosságú – sokkal jobban, mint hinnénk

A széklet akkor tud megfelelően haladni a bélben, ha kellően lágy. Ehhez vízre van szükség. Ha valaki hajlamos a székrekedésre, és nem iszik eleget, a vastagbél még több vizet von el a béltartalomból, így az egyre keményebbé válik. Ez ördögi kört indít el: a fájdalmas székelés visszatartáshoz vezet, a visszatartás pedig tovább rontja a helyzetet.

A napi 1,5–2 liter folyadék nemcsak irányszám: elemi feltétele annak, hogy a rost egyáltalán el tudja látni a funkcióját.

A mozgás hiánya önmagában is lassítja a bélmozgást

A fizikai aktivitás serkenti a bélfal természetes mozgását. Még a mérsékelt testmozgás, például a gyors gyaloglás vagy a könnyű kocogás is érzékelhetően javítja a tranzitidőt.

Azok, akik ülőmunkát végeznek és keveset mozognak, gyakrabban tapasztalnak panaszokat – nem feltétlenül azért, mert rosszul étkeznek, hanem egyszerűen a mozgáshiány miatt. A bél izomzata ugyanis ugyanúgy igényli a rendszeres aktivitást, mint bármely más izomcsoport.

Mikor szükséges a kivizsgálás?

Bár a ritmus időnkénti változása teljesen természetes, vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes várni:

• ha a székletben vér jelenik meg,
• ha a székelés fájdalmassá válik,
• ha megmagyarázhatatlan fogyás vagy fáradékonyság jelentkezik,
• vagy ha éjszakai hasmenések, görcsök lépnek fel.

Ezekben az esetekben a bélműködés zavara mögött komolyabb ok is állhat, ezért orvosi vizsgálat javasolt.

Összegezve

A székletürítés gyakorisága nem pusztán személyes szokás. Ez a kutatás világosan megmutatja, hogy a normál ritmustól való eltérés egyfajta jelzés, amely a bélflóra állapotára, az anyagcsere működésére és az általános egészségre egyaránt rávilágíthat. Az „arany középút zónája” – a napi egy–két székletürítés – nem elvárás, hanem egy olyan optimális tartomány, ahol a szervezet harmonikusan működik.

Kapcsolódó cikk

Milyen formájú és állagú a széklete? Ezt árulhatja el az egészségi állapotáról

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!