Kihagyó szívdobbanás: mit jelent és mikor kell aggódni?
A szívverési kihagyások, vagyis extraszisztolék olyan rendellenes szívütések, amelyek a normál ritmus mellett jelentkeznek. Ezek az ütések lehetnek korai vagy kimaradónak érzett szívverések, amelyek egy-egy kihagyást vagy szabálytalan dobbanást okozhatnak. A legtöbb ember időnként tapasztal ilyen jelenséget, és gyakran ártalmatlanok. Azonban bizonyos esetekben komolyabb szívproblémák jelei is lehetnek.
A szívritmuszavarok mögött számos kiváltó ok állhat:
A szívverési kihagyások önmagukban nem mindig igényelnek kezelést, de az alábbi esetekben ajánlott kardiológushoz fordulni:
Ha a szívverési kihagyások aggasztóak, az orvos a következő vizsgálatokat rendelheti el:
A kezelés az extraszisztolék gyakoriságától és okától függ:
A szívdobbanás kihagyásának érzése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szív ténylegesen kihagy egy ütést. Extraszisztolé esetén a szív a vártnál korábban húzódik össze, amit gyakran egy rövid szünet követ. Az ezt követő normális szívösszehúzódás erőteljesebbnek érződhet, ezért sokan úgy írják le a jelenséget, mintha a szívük egy pillanatra megállna, majd nagyot dobbanna.
A tünetek egyénenként eltérhetnek. Van, aki egyetlen nagy dobbanást vagy mellkasi megrezdülést érez, mások lebegésről, bukfencező érzésről vagy szabálytalan szívverésről számolnak be. Az is előfordulhat, hogy az extraszisztolék egyáltalán nem okoznak észrevehető panaszt, és csak egy EKG-vizsgálat során derülnek ki.
Fontos tudni, hogy a szívdobogásérzés nem kizárólag extraszisztolék következménye. A gyors szívverés, a pitvarfibrilláció, más ritmuszavarok, a vérszegénység, a pajzsmirigy túlműködése vagy akár a láz is hasonló tüneteket okozhat. A panasz jellegéből ezért önmagában nem lehet megbízhatóan megállapítani a kiváltó okot.
Az alkalomszerű extraszisztolék egészséges szívben rendszerint nem jelentenek komoly veszélyt. A kockázat megítélése azonban nemcsak a tünetek erősségétől, hanem a rendellenes ütések számától, eredetétől, mintázatától és a szív állapotától is függ.
Különösen fontos a kivizsgálás, ha a kamrai extraszisztolék nagy számban jelentkeznek. A gyakori kamrai rendellenes ütések egyes esetekben hosszabb távon a szívizom működésének romlásához, úgynevezett extraszisztolé okozta kardiomiopátiához vezethetnek. Ez nem törvényszerű következmény, és megfelelő kezeléssel a szívműködés akár jelentősen javulhat is.
A kockázat megítélésében az is lényeges, hogy a rendellenes ütések elszórtan vagy egymást követve jelentkeznek-e. Két egymást követő kamrai extraszisztolé kettős ütésnek, három vagy több egymást követő, gyors kamrai ütés pedig bizonyos körülmények között nem tartós kamrai tachycardiának minősülhet. Ezek jelentőségét az EKG-lelet, a szív állapota és a tünetek együttesen határozzák meg.
Azonnali segítség szükséges, ha a szívdobogásérzés mellkasi fájdalommal, súlyos légszomjjal, ájulással vagy ájulásközeli állapottal társul. Ilyenkor hívja a 112-es segélyhívó számot, különösen akkor, ha a panasz hirtelen kezdődik, erős vagy nem szűnik. Nem érdemes arra várni, hogy a tünetek maguktól elmúljanak.
A kivizsgálás során az egyik fontos szempont, hogy a rendellenes szívütések a teljes szívverésszám mekkora részét teszik ki. Ezt az arányt extraszisztolé-terhelésnek nevezik, és különösen a kamrai extraszisztolék esetében van jelentősége.
Ha például a kamrai extraszisztolék a napi szívütések körülbelül 10 százalékát teszik ki, az már felvetheti a szívizom működését befolyásoló hatás lehetőségét. Nagyobb, különösen 20 százalék feletti terhelésnél fokozott figyelemre lehet szükség. Ezek azonban nem merev határértékek: a kockázat az egyéni körülményektől, a szív szerkezeti állapotától és a ritmuszavar jellegétől is függ.
Az extraszisztolék számát nem lehet pusztán a tünetek erősségéből megítélni. Előfordulhat, hogy valaki néhány rendellenes ütést is rendkívül kellemetlennek érez, míg másoknál a gyakori extraszisztolék alig okoznak panaszt. Ezért a kezelés szükségességét nem kizárólag az határozza meg, mennyire zavaró a szívdobogásérzés.
A tünetek megfigyelése segítheti az orvost a kiváltó tényezők és a ritmuszavar jellegének tisztázásában. Érdemes néhány napig feljegyezni:
A pulzus kézi ellenőrzése adhat támpontot, de nem helyettesíti az EKG-vizsgálatot. Az okosórák és más viselhető eszközök bizonyos esetekben képesek rögzíteni a szívritmust, és egyes készülékek EKG-felvételt is készíthetnek. Ezek a felvételek hasznosak lehetnek az orvos számára, de a készülékek nem minden ritmuszavart ismernek fel, és a normálisnak tűnő mérés sem zár ki minden problémát.
A nyugalmi EKG csupán rövid időszakot rögzít. Ha a szívdobbanás-kihagyások csak időnként jelentkeznek, előfordulhat, hogy a vizsgálat alatt éppen nem észlelhető rendellenes ütés.
Ilyenkor az orvos hosszabb szívritmus-monitorozást javasolhat. A 24–48 órás Holter-vizsgálat mellett szükség esetén többnapos vagy akár hosszabb időtartamú eseményrögzítő is alkalmazható. A megfelelő módszer kiválasztása attól függ, milyen gyakran jelentkeznek a panaszok.
Ha a gyakori kamrai extraszisztolék mellett a szívultrahang nem ad egyértelmű magyarázatot, vagy a kórelőzmény alapján felmerül a szívizom betegségének gyanúja, szív-MR-vizsgálatra is szükség lehet. Ez részletesebben ábrázolja a szívizom szerkezetét, és segíthet bizonyos eltérések felismerésében.
Ha a kivizsgálás nem igazol veszélyes szívbetegséget, és az extraszisztolék hátterében életmódbeli tényezők állnak, néhány változtatás segíthet a tünetek csökkentésében.
A kálium- és magnéziumpótlás nem minden esetben indokolt. A túlzott káliumbevitel különösen vesebetegség vagy bizonyos gyógyszerek szedése mellett veszélyes is lehet. Pótlás előtt ezért célszerű tisztázni, fennáll-e valódi hiányállapot.
Nem. Ha az extraszisztolék ritkák, nem okoznak jelentős panaszokat, és a szív szerkezete, valamint működése normális, gyakran elegendő a megfigyelés és az időszakos ellenőrzés.
Ha a tünetek kifejezetten zavaróak, a kardiológus gyógyszeres kezelést mérlegelhet. Gyakori kamrai extraszisztolék vagy az általuk okozott szívizom-működési zavar esetén katéteres abláció is szóba jöhet. Ennek során a rendellenes elektromos aktivitást kiváltó szívterületet célzottan kezelik. Az eljárás különösen bizonyos, jól meghatározható eredetű kamrai extraszisztolék esetében lehet hatékony.
A legfontosabb, hogy a szívdobbanás kihagyását ne tekintse automatikusan súlyos betegség jelének, de ne is hagyja figyelmen kívül, ha újonnan jelentkezik, gyakoribbá válik vagy más tünetekkel társul. A megfelelő kivizsgálás segít elkülöníteni az ártalmatlan extraszisztolékat azoktól a ritmuszavaroktól, amelyek célzott kezelést igényelnek.
A szív általában rendszeresen ver, és az összehúzódásokat egy specifikus ritmus követi. Az extrasystole esetében azonban ez a rendszeresség megszakad, és egy vagy több extra szívverés következik be, méghozzá hamarabb, mint ahogy a ritmus szerinti következő jönne.
A legtöbb esetben nem jelentenek komoly problémát, főleg, ha ritkán fordulnak elő és nem járnak más tünetekkel. Azonban, ha gyakran tapasztalja vagy egyéb panaszok is jelentkeznek, érdemes kivizsgáltatni.
Igen, a stressz jelentős szerepet játszhat a szívritmuszavarok kialakulásában. A túlzott szorongás és a magas kortizolszint növelheti az extraszisztolék előfordulását. Relaxációs technikák, például meditáció vagy jóga segíthetnek csökkenteni a tüneteket.
Az egészséges szívbarát étrend, amely sok káliumot (banán, spenót), magnéziumot (mandula, avokádó) és omega-3 zsírsavat (halak, dió) tartalmaz, támogathatja a normális szívműködést. Az alkohol, koffein és feldolgozott ételek mérséklése is javasolt.
Általában igen, de fontos az egyéni állapot figyelembevétele. Ha a szívritmuszavar erősödik edzés közben, vagy szédülést, mellkasi fájdalmat tapasztal, orvosi konzultáció szükséges. Mérsékelt testmozgás, például séta vagy úszás gyakran jótékony hatású.
Igen, ha az ok külső tényező, például stressz vagy koffein, akkor ezek csökkentésével az extraszisztolék gyakorisága is mérséklődhet. Az életmódbeli változtatások sok esetben elegendőek a tünetek megszüntetéséhez.
Igen, alacsony vérnyomás esetén a szív nem kap elegendő vért és oxigént. A baroreceptorok (a vérnyomás érzékelői) érzékelik a csökkent vérnyomást, és próbálnak kompenzálni, hogy fenntartsák a keringést. Ekkor a szív gyakran kényszeredett gyorsulásra kapcsol, hogy javítsa a véráramlást, ami időnként szívverés kihagyásához (extrasystoléhoz) vezethet.
Felhasznált források: