Ájulásnak a rövid ideig tartó eszméletvesztést nevezzük, mely általában nem tekinthető komolyabb betegség tünetének.
Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni az ájulásérzést az epilepsziás rohamtól, kisebb agyvérzéstől, vagy egyéb komoly betegségektől, melyek szintén okozhatnak eszméletvesztést. Ez utóbbiak esetén azonban a beteg nehezen nyeri vissza eszméletét.
Hirtelen elsápadás, szédülés, émelygés. Hideg verejtékezés, hideg kezek, nyirkos tenyér. Az eszméletvesztés csak rövid ideig áll fenn (általában nem tovább, mint 5-10 percig) és a beteg magától visszanyeri eszméletét. Az ájuláshoz társulhat mellkasi fájdalom is. Az ilyen tünetek hátterében állhatnak szív-eredetű okok, például szívritmuszavar, koszorúér-betegség, szívinfarktus vagy billentyűhiba.
Az ájulás annak a következménye, hogy a fej felé tartó véráramlás hirtelen lecsökken. Ez a következők miatt jöhet létre:- hirtelen felállás ülő vagy fekvő helyzetből;
Megállapítja, hogy nincs-e valami komoly oka az eszméletvesztésnek.Ha komoly okról van szó, oki kezelést végez.
Az ájulás orvosi neve szinkópe (syncope). Olyan, hirtelen kialakuló, rövid ideig tartó eszméletvesztést jelent, amelyet az agy átmeneti, elégtelen vérellátása okoz. Jellemzője, hogy az érintett elveszíti az izomtónusát, összeeshet, majd rendszerint spontán és viszonylag gyorsan magához tér. Az ájulás azonban nem minden esetben ártalmatlan, ezért fontos tisztázni, mi váltotta ki.
Az ájulásérzés, vagyis az az állapot, amikor valaki úgy érzi, hogy mindjárt elveszíti az eszméletét, nem feltétlenül vezet tényleges ájuláshoz. Ha azonban visszatérően jelentkezik, kivizsgálásra lehet szükség.
Az ájulást gyakran úgynevezett előjelek kísérik. Ilyenkor az érintett gyengeséget, bizonytalanságot, szédülést vagy látászavart tapasztalhat. Előfordulhat, hogy a látómező beszűkül, a környezet elhomályosul, a hangok távolinak tűnnek, vagy a beteg úgy érzi, mintha mindjárt összeesne.
A tünetekhez hányinger, ásítozás, melegségérzet és fokozott verejtékezés is társulhat. Ezek a jelek különösen vazovagális ájulás esetén gyakoriak, de önmagukban nem bizonyítják, hogy valóban ez áll a háttérben.
Ha valaki felismeri az előjeleket, lehetőség szerint azonnal feküdjön le, és emelje meg a lábait, ha ezt sérülés vagy más körülmény nem akadályozza. Ha nem tud lefeküdni, üljön le biztonságos helyre. Ezzel csökkenthető az elesés és a sérülés veszélye.
Fontos: ha az ájulásérzés fizikai terhelés közben, mellkasi fájdalommal, nehézlégzéssel vagy heves szívdobogással együtt jelentkezik, sürgős orvosi vizsgálat indokolt.
Az eszméletvesztést nem szabad automatikusan egyszerű ájulásnak tekinteni. Bizonyos tünetek esetén azonnal a 112-es segélyhívó számot kell tárcsázni.
Akkor is indokolt lehet a sürgős kivizsgálás, ha az ájulás rövid időn belül többször megismétlődik, vagy az érintettnek korábban még soha nem volt hasonló panasza.
Az elsősegély célja a sérülések megelőzése, a légzés ellenőrzése és szükség esetén az életmentő beavatkozások megkezdése.
Először ellenőrizni kell, hogy a környezet biztonságos-e, majd meg kell szólítani az érintettet, és óvatosan ellenőrizni kell, reagál-e. Ha eszméletlen, meg kell vizsgálni, hogy normálisan lélegzik-e.
Ha az illető nem reagál, és nem lélegzik normálisan, azonnal hívni kell a 112-t, lehetőleg kihangosítva a telefont, majd meg kell kezdeni az újraélesztést a segélyhívó munkatársának utasításai szerint. Ha elérhető automata külső defibrillátor (AED), azt is használni kell az eszköz utasításait követve.
Ha az érintett eszméletlen, de normálisan lélegzik, és nincs olyan sérülés gyanúja, amely miatt a mozgatása veszélyes lehet, stabil oldalfekvésre lehet szükség a légút biztosításához. Sérülés vagy annak gyanúja esetén a szükségtelen mozgatást kerülni kell, és követni kell a mentésirányító utasításait.
Ha az illető rövid időn belül magához tér, fekve kell maradnia, amíg teljesen helyre nem áll. Nem szabad azonnal felültetni vagy felállítani, mert a vérnyomás ismét leeshet, és újabb ájulás következhet be.
Eszméletlen embernek tilos vizet, ételt vagy gyógyszert adni, illetve a szájába bármit behelyezni. A repülősó vagy más, szagoltatásra szánt szer használata sem helyettesíti a légzés ellenőrzését és a megfelelő elsősegélyt.
Az ájulás hátterében nem kizárólag a vérnyomás átmeneti csökkenése állhat. Egyes esetekben a szervezet folyadék- és sóháztartásának zavara, vérszegénység vagy más alapbetegség is szerepet játszhat.
A kiszáradás például csökkentheti a keringő vér mennyiségét, különösen hányás, hasmenés, láz vagy fokozott izzadás esetén. A vérszegénység csökkentheti a vér oxigénszállító képességét, és gyengeséggel, terhelésre jelentkező légszomjjal vagy szédüléssel járhat.
A cukorbetegség kezelésében alkalmazott egyes gyógyszerek túl alacsony vércukorszintet idézhetnek elő. A hipoglikémia verejtékezést, remegést, szívdobogásérzést, zavartságot, súlyos esetben eszméletvesztést is okozhat. Ez azonban nem azonos a klasszikus, a vérnyomás átmeneti esése miatt kialakuló ájulással, ezért fontos a kiváltó ok tisztázása.
Bizonyos gyógyszerek, például a vérnyomáscsökkentők, a vízhajtók és egyes szívgyógyszerek szintén hozzájárulhatnak a vérnyomás csökkenéséhez. A gyógyszerek adagját azonban nem szabad önállóan megváltoztatni: visszatérő panaszok esetén orvosi felülvizsgálatra van szükség.
A kivizsgálás első lépése a részletes kórelőzmény felvétele. Az orvos megkérdezi, milyen helyzetben történt az eszméletvesztés, voltak-e előjelei, mennyi ideig tartott, illetve milyen gyorsan tért magához a beteg.
Sokat segíthet annak a személynek a beszámolója is, aki szemtanúja volt az eseménynek. Fontos információ például, hogy az érintett elsápadt-e, voltak-e rángások, milyen volt a légzése, illetve jelentkezett-e utána zavartság.
A fizikális vizsgálat során a vérnyomás és a pulzus ellenőrzése mellett az orvos fekvő és álló helyzetben is mérheti a vérnyomást. Az elektrokardiogram (EKG) segíthet a szívritmuszavarok és más szív eredetű eltérések felismerésében.
A további vizsgálatok a feltételezett októl függnek. Indokolt esetben laborvizsgálat, vércukormérés, szívultrahang, hosszabb idejű szívritmus-monitorozás vagy úgynevezett billenőasztal-vizsgálat is szükségessé válhat. Utóbbival bizonyos esetekben az ájulásra való hajlam és a vérnyomás szabályozásának zavara vizsgálható.
Nem minden ájulás után van szükség valamennyi felsorolt vizsgálatra. A vizsgálati tervet az életkor, a kórelőzmény, a kísérő tünetek és a kockázati tényezők alapján kell meghatározni.
A megelőzés elsősorban a kiváltó októl függ. Ha az ájulás hátterében hosszas állás, meleg vagy folyadékhiány áll, néhány egyszerű életmódbeli változtatás is segíthet.
Ha az ájulás visszatér, a kiváltó ok tisztázása akkor is fontos, ha az érintett minden alkalommal gyorsan magához tér. A megfelelő kivizsgálás segíthet felismerni a kezelést igénylő betegségeket, és csökkentheti az újabb eszméletvesztés, illetve az elesésből eredő sérülések kockázatát.
Igen, az ájulásérzés a méhnyak-terhesség egyik legsúlyosabb figyelmeztető jele, amely általában a hirtelen fellépő, jelentős vérvesztésre utal. Mivel a méhnyak fala rendkívül gazdagon erezett, az ott megtapadt lepényi szövetek felszakadása bőséges belső vagy külső vérzést okozhat, ami gyorsan csökkenti a keringő vér mennyiségét. Ez a folyamat hirtelen vérnyomáseséshez vezet, aminek következtében az agy nem kap elegendő oxigént, kiváltva a szédülést, a látás elhomályosodását és az ájulásérzést. Az ájulásközeli állapot gyakran társul más sokkszerű tünetekkel, mint például a szapora pulzus, a hideg verejtékezés és a kifejezett sápadtság.
Igen, a szurokszéklethez társuló emésztőrendszeri vérzés okozhat ájulásérzést. Ennek oka, hogy a vérvesztés miatt csökkenhet a vérnyomás és az agy vérellátása, ami gyengeséget, szédülést és „mindjárt elájulok” érzést válthat ki. Ez gyakran együtt jár szapora szívveréssel és sápadtsággal is, ahogy a szervezet próbál kompenzálni. A szurokszéklet és ájulásérzés együtt különösen aggasztó jel lehet, mert jelentősebb vérzésre utalhat.
Igen, a kismedencei fájdalom összefügghet ájulásérzéssel, de ez általában valamilyen kísérő ok miatt alakul ki. Erősebb fájdalom esetén úgynevezett vazovagális reakció léphet fel, ami vérnyomásesést és szédülést okozhat.
Igen, a nehézlégzés összefügghet az ájulásérzéssel, mivel mindkét tünet kialakulhat csökkent oxigénellátás vagy keringési zavar következtében. Szív- és tüdőbetegségek, vérnyomásesés vagy súlyos vérszegénység egyaránt okozhatnak légszomjat és ájulásközeli állapotot. Erős szorongás vagy pánikroham során is jelentkezhet egyszerre nehézlégzés és szédülés, illetve ájulásérzés.
Igen, a szapora légzés összefügghet az ájulásérzéssel, mivel mindkét tünet kialakulhat csökkent oxigénellátás, keringési zavar vagy egyéb súlyos állapot következtében. Szív- és tüdőbetegségek, vérnyomásesés, vérszegénység vagy tüdőembólia egyaránt okozhatnak gyors légzést és ájulásközeli érzést. Erős szorongás vagy pánikroham során is jelentkezhet egyszerre szapora légzés és ájulásérzés a fokozott légzés következtében.
A lépmegnagyobbodás összefügghet az ájulással bizonyos esetekben, de önmagában a megnagyobbodott lép ritkán okoz közvetlenül ájulást. Az összefüggés általában a kiváltó alapbetegségen keresztül alakulhat ki, például ha a lépmegnagyobbodást vérszegénység, jelentős vérsejtszám-eltérés, fertőzés vagy más általános állapotromlással járó betegség okozza. Súlyos esetben a lép sérülése vagy repedése belső vérzést okozhat, ami hirtelen gyengeséggel, szédüléssel és ájulással járhat, de ez ritka esemény.
Igen, a mellkasi nyomás megváltozása kifejezetten szorosan összefügghet az ájulásérzéssel, mivel a mellüregi nyomás közvetlen hatást gyakorol a szív vérpumpáló képességére és az agyi keringésre. Amikor a belső mellkasi nyomás jelentősen megnő, például erőltetett köhögés, erőlködés vagy Valsalva-manőver során, gátolódik a vénás vér visszáramlása a szívbe. Ez a hirtelen csökkenő vérvolumen átmenetileg drasztikusan lecsökkenti a szív által kilökött vér mennyiségét, ami azonnali vérnyomásesést és az agyi oxigénellátás átmeneti zavarát eredményezi.
A vérhányás társulhat ájulásérzéssel, különösen akkor, ha a vérzés jelentős vérvesztést, vérnyomáscsökkenést és a szervek csökkent vérellátását okozza. Az ájulásérzés mellett szédülés, gyengeség, sápadtság, hideg verejtékezés és szapora pulzus is jelentkezhet, amelyek súlyos vérzésre utalhatnak. Ezek a tünetek akár életveszélyes keringési sokk kialakulását is jelezhetik.
Igen, a vérnyomáscsökkenés gyakran összefügghet az ájulásérzéssel, mivel a vérnyomás esése miatt átmenetileg csökkenhet az agy vérellátása. Ez különösen akkor jelentkezhet, ha valaki hirtelen feláll, hosszabb ideig áll, kiszárad, vagy vérvesztés, illetve bizonyos gyógyszerek hatása érvényesül. Az ájulásérzést szédülés, gyengeség, homályos látás, hányinger, verejtékezés és bizonytalanságérzés is kísérheti. Visszatérő panaszok esetén indokolt lehet a fekvő és álló helyzetben mért vérnyomás ellenőrzése, az EKG és a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése.
Jobb, ha ellenőrzi a vérnyomását, ha a következő tüneteket tapasztalja.
Rengeteg hallom ismerősöktől is, facebook csoportokban is, hogy be kell menniük a sürgősségire, mert jelzett az óra.
Ájulásnak a rövid ideig tartó eszméletvesztést nevezzük, mely általában nem tekinthető komolyabb betegség tünetének.