Prediabétesz: egyetlen laborérték döntheti el, mennyivel lesz hosszabb az életünk

A prediabétesz visszafordítása drámaian csökkenti a szívhalál kockázatát, évtizedekkel hosszabbíthatja meg az életet.

Sokan gondolják úgy, hogy a prediabétesz – a cukorbetegséget megelőző állapot – csupán egy apró figyelmeztető jelzés, amolyan sárga lámpa a klinikai laborleleten, amivel ráérünk majd akkor foglalkozni, ha komolyabbra fordul a helyzet. A The Lancet Diabetes & Endocrinology című szakfolyóiratban megjelent, a King's College London kutatói által vezetett nemzetközi elemzés azonban rávilágít, hogy ez a halogatás végzetes lehet.

A prediabétesz nem egy ártalmatlan előszobája egy későbbi rossznak: a megemelkedett vércukorszint már önmagában is alattomosan pusztítja a szív- és érrendszert. Jó hír viszont, hogy ha sikerül elérni a remissziót – vagyis ha a vércukorszintet visszakényszerítjük a teljesen normális tartományba –, azzal drámai módon, szinte egy csapásra felezhetjük a szívhalál kockázatát.

Miért bukott meg a modern orvoslás egyik legnagyobb dogmája?

Az elmúlt években több olyan tanulmány is napvilágot látott, amely csalódást keltett a szakmában. Azt sugallták ugyanis, hogy a klasszikus életmódváltás (több mozgás, diéta, fogyás) prediabétesz esetén nem csökkenti érdemben a szív- és érrendszeri tragédiák számát.

A mostani kutatás azonban rávilágított a lényegre, és megdöntötte ezt a dogmát. A titok nyitja: nem maguk a megváltoztatott szokások vagy a leadott kilók védik meg a szívet, hanem a vércukorszint tényleges normalizálódása. Az életmódváltás tehát elengedhetetlen, de a valódi pajzsot az jelenti, ha a laborértékek is visszatérnek a zöld zónába.

A szakemberek szerint a prediabétesz felszámolása a jövőben a vérnyomás- és a koleszterincsökkentés, valamint a dohányzás elhagyása mellett a szív- és érrendszeri prevenció negyedik főoszlopává kell, hogy váljon.

A tények mögött álló gigantikus számok

Hogy megértsük a probléma súlyát, érdemes ránézni a statisztikákra. A prediabétesz világszerte több mint egymilliárd embert érint:

• Egyesült Államok: minden harmadik felnőtt érintett.
• Egyesült Királyság: minden ötödik felnőtt érintett.
• Kína: tízből négy felnőtt küzd ezzel az állapottal.

A mostani áttörést hozó elemzés során a kutatók nem egy újabb rövid távú tesztet végeztek, hanem két óriási, évtizedeken átívelő vizsgálat adatait fésülték össze (metaanalízis):

1. 1 Az amerikai DPPOS (Diabetes Prevention Program Outcomes Study) adatait, ahol 2402 résztvevőt követtek nyomon 20 éven keresztül.
2. 2 A kínai DaQingDPOS adatait, ahol 540 résztvevő életét kísérték figyelemmel 30 éven át.

A klinikai feketelista: mit kockáztat az, aki nem lép időben?

A kutatás tűpontosan beazonosította azokat a pusztító kórképeket, amelyek közvetlen összefüggésben állnak a tartósan magas vércukorszinttel és az inzulinrezisztenciával. Ha a prediabétesz fennmarad, a szervezetben állandósul az alacsony szintű gyulladás, károsodik a zsigeri zsíreloszlás, és felgyorsul az érelmeszesedés.

A vizsgálatok az alábbi kimeneteleket mérték fel teljeskörűen:

• Kardiovaszkuláris halálozás: szívinfarktus, szélütés (stroke) vagy hirtelen szívhalál miatti elhalálozás.
• Szívelégtelenség miatti kórházi kezelés: amikor a szívizom már nem képes elegendő vért pumpálni, és a beteg állapota akut kórházi ellátást igényel.
• MACE és kiterjesztett MACE (Súlyos Keringési Események): ide tartozik a nem halálos szívroham, a nem halálos stroke, a koszorúér- vagy perifériás erek műtéti megnyitása (revaszkularizáció), az instabil angina, valamint a rejtett (néma) szívinfarktus is.
• Összhalálozás: bármilyen okból bekövetkező elhalálozás.

A számok magukért beszélnek: a remisszió életmentő hatása

A két óriásvizsgálat összevont adatai alapján azok a betegek, akiknél a vércukorszint (akár az életmódváltás korai szakaszában, akár a követés során legalább egyszer) tartósan normalizálódott, elképesztő előnyre tettek szert a remissziót el nem érőkkel szemben:

• 58%-os kockázatcsökkenés: ennyivel kisebb eséllyel haltak meg szívbetegségben, vagy kerültek kórházba szívelégtelenség miatt azok az amerikai betegek, akiknél már az 1. év után beállt a normál vércukorszint.
• 42%-os kockázatcsökkenés: ennyivel esett vissza a súlyos keringési katasztrófák (infarktus, stroke) esélye.
• Évtizedeken át tartó védelem: a kínai adatok megerősítették, hogy ez a védőhatás még 30 év elteltével is kimutatható volt. A szervezet „emlékszik” arra az időszakra, amikor a vércukor rendben volt.

Mit jelent a teljes remisszió a laborban? (ADA-kritériumok)

A tanulmányban a teljes és tökéletes glükózszabályozást az alábbi három érték együttes teljesülésével definiálták:

1. 1 Éhomi plazma glükóz (FPG): 100 mg/dl (5,6 mmol/l) alatt.
2. 2 2 órás cukorterheléses érték (OGTT): 140 mg/dl (7,8 mmol/l) alatt.
3. 3 HbA1c (hosszú távú vércukor): 5,7% (39 mmol/mol) alatt.

A mindennapi orvosi gyakorlat csapdái és a megoldás

Önmagában a fenti három érték együttes mérése bonyolult és költséges a mindennapi alapellátásban. Éppen ezért a kutatók kerestek egy egyszerűbb, de megbízható iránytűt.

Azt találták, hogy ha valakinek az éhomi vércukorszintje tartósan 97 mg/dl (5,3 mmol/l) vagy az alá süllyed, az már önmagában kiválóan előrejelzi a hosszú távú szívvédő hatást.

A szakértők ugyanakkor óva intenek a hamis biztonságérzettől. A manapság divatos, élelmiszereken látható „tiszta”, „növényi alapú” vagy „nem mérgező” feliratok nincsenek szigorúan szabályozva. Ráadásul a gyártóknak nem kötelező az illatanyagok vagy bizonyos rejtett összetevők teljes listáját kitenniük a termékekre. A valódi megoldást nem a hangzatos szlogenek, hanem a laborban feketén-fehéren igazolt normoglykémia jelenti.

Bár a vizsgálatokban részt vevőknek csupán mintegy 11-13%-a érte el elsőre a teljes remissziót – ami mutatja, hogy a magasabb kiindulási értékekkel rendelkezőknek komolyabb erőfeszítésekre van szükségük –, a cél egyértelmű. A jövő terápiás stratégiájának nem a cukorbetegség kialakulásának puszta késleltetésére, hanem a prediabétesz teljes és végleges felszámolására kell törekednie – a szívünk és az életünk érdekében.

Mit tehetünk a gyakorlatban a remisszió eléréséért?

A kutatási eredmények jelentősége nem csupán abban rejlik, hogy új összefüggéseket tártak fel a vércukorszint és a szív- és érrendszeri betegségek között, hanem abban is, hogy világos cselekvési irányt mutatnak. A prediabétesz ugyanis sok esetben még visszafordítható állapot, különösen akkor, ha a beavatkozás a diagnózist követő első években történik.

A szakmai ajánlások szerint már a testsúly 5–10 százalékos csökkentése is jelentősen javíthatja az inzulinérzékenységet. Egy 100 kilogrammos ember esetében ez mindössze 5–10 kilogramm fogyást jelent, amely gyakran elegendő lehet ahhoz, hogy a szervezet glükózanyagcseréje kedvező irányba mozduljon el. A fogyás azonban nem önmagáért fontos: a lényeg a zsigeri, vagyis a hasi szervek körül felhalmozódott zsírszövet csökkentése, mivel ez áll a legtöbb anyagcsere-rendellenesség hátterében.

A rendszeres fizikai aktivitás szintén kulcsszerepet játszik

Az izmok mozgás közben jelentős mennyiségű glükózt használnak fel, ami csökkenti a vércukorszintet és javítja az inzulin hatékonyságát. A szakértők heti legalább 150 perc közepes intenzitású mozgást javasolnak, például tempós sétát, kerékpározást vagy úszást. Már napi 30 perc séta is mérhető javulást eredményezhet a vércukorértékekben.

Az étrend minősége legalább olyan fontos, mint az elfogyasztott kalóriák mennyisége. A teljes értékű, rostban gazdag élelmiszerek – zöldségek, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák, olajos magvak – lassabban emelik meg a vércukorszintet, mint az ultrafeldolgozott termékek vagy a cukros italok. A kutatások szerint különösen előnyös lehet a hozzáadott cukrok, a finomított lisztek és a nagy mennyiségű folyékony kalória visszaszorítása.

Nem szabad megfeledkezni az alvásról sem

A krónikus alváshiány bizonyítottan növeli az inzulinrezisztenciát és fokozza az étvágyat szabályozó hormonok egyensúlyának felborulását. Azoknál, akik rendszeresen kevesebb mint 6 órát alszanak, nagyobb eséllyel alakulnak ki anyagcsere-betegségek, mint azoknál, akik 7–9 órás pihentető alvást biztosítanak szervezetük számára.

A stressz szintén jelentős tényező. Tartós feszültség hatására emelkedik a kortizolszint, ami fokozhatja a vércukorszintet és elősegítheti a hasi zsírfelhalmozódást. A relaxációs technikák, a rendszeres testmozgás, a természetben töltött idő vagy akár a tudatos légzőgyakorlatok közvetve hozzájárulhatnak a vércukorszint stabilizálásához.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a prediabétesz nem jelent automatikus ítéletet a 2-es típusú cukorbetegség kialakulására. Éppen ellenkezőleg: ez az az időszak, amikor a legnagyobb esély van a folyamat visszafordítására. A most közzétett hosszú távú adatok azt üzenik, hogy minden egyes lépés, amely a normális vércukorszint elérését szolgálja, nemcsak a jövőbeli cukorbetegség kockázatát csökkentheti, hanem évtizedekkel később is kézzelfogható védelmet nyújthat a szívnek, az ereknek és végső soron az életkilátásoknak is.

A kutatás egyik legfontosabb üzenete tehát az, hogy a prediabétesz kezelése nem csupán anyagcsere-kérdés. A normoglikémia elérése olyan befektetés az egészségbe, amelynek hozama akár évtizedeken át érezhető maradhat. Minél korábban történik meg a beavatkozás, annál nagyobb az esély arra, hogy a szervezet visszanyerje egészséges működését, és elkerülhetővé váljanak azok a súlyos szövődmények, amelyek ma világszerte milliók életét rövidítik meg.

A nemzetközi kutatást többek között a Német Diabétesz Kutatóközpont, a Kínai Orvostudományi Akadémia Fuwai Kórháza, valamint az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) és a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok (CDC) finanszírozták, a King’s College London és a Drezdai Műszaki Egyetem transCampus együttműködésének keretében.

Kapcsolódó cikk

Hogyan fordítható vissza a prediabétesz? Az orvosok elmagyarázzák

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!