Egyre többször halljuk, hogy mikroműanyagok vesznek körül minket, de a történet már rég nem csak a tengerekről, a palackokról és a szemétszigetekről szól. Ezek az apró műanyagrészecskék ott lehetnek az ételben, az ivóvízben, a levegőben – és a kutatások szerint már az emberi szervezet számos pontján is kimutatták őket.
- A mikroműanyagok apró részecskék, amelyek már az ételekben, italokban, a levegőben és az emberi test különböző részeiben is kimutathatók.
- Főleg élelmiszerrel, ivóvízzel és belélegzéssel kerülhetnek a szervezetbe, és jelen lehetnek például tengeri herkentyűkben, palackozott vízben vagy sóban is.
- Állatkísérletek és korlátozott emberi vizsgálatok alapján a mikroműanyagok összefügghetnek gyulladással, immunrendszeri problémákkal, érrendszeri betegségekkel vagy akár rákkal is.
- Jelenleg nincs rutinszerű módszer a szervezet mikroműanyag-tartalmának mérésére, de a kutatások folyamatosan zajlanak.
- A kitettség csökkentése érdekében ajánlott például üveg- vagy fémedényeket használni, kerülni a műanyag csomagolást és természetes alapanyagú ruhákat választani.
A kérdés most már nem az, hogy találkozunk-e velük, hanem az, hogy mennyivel, milyen gyakran, és mindez mit jelenthet az egészségünkre nézve. A tudomány még keresi a pontos válaszokat, de az eddigi eredmények alapján egyre nehezebb legyinteni a problémára.
Mi az a mikroműanyag?
A mikroműanyagok nagyon apró műanyagrészecskék, általában 5 milliméternél kisebbek, gyakran pedig mikroszkopikus méretűek. Keletkezhetnek nagyobb műanyag tárgyak – például palackok, zacskók és csomagolások – lebomlásával, de szándékosan előállított apró részecskékként is jelen lehetnek kozmetikumokban, ipari termékekben vagy a textiliparban.
Két fő típusuk van: az elsődleges mikroműanyagok már eleve apró formában készülnek, ilyenek például a korábban hámlasztó termékekben használt mikrogyöngyök. A másodlagos mikroműanyagok ezzel szemben nagyobb műanyagdarabokból válnak le a napfény, a víz és a mechanikai kopás hatására.
Mivel ezek a részecskék rendkívül ellenállóak, nem bomlanak le könnyen a természetben. Ehelyett felhalmozódnak a környezetben, bekerülnek a talajba, a vizekbe, majd végül a táplálékláncba is.
Hogyan kerülnek be a szervezetünkbe?
A mikroműanyagok leggyakrabban étellel és itallal jutnak be a szervezetbe. Amikor olyan élelmiszereket fogyasztunk, amelyek műanyagszennyeződésnek voltak kitéve, ezekből az apró részecskékből is lenyelhetünk valamennyit. Emellett belélegzéssel is bejuthatnak a testünkbe, különösen zárt terekben, ahol a szintetikus ruházatból származó szálak könnyebben felhalmozódhatnak. Kisebb mértékben a bőrön keresztüli kitettség lehetősége is felmerül.
A hétköznapi tevékenységek is hozzájárulhatnak a mikroműanyag-bevitelhez. Egy műanyag palack kinyitása, a műanyag edények használata vagy az ételek műanyag tárolóban való melegítése során a súrlódás és a hő apró részecskéket szabadíthat fel, amelyek az ételbe vagy az italba kerülhetnek.
Milyen ételekben és italokban lehetnek jelen?
A mikroműanyagokat ma már számos élelmiszerben kimutatták. Különösen sok szó esik a tenger gyümölcseiről, például a halakról, kagylókról és rákokról, hiszen ezek olyan környezetből származnak, amelyet a műanyagszennyezés erősen érint. Amikor egész élőlényeket, például kagylókat fogyasztunk, a mikroműanyag-bevitel is nagyobb lehet.
Mikroműanyagokat találtak az ivóvízben is, beleértve a palackozott vizet és a csapvizet. Egyes kutatások szerint a palackozott víz a csomagolás miatt gyakran több mikroműanyagot tartalmazhat. Emellett kimutatták már sóban, mézben, sörben, sőt gyümölcsökben és zöldségekben is, mivel a növények képesek lehetnek apró részecskéket felvenni a talajból.
Fontos forrásnak számítanak a műanyagba csomagolt termékek, valamint a műanyag edényekben melegített ételek is. A szintetikus textilek szintén részei a problémának: mosás közben mikroszkopikus szálakat bocsátanak ki, amelyek a vízbe, majd később az élelmiszerláncba kerülhetnek.
Mi történik velük a szervezetben?
Miután a mikroműanyagok bejutnak a szervezetbe, egy részük kiürülhet, más részük viszont bent maradhat. A tudósok már kimutatták jelenlétüket különféle testnedvekben, például nyálban, vérben, köpetben és anyatejben, valamint olyan szervekben is, mint a máj, a vesék, a lép, az agy és a csontok.
Különösen nagy aggodalmat keltenek a még apróbb részecskék, az úgynevezett nanoműanyagok, amelyek képesek lehetnek átjutni a sejtmembránokon, és így a szervezet különböző részeiben is megjelenhetnek.
Állatokon végzett kutatások alapján a mikroműanyagok növelhetik a fertőzésekre való hajlamot. Állat- és sejtkísérletek összefüggésbe hozták őket gyulladással, az immunrendszer gyengülésével, szövetkárosodással, anyagcserezavarokkal és a szervek fejlődésének megváltozásával.
A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem tudományos cikkeket áttekintő elemzése arra jutott, hogy a mikroműanyagok valószínűleg károsíthatják az emésztő-, légző- és reproduktív rendszert, és kapcsolatba hozhatók a tüdő- és vastagbélrákkal is – írta a Stanford.
Az egyik első, embereken végzett vizsgálatot 2024-ben publikálták a The New England Journal of Medicine című folyóiratban. Ebben olyan betegeket követtek, akiknél artériás plakkeltávolító műtétet végeztek. Azoknál, akiknél mikroműanyagokat találtak, nagyobb volt a szívroham, a stroke és a halálozás kockázata, mint azoknál, akiknél nem mutatták ki ezeket a részecskéket.
További kutatások szerint a mikroműanyagok bejuthatnak a sejtekbe, és hatással lehetnek a gének működésére is, ami arra utal, hogy szerepük lehet az érrendszeri betegségek kialakulásában. Bár az adatok még korlátozottak, a tudósok vizsgálják, hogy a mikroműanyagok összefügghetnek-e olyan krónikus betegségek gyakoribbá válásával, mint az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek vagy a rák.
A gyermekek különösen érzékenyek lehetnek, hiszen szerveik még fejlődésben vannak. Egy tanulmányban sok gyermek mandulaszövetében találtak mikroműanyagokat, nemcsak a felszínen, hanem a szövet mélyebb rétegeiben is. Egyes esetekben mikroszkopikus teflonrészecskéket is kimutattak.
A kutatók jelenleg olyan módszereken dolgoznak, amelyekkel pontosabban lehet mérni és azonosítani a mikroműanyagokat a szervezetben. Erre azért van szükség, hogy jobban megértsük, milyen egészségügyi hatásuk lehet hosszú távon.
Milyen egészségügyi következményeik lehetnek?
Bár a kutatások még zajlanak, a tudósok egyre több lehetséges kockázatra figyelmeztetnek. A mikroműanyagoknak való tartós kitettség összefüggésbe hozható immunrendszeri problémákkal, hormonális zavarokkal és krónikus gyulladással. Felmerült az is, hogy hatással lehetnek a termékenységre és bizonyos betegségek kialakulására, de ezekhez még további vizsgálatokra van szükség.
Jelenleg nincs teljes tudományos konszenzus arról, pontosan mekkora veszélyt jelentenek az emberi egészségre, de az eddigi eredmények az óvatosság irányába mutatnak. A Science Direct szerint a trendek arra utalnak, hogy érdemes csökkenteni a mikroműanyagoknak való kitettséget.
Ki lehet mutatni, mennyi mikroműanyag van a szervezetünkben?
Horvátországban – ahogy a világ nagy részén is – egyelőre nem állnak rendelkezésre rutinszerű orvosi vizsgálatok arra, hogy megmérjék a szervezetben található mikroműanyagok mennyiségét. Ilyen kutatások főként tudományos intézményekben és laboratóriumokban zajlanak, de ezek a tesztek nem szabványosítottak, és a lakosság számára általában nem elérhetők.
Más szóval jelenleg nincs egyszerű mód arra, hogy valaki ellenőrizze, mennyi mikroműanyag található a szervezetében. A növekvő tudományos érdeklődés és társadalmi aggodalom miatt azonban elképzelhető, hogy a jövőben megjelennek olyan diagnosztikai módszerek, amelyek szélesebb körben is hozzáférhetők lesznek.
Hogyan csökkenthetjük a mikroműanyag-bevitelt?
A mai világban teljesen elkerülni szinte lehetetlen a mikroműanyagokat, de a kitettség csökkentéséért több dolgot is tehetünk. Érdemes műanyag helyett üveg- vagy fémedényeket használni, kerülni az ételek műanyag dobozban történő melegítését, és csökkenteni a palackozott víz fogyasztását.
Segíthet az is, ha természetesebb anyagú ruhákat választunk, és tudatosabban nézzük meg a kozmetikumok összetevőit. Ezekkel a lépésekkel nem tüntethetjük el teljesen a mikroműanyagokat az életünkből, de valamelyest mérsékelhetjük azt a mennyiséget, amellyel nap mint nap találkozunk.
Ez az apró gomba segíthet megszabadulni a mikroműanyagoktól
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
