A laryngitis tulajdonképpen a gége (larynx) gyulladása, melyre jellemző az irritáció, és váladékképződés a gége területén. Általában rekedtséggel, vagy a hang időszakos elvesztésével is társul.
A gégegyulladásról gyakran gondoljuk, hogy csak egy kellemetlen, átmeneti rekedtség, pedig valójában a légúti rendszer egyik kulcsfontosságú területét érintő gyulladásos folyamat. Amikor a gége – és benne a hangszalagok – irritálttá válnak, már egészen kismértékű duzzanat is képes jelentősen megváltoztatni hangszínét. Nem véletlen, hogy a páciensek többsége elsőként a „furcsa, érdes hangra” figyel fel.
A gége közvetlenül a légutak "tetején" helyezkedik el, itt találhatóak a hangszalagok. A gyulladásba került, vagy fertőzött hangszalagok váladékoznak, innen ered a rekedtség jelensége is. Egyes esetekben légúti elzáródás is bekövetkezhet.
A gége gyulladásának leggyakoribb oka vírusfertőzés, mint pl. a megfázás, influenza.
A gégegyulladás sok esetben felső légúti fertőzés kísérőjelensége. Gyermekkorban előfordulhat néhány igen veszélyes formája, ami adott esetben akár halálos szövődménnyel járhat, pl. krupp, epiglottitisz
Miután a gégegyulladás általában víruseredetű, itt az antibiotikumok nem hatnak. Kímélni kell a hangszálakat, nedvesíteni kell az érintett területet, nyálkahártya duzzanat-csökkentő szereket alkalmazni és fájdalomcsillapítókat.
Ha a gége gyulladása mögött nem súlyosabb ok áll a háttérben (értsd pl. daganatos betegség), az állapot sok esetben magától is elmúlik.
A súlyos légúti szűkület gyermekeknél, asztmásoknál és allergiásoknál nagyobb eséllyel alakul ki. A tartós hangszál-irritáció hosszú távon hangszálcsomók, polipok kialakulásához vezethet, ami már foniátriai kezelést vagy akár műtéti beavatkozást is igényelhet. Ritkán súlyos légúti distressz alakulhat ki, amely azonnali intézkedést, sürgősségi ellátást igényel.
3 hónapos kor alatti csecsemő 1 hétig tartó rekedtsége (felnőttnél 2 hétig tartó rekedtség) esetén, vagy ha a kisgyermeknek légzési, nyelési nehézsége van, nem fogzó kisgyermek nyáladzik és rekedt.
Vannak, akiknél csak enyhe rekedtség jelentkezik, másoknál pedig teljes hangvesztés, intenzív torokkaparás vagy száraz köhögés. Ez utóbbit sokszor a hangszalagok reflexes irritációja váltja ki, és könnyen ördögi kör alakulhat ki: minél többet köhög, annál jobban gyullad, és annál nehezebb elcsendesíteni a tüneteket. Ha a köhögés hosszabb ideje fennáll, az orvosok gyakran refluxot is keresnek a háttérben, hiszen a savas gőzök is irritálhatják a gégét, főként éjszaka.
A vírusos eredetű laryngitis a leggyakoribb forma, amely valóban hasonlóan viselkedik, mint az egyszerű megfázás: néhány nap alatt enyhül, majd nyomtalanul gyógyul. Ettől függetlenül a hangszálak túlterhelése – például hangos kiabálás, koncert, sportesemény – jelentősen elnyújthatja a felépülést. A szakirodalom ma már egyre több figyelmet fordít arra, hogy a hangkímélés önmagában fontos terápiás eszköz: a suttogás például nem pihenteti a hangszálakat, éppen ellenkezőleg, fokozza azok feszülését. A gége számára a „csendes beszéd” az ideális, nem a suttogás.
A bakteriális eredetű gégegyulladás sokkal ritkább, de jóval makacsabb is. Ilyen esetekben a tünetek erőteljesebbek, gyakrabban jelentkezik magas láz, nyelési fájdalom, és az antibiotikumos kezelés kifejezetten indokolt lehet. Az orvos gyanúját az keltheti fel, ha a tünetek gyorsan romlanak, vagy ha a beteg általános állapota látványosan rosszabbodik.
A gyermekek gégéje anatómiailag szűkebb, ezért náluk már egy kisebb duzzanat is jelentős légúti szűkületet okozhat. A krupp jellegzetes ugató köhögése, rekedtsége és belégzési nehezítettsége (stridor) alapján szinte azonnal felismerhető. Az epiglottitisz – bár az oltások óta nagyon ritka – továbbra is életveszélyes kórképnek számít: a gégefedő gyulladása gyorsan vezethet fulladáshoz, ezért azonnali kórházi ellátást igényel.
A diagnosztika olyan esetekben igényel részletesebb vizsgálatot, amikor a rekedtség tartósan fennáll, vagy a hang minősége fokozatosan romlik. Ilyenkor a fül-orr-gégész endoszkópos vizsgálattal tekinti meg a gégét; ez egy gyors, néhány perces, fájdalmatlan eljárás. A tartós rekedtség hátterében akár jóindulatú hangszál-elváltozások – például hangszalgi csomók, polipok – is állhatnak. Ezek sokszor a hang túlerőltetéséből erednek, és hangterápia segítségével jól kezelhetők. A dohányosok esetében azonban a tartós rekedtség mindig komoly figyelmeztető jel, hiszen a gégerák egyik korai tünete éppen a megváltozott hangszín.
A hangszálak pihentetése mellett a megfelelő hidratáltság elengedhetetlen: ilyenkor nemcsak a bőséges folyadékfogyasztásra érdemes gondolni, hanem a párásításra is. A lakás túl száraz levegője ugyanis tovább irritálja az amúgy is érzékeny szöveteket. A meleg gőz belégzése – legyen az meleg zuhany vagy párásító – látványosan csökkentheti a torokkaparást és a rekedtséget.
A gyógyszeres kezelés többnyire tüneti: fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, esetleg antihisztaminok vagy savcsökkentők kerülnek szóba. Ha a háttérben reflux áll, az életmódtényezők – esti nagy étkezések kerülése, emelt párnán való alvás – sokszor hatékonyabbak, mint a gyógyszerek.
A megelőzés része tehát a megfelelő kézhigiéné, az influenzaszezonban a zsúfolt helyek kerülése, továbbá a hang ésszerű használata. A dohányzás elhagyása nemcsak a gégegyulladás esélyét csökkenti, hanem a hangszalagokat érintő jó- és rosszindulatú daganatokét is. Fontos tudni, hogy a passzív dohányzás ugyanúgy irritálja a hangszalagokat, így a nem dohányzó családtagok és gyermekek számára is érdemes füstmentes környezetet teremteni.
Nem mellékes az sem, hogy a rendszeres refluxkezelés, a stressz csökkentése és a megfelelő alvásminőség is hozzájárul a gége egészségéhez. A stressz például sokaknál fokozza a torokköszörülési ingert, ami még inkább megterheli a hangszálakat.
Összességében a gégegyulladás ugyan többnyire ártalmatlan, gyorsan múló betegség, mégis fontos odafigyelni a tünetek alakulására. Ha a rekedtség elhúzódik, ha nehézlégzés vagy nyelési nehézség társul hozzá, vagy ha gyermeknél jelentkezik hirtelen, erős tünetekkel, akkor mielőbb javasolt orvosi segítséget kérni. A hangszálak érzékeny struktúrák, és megfelelő gondoskodással könnyen visszanyerik terhelhetőségüket – de csak akkor, ha időben megkapják a szükséges figyelmet.
Felhasznált irodalom: