Hetven éve darabokra vágták – most kínai tudósok vizsgálnák Einstein feldarabolt agyát
Einstein agya, mint kutatási minta.
Albert Einstein 1955-ben bekövetkezett halála után agyát szövetkockákra osztották — összesen 240 darabra —, majd mikroszkópos preparátumként őrizték meg. Az évtizedek során ezek a minták megosztották a tudományos közösséget: van, aki szerint etikai vagy tudományos okból nem kellene megbolygatni, míg mások a lehetőségek tárházát látják bennük.
Vizsgálni akarják Einstein feldarabolt agyát
A legújabb fejlemény az, hogy kínai laboratóriumok egy olyan módszert fejlesztettek ki, amely elvileg képes lehet már korábban „eldobott” mintákból is értelmezhető genetikai információt kinyerni — és ez az Einstein agyának mintáira is alkalmazható lehet - írja a South China Morning Post.
A módszerről
A módszer a Stereo-seq V2 névre hallgat - ez egy továbbfejlesztett térbeli transzkriptomikai technika, amely javított RNA-leképezési hatékonyságot kínál még olyan minták esetében is, amelyeket hosszú ideig, vegyi kezelésekkel tartottak (például formalinban rögzített, paraffinnal beágyazott — ún. FFPE — minták).
Az alapvető kihívás ugyanis az, hogy az RNA molekulák sokkal sérülékenyebbek, mint a DNS: a régi mintákban a rögzítés és tárolás során bekövetkező kémiai folyamatok gyakran tönkreteszik őket, vagy legalábbis erősen módosítják. A Stereo-seq V2 célja, hogy minél több hasznos részt megtartson, és térben lokalizálja az egyes sejtekben jelenlévő transzkriptomokat (azaz az aktív RNS-molekulákat) - írja az Interesting Engineering.
A kutatócsoport már korábban sikeresen alkalmazta ezt a technikát rákos sejtek archív mintáin — akár olyan készleteken, amelyeket rossz minőségben őriztek meg közel tíz évig. Ebből kiindulva vetik fel, hogy ha szerencsénk van, Einstein agyának egyes darabjait is vizsgálhatnák ugyanilyen módszerekkel.
Mit nyerhetnénk ezzel?
Ha egy részében sikerülne jól konzervált mintákat találni, akár sejt-specifikus RNS-profilokat nyerhetnénk: azaz láthatnánk, mely gének voltak aktívak az egyes sejtekben. Ez segíthetne jobban érteni:
- az idegsejtek közötti funkcionális különbségeket,
- hogy Einstein agyában voltak-e olyan sejtpopulációk, amelyek eltértek az átlagostól,
- hogyan épülhetett fel térben a gének aktivitása az egyes agyi régiókban.
Segíthetné a ritka betegségek megértését is
A Stereo-seq V2 nemcsak a híres fizikus agyának tanulmányozását tenné lehetővé. Világszerte számos formalinban tartósított és paraffinba ágyazott mintát őriznek kórházi archívumokban, gyakran több évtizede, amelyeket eddig tudományos szempontból nagyrészt lezártnak tekintettek. Most viszont ezek a minták értékes kutatási alapanyagokká válhatnak. Az új módszer hozzájárulhat ritka betegségek jobb megértéséhez, a személyre szabott rákterápiák fejlesztéséhez, és olyan fertőző kórokozók tanulmányozásához is, mint a tuberkulózis, ahol az emberi és a kórokozói RNS-ek kölcsönhatásait együttesen lehet vizsgálni. A kutatók szerint a technika segítheti a korai diagnosztikát és retrospektív vizsgálatokat is, mivel eddig elérhetetlen minták válnak hozzáférhetővé. A jövőben a kórházak akár közös laboratóriumokat is kialakíthatnak, hogy helyben dolgozhassák fel ezeket a szöveteket, ezzel elkerülve a külső szállítás kockázatait.
Milyen akadályok vannak?
Minták állapota: az 1950-es években alkalmazott rögzítési és tárolási módszerek jóval kevésbé voltak ideálisak a genetikai anyag hosszú távú megőrzésére. Az RNA degradációja valószínű, és ha túl messzire ment, akkor a technológia már nem életképes.
Mintahiány: bár 240 részre osztották az agyat, nem feltétlenül maradt meg mindegyik darab — és nem biztos, hogy mind állapotukban elég jó lesz egy ilyen mély biológiai analízishez.
Technikai zaj és hibák: minden térbeli transzkriptomikai módszernek van hibaszintje — hamis jelek, háttérzaj, szórás — és ezek súlyosabban érvényesülhetnek, ha a minta rossz állapotú.
Etikai és jogi kérdések: van vita arról, mennyire illik ilyen “történelmi agyakat” kutatás tárgyává tenni — különösen ha a minták tulajdona és az engedélyezés nem világos.
Korlátozott következtetések: még ha technikailag sikeres is egy részvizsgálat, az eredmények feltétlenül nem adnak magyarázatot Einstein különleges gondolkodására — sok összetevő (epigenetika, életút, tanulás, környezet) közrejátszott.
A kutatók maguk is hangsúlyozzák:
- Ha a minták túl sokat romlottak, nem tudnánk hatékonyan elemezni őket — mondja Liao Sha, a STOmics társ-technológiai vezetője.
Vajon mitől lesz megbízható egy kutatás?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
