Meddig élhet egy ember? A tudósok meglepő dolgot fedeztek fel

Lehetséges, hogy egyszer sikerül jelentősen lelassítani az öregedést, vagy akár megelőzni az életkorral összefüggő betegségek többségét. Egy új kutatás szerint azonban még ebben az optimista forgatókönyvben sem válhatna halhatatlanná az ember. A szervezetünkben ugyanis folyamatosan olyan genetikai változások halmozódnak fel, amelyek végül áthághatatlan határt szabhatnak az élettartamnak.

Az öregedéskutatás az elmúlt években óriási lendületet kapott. Világszerte kutatócsoportok dolgoznak azon, hogy feltárják, miként lehetne lassítani a szervezet öregedését, meghosszabbítani az egészségben eltöltött éveket, sőt egyes elképzelések szerint akár rendkívül hosszú életet is lehetővé tenni.

Egy, az npj Aging tudományos folyóiratban 2026. június 25-én megjelent tanulmány azonban arra jutott, hogy létezik egy olyan biológiai folyamat, amelyet még a legfejlettebb öregedésgátló kezelések sem tudnának teljesen kiküszöbölni.

A DNS-ben idővel elkerülhetetlenül felhalmozódnak a hibák

Szervezetünk több billió sejtből áll, amelyek folyamatosan osztódnak, megújulnak és pótolják az elhasználódott sejteket. Minden sejtosztódás során a DNS-t is lemásolja a szervezet. Bár ez rendkívül pontos folyamat, teljesen hibamentes soha nem lehet.

Az apró genetikai eltéréseket szomatikus mutációknak nevezik. Ezek nem öröklődnek a következő generációra, viszont az élet során fokozatosan felhalmozódnak a szervezet különböző sejtjeiben.

A legtöbb ilyen mutáció semmilyen problémát nem okoz, egy részük azonban hozzájárulhat különféle betegségek, például daganatok kialakulásához. A kutatók szerint még akkor is tovább gyűlnének ezek az eltérések, ha a rákot és más időskori betegségeket egyszer teljesen meg tudnánk előzni.

Egy gondolatkísérlet: meddig élhetne az ember tökéletes körülmények között?

A Skolkovo Tudományos és Technológiai Intézet kutatócsoportja – Dmitrij Krjukov számítógépes biológus vezetésével – nem azt próbálta megjósolni, hogy az emberek ténylegesen meddig fognak élni a jövőben.

Ehelyett egy elméleti kérdést vizsgáltak meg: ha minden más öregedési folyamatot sikerülne kikapcsolni, vajon önmagukban a DNS-mutációk is korlátot szabnának az emberi életnek?

A kérdés megválaszolásához matematikai modellt készítettek, amely figyelembe vette, milyen ütemben halmozódnak fel a mutációk a különböző szervekben, és ezek hosszú távon miként befolyásolhatják működésüket.

A számítások szerint sem élhetnénk örökké

Az eredmények meglepően optimisták voltak, ugyanakkor egyértelmű korlátot is kijelöltek.

A modelltől függően az emberi élettartam nagyjából 146 és 194 év közé eshetne egy olyan világban, ahol az öregedés többi káros következményét sikerülne kiküszöbölni.

Ez jóval meghaladja a jelenlegi átlagos várható élettartamot, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a biológiai halhatatlanság valószínűleg nem érhető el.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem jóslat, hanem matematikai becslés, amely segíthet jobban megérteni az öregedés mögött álló folyamatokat.

Nem minden sejt öregszik ugyanúgy

A kutatás arra is rámutatott, hogy a különböző szervek eltérően viselik az idő múlását.

A bőr vagy a máj sejtjei folyamatosan megújulnak, ezért ezekben a szövetekben a régi sejtek helyére újak kerülhetnek. Ez hosszú távon is segíthet fenntartani a megfelelő működést.

Ezzel szemben a szívizom és az agy idegsejtjeinek jelentős része egész életünk során velünk marad. Ezek a sejtek évtizedeken át gyűjtik a genetikai sérüléseket, miközben pótlásuk rendkívül korlátozott.

A kutatók szerint éppen ezek a hosszú életű sejtek jelenthetik az emberi élettartam egyik legfontosabb biológiai korlátját.

Az öregedés nem vezethető vissza egyetlen okra

Évtizedek óta vita tárgya, hogy vajon a DNS-mutációk felhalmozódása önmagában elegendő-e az öregedés magyarázatára.

Az új elemzés alapján valószínűleg nem.

Ha ugyanis pusztán a szomatikus mutációk határoznák meg az élettartamot, akkor az emberek elméletileg átlagosan jóval tovább élhetnének annál, mint amit ma tapasztalunk. Ez arra utal, hogy számos más biológiai folyamat is közreműködik.

A szakemberek ma már egyre inkább úgy tekintenek az öregedésre, mint rendkívül összetett jelenségre, amelyben szerepet játszanak többek között a sejtek energiaellátásának romlása, a krónikus gyulladás, a sejtek öregedése (szeneszcencia), az epigenetikai változások és a fehérjék károsodása is.

Miért fontos ez a kutatás?

A tanulmány egyik legnagyobb jelentősége nem az, hogy kijelöl egy elméleti felső határt az emberi élettartamra, hanem hogy új módszert kínál az öregedési folyamatok vizsgálatára.

A kutatók szerint a matematikai modell segítségével pontosabban felmérhető, mely biológiai mechanizmusok járulnak hozzá leginkább az öregedéshez. Ez segíthet annak eldöntésében is, hogy a jövő öregedésgátló terápiái mely folyamatokat célozzák meg elsőként.

Nem a minél hosszabb, hanem az egészségesebb élet a cél

A szakértők hangsúlyozzák, hogy az öregedéskutatás elsődleges célja ma már nem feltétlenül az emberi élettartam végtelen meghosszabbítása. Sokkal fontosabb, hogy az emberek minél tovább maradhassanak egészségesek, önellátók és jó életminőségben éljenek.

Vagyis még ha egyszer sikerülne is jelentősen kitolni az emberi élet határait, a jelenlegi tudásunk alapján a biológia valószínűleg akkor is kijelölne egy végső határt. Az új kutatás szerint ezt részben azok az apró genetikai változások szabhatják meg, amelyek egész életünk során észrevétlenül halmozódnak fel a sejtjeinkben.

Mit jelent valójában a „maximális élettartam”, és miben különbözik a várható élettartamtól?

A két fogalmat sokan összekeverik, pedig egészen mást jelentenek. A várható élettartam azt mutatja meg, hogy egy adott országban vagy időszakban született emberek átlagosan hány évig élhetnek a jelenlegi halálozási viszonyok mellett. Ezt nagyban befolyásolja az egészségügyi ellátás színvonala, az életmód, a környezeti tényezők és a betegségek gyakorisága.

A maximális élettartam ezzel szemben azt jelenti, hogy elméletileg meddig élhetne egy ember, ha a biológiai korlátokon kívül minden más kedvezően alakulna. A most ismertetett kutatás nem azt állítja, hogy az emberek a közeljövőben 150–190 évig fognak élni, hanem azt vizsgálja, hogy a szervezet működésének milyen természetes határai lehetnek még akkor is, ha az öregedés számos más folyamatát sikerülne lassítani vagy megelőzni.

Az eddigi leghosszabb életű ember sem közelítette meg ezt a határt

A hivatalosan igazolt leghosszabb emberi életet a francia Jeanne Calment élte, aki 122 év és 164 napos korában hunyt el 1997-ben. Ezt a rekordot azóta sem sikerült hitelt érdemlően megdönteni, ezért a Guinness Rekordok Könyve ma is őt tartja a valaha élt legidősebb igazolt embernek.

Ez jól érzékelteti, hogy a kutatásban felvetett, 150–190 éves elméleti felső határ még a jelenlegi rekordnál is jóval magasabban van. A tudósok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez nem egy reálisan elérhető életkor, hanem egy matematikai modell eredménye. A valóságban az emberek életét számos egyéb tényező – például a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatok, a fertőzések vagy más öregedési folyamatok – is befolyásolják, ezért a gyakorlatban ettől jóval rövidebb élettartamra számíthatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Az öregedés korábban kezdődik, mint gondolná: ezek az első jelek, amik felett sokan átsiklunk

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!