Sokkal nagyobb szerepe van a genetikának abban, hogy meddig élünk – állítja egy friss kutatás

Friss kutatás szerint a várható élettartam körülbelül 50%-ban genetikai tényezőktől függ – ez jelentősen magasabb az eddig feltételezetteknél.

Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az emberi élettartamot elsősorban az életmód, a környezet és a szerencse alakítja, a gének szerepe pedig viszonylag csekély. Egy frissen publikált, nagy visszhangot kiváltó kutatás azonban árnyaltabb képet rajzol: az adatok szerint az, hogy mennyi ideig élünk, akár fele részben genetikai eredetű is lehet.

A Science folyóirat január végén megjelent tanulmánya szerint az emberi élettartam örökölhetősége jóval magasabb lehet annál, mint amit korábban feltételeztek. A kutatók becslése szerint a genetikai tényezők körülbelül 50 százalékban járulhatnak hozzá ahhoz, meddig él valaki – ez több mint kétszerese a korábbi, 6–25 százalék közötti értékeknek.

Miért gondoltuk eddig máshogy?

Az élettartam örökölhetőségét hagyományosan ikervizsgálatokkal próbálták megbecsülni. Az egypetéjű ikrek genetikai állománya szinte teljesen azonos, míg a kétpetéjű ikreké nagyjából fele részben egyezik. Ha egy tulajdonság erősen genetikai eredetű, akkor az egypetéjű ikrek esetében jóval nagyobb hasonlóságot várunk.

- Ha egy tulajdonság nagymértékben genetikailag meghatározott, akkor az egypetéjű ikreknél a korreláció sokkal erősebb lesz, mint a kétpetéjű ikreknél – fogalmazott Joris Deelen, a tanulmány egyik szerzője, a Leideni Egyetem genetikusa.

A korábbi becslések azonban többnyire egy fontos tényezőt nem kezeltek megfelelően: azt, hogy nem minden halál oka belső, biológiai eredetű.

Mi változott most?

Deelen és munkatársai egy új, matematikailag jóval kifinomultabb modellt dolgoztak ki, amely képes elkülöníteni az élettartamot befolyásoló külső okokat – például baleseteket vagy fertőző betegségeket – azoktól a folyamatoktól, amelyek szorosabban kötődnek az öregedés biológiájához.

- Korábban, amikor az élettartamot vizsgáltuk, többnyire az összhalálozást néztük, vagyis azt, hogy ki hány éves korában halt meg, anélkül hogy az okokra igazán figyeltünk volna – hívta fel a figyelmet Luke Pilling, az Exeteri Egyetem genetikusa, aki nem vett részt a kutatásban.

Az új modell még akkor is képes számolni ezekkel a külső tényezőkkel, ha a halál pontos oka nem ismert – ami a régebbi nyilvántartásoknál gyakori probléma.

Meglepően egységes eredmények

A kutatók svéd, dán és amerikai ikervizsgálatok adatait elemezték, összesen az 1870 és 1935 között született emberek adatait felhasználva. A különböző adatbázisokból származó eredmények meglepően hasonló képet mutattak: mindegyik esetben körülbelül 50 százalékos örökölhetőségi arány adódott.

Különösen érdekesnek bizonyult a svéd ikrek évtizedek szerinti elemzése.

- Az 1900 körül született ikrek egészen más fertőzési kitettségnek voltak kitéve, mint az 1930-as években születettek – magyarázta Pilling. A külső eredetű halálozás csökkenése ellenére az új modell stabil eredményt adott, ami arra utal, hogy a korábbi, alacsonyabb becsléseket valóban torzíthatták a környezeti tényezők.

Fontos korlátok is vannak

A kutatók maguk is hangsúlyozzák, hogy a modell nem tökéletes.

- Az ideális helyzet az lenne, ha minden esetben pontosan ismernénk a halál okát, és közvetlenül besorolhatnánk belső vagy külső tényezőként – mondta Deelen. - De ilyen adatkészletek egyszerűen nem állnak rendelkezésre.

További korlát, hogy a vizsgálatok túlnyomórészt észak-európai származású populációkra épülnek.

- Ez egy nagy kérdés – tette hozzá Deelen. - Nem tudjuk még, hogy ez az örökölhetőségi arány a világ más részein is hasonló lenne-e.

Mit jelent mindez az orvostudomány számára?

A kutatás eredményei elsősorban az öregedéssel foglalkozó orvostudomány, a geriátria számára lehetnek meghatározóak. Pilling szerint a hosszú életet és az egészségben eltöltött éveket befolyásoló genetikai tényezők feltérképezése új beavatkozások előtt nyithat utat.

- Ha megértjük azokat a biológiai mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy valaki hosszabb ideig éljen jó egészségben, akkor talán célzott módon tudjuk támogatni ezeket a folyamatokat.

Félreértés lenne a génekre fogni mindent

A kutatók ugyanakkor egyértelműen óvnak attól, hogy az eredményeket végzetként értelmezzük. Fontos, hogy az, hogy az élettartam körülbelül fele genetikai eredetű, nem jelenti azt, hogy a hosszú élet garantált – vagy éppen kizárt. Ez inkább azt mutatja meg, hogy van egy genetikai hajlamunk. A többi azon múlik, hogyan élünk, és milyen környezet vesz körül minket. A környezet továbbra is rendkívül fontos, és az embereknek mindent meg kell tenniük azért, hogy az életmódjukat a lehető legjobban optimalizálják.

Figyelmébe ajánljuk

Ezzel az 5 szokással meghosszabbíthatjuk az életünket

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!