Egy kínai ortopéd sebész 3 perc alatt meggyógyította a csontokat - osztrigaragasztót használt hozzá

Osztrigával gyógyítani a törött csontot? Dr. Lin három perc alatt bizonyítja, hogy lehetséges: egyetlen injekcióval képes volt kezelni a töréseket.

Egy szeles, viharos napon Lin Xianfen doktort különös gondolat ragadta meg. Vajon az osztrigák – ezek a különös, szívós tengeri teremtmények – képesek lennének-e összeilleszteni a törött emberi csontokat? A kérdés merésznek tűnhet, de ma már tudjuk: a válasz igen. Dr. Lin munkája nemcsak a tudományos világ érdeklődését keltette fel, hanem a médiát is bejárta, amikor szeptemberben bemutatta úttörő kutatásának eredményeit.

Hogy honnan jött az inspiráció?

A történet egészen a kínai Szung-dinasztia idejéig, az i. sz. 10. századba nyúlik vissza. A mai Quanzhou városában akkoriban egy különleges mérnöki kihívással küzdöttek: az Anhai-szigetig vezető, több mint két kilométer hosszú kőhidat kellett megerősíteni a tomboló hullámok és a sós víz roncsoló hatásával szemben. A korabeli építőmesterek kreatív megoldással éltek: osztrigákat telepítettek a hídpillér köré. Ahogy a puhatestűek megtapadtak a köveken, sűrű, összefüggő réteget alkottak, és természetes „cementként” védték az alapokat. A ragasztóanyag, amelyet termeltek – kalcium-karbonát és fehérjék kombinációja – évezredekkel ezelőtt is meglepően hatékonynak bizonyult.

A helyi krónikák meg is örökítették a „híd osztrigaőreit”, s ma a szerkezetet a világ korai biomérnöki csodái között tartják számon. Ezt a tudást fedezték fel újra a 21. század kínai kutatói.

Kilenc évvel ezelőtt Dr. Lin – akkor még fiatal ortopéd sebészként – szülővárosába látogatott. Egy kis szigetre vezető hídon sétálva vette észre azt a masszív osztrigaréteget, amely még a legerősebb hullámverésnek is ellenállt. Ott született meg benne a kérdés, amely azóta kutatói pályájának központi témájává vált: ha az osztriga ilyen kitartóan tapad meg nedves, szélsőséges környezetben, vajon képes lehet-e hasonló stabilitást adni a törött emberi csontoknak is?

Nem ő volt azonban az első, akiben felmerült ez a gondolat. Fan Shunwu professzor – aki több mint négy évtizeden át dolgozott traumatológusként a Zhejiang Egyetem Sir Run Run Shaw Kórházában – már korábban is arról írt, milyen nehézségeket jelentenek a csontot rögzítő hagyományos fémlemezek és csavarok. A töredezett csontdarabok összeillesztése időigényes, pontatlan, és sokszor szükségessé teszi egy második műtétet a fémanyagok eltávolítására.

„Minden megváltozna – írta egy disszertációjában –, ha létezne olyan anyag, amely közvetlenül képes összekapcsolni a csontokat.”

Lin orvosi mentoraként Fan professzor támogatta a fiatal sebészt abban, hogy kutatócsoportot alakítson, és megkezdje a biológiai eredetű csontragasztó fejlesztését. Ötletükből pedig néhány év alatt világszenzáció lett.

Megszületett a Bone 02 – a világ első osztrigainspirálta csontragasztója

A szeptemberi sajtótájékoztatón Dr. Lin bemutatta a Bone 02 névre keresztelt ragasztót – a névválasztás tisztelgés az ismert kínai háztartási pillanatragasztó, az „502” előtt, amelyet egykor az azonos számú laboratóriumban fejlesztettek ki. Ez a modern bioragasztó azonban sokkal többet tud: kevésbé invazív alternatívát kínál a csonttörések kezelésében használt fémimplantátumokkal szemben, különösen többszörös, apró darabokra tört csontok esetében.

A ragasztó kötése olyan erős, hogy akár 200 kilogrammos terhelésnek is ellenáll, miközben hat hónap alatt teljesen és biztonságosan felszívódik a szervezetben. A csoport eddig több mint 150 beteget vizsgált, és az eredmények kifejezetten ígéretesek.

Három perc – ennyi idő elég volt egy törött csukló helyreállításához

Az egyik kísérlet során a sebészek mindössze három perc alatt illesztették össze a törött csuklóból származó csontdarabokat egy 2–3 centiméteres bemetszésen keresztül. A hagyományos műtét ehhez jóval nagyobb feltárást, nagyobb kockázatot és későbbi, ismételt beavatkozást igényelt volna. A beteg három hónap alatt teljesen felépült.

Dr. Lin elmondása szerint a ragasztó megalkotását a műtőkben töltött hosszú, frusztráló órák inspirálták. A fejlesztés első évei kifejezetten nehezek voltak: olyan anyagot kerestek, amely gyorsan reagál, a véráramban is stabil marad, ugyanakkor nem károsítja a szöveteket és biológiailag lebomlik.

Ezután jött az áttörés: az osztrigák tapadásmechanizmusának alapos vizsgálata, több száz laboratóriumi próba és állatkísérlet végül elvezetett egy nem mérgező, azonnal kötő, erős és tartós ragasztóhoz.

A kutatócsoport szerint az anyag bármilyen csontméret esetén alkalmazható, és különösen nagy segítség lehet a mikrotöredékek helyreállításánál — ott, ahol az implantátumok nem kínálnak valódi megoldást.

Nem Dr. Lin az első, aki az osztrigák ragasztóját vizsgálja – de ő az első, aki klinikán is alkalmazza

Az osztrigák ragasztóanyaga hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat szerte a világon. A Purdue Egyetem kutatói már 2010-ben feltárták a ragasztó kémiai szerkezetét: az anyag erősebb, mint amit más tengeri élőlények használnak a sziklákhoz való tapadáshoz. A tanulmány vezető kutatója, Jonathan Wilker szerint ez környezetbarát ragasztók kifejlesztéséhez is kulcsot adhat – a fogászattól az építőiparig számos területen.

Szintén jelentős Rebecca Metzler kutatása a New York-i Colgate Egyetemről, aki az osztrigák által termelt aragonit és fehérjék kombinációját vizsgálta a fogászati implantátumok rögzítésére. Ezek a vizsgálatok segítettek jobban megérteni az osztrigaragasztó különleges tulajdonságait.

Most azonban először vált valósággá az a gondolat, hogy az osztrigák évszázadok óta ismert „cementje” az emberi gyógyításban is forradalmat hozhat. A Szung-dinasztia építőmesterei talán nem is sejtették, hogy egyszer egy ortopéd sebész is merít majd az ötletükből — és hogy az osztrigák ragasztóereje egyszer eljuthat a műtőkbe is.

Kapcsolódó cikk

Hogyan gyógyul a csonttörés? Ne lepődjön meg, ha ezeket tapasztalja gyógyulás közben

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!