Különös mintázatot találtak a tudósok 93 országban.
- Egy 93 országot vizsgáló kutatás érdekes összefüggést talált a macskák gyakorisága és a lakosság boldogsága között, de az összefüggés nem egyszerű.
- A több macskát tartó országok általában boldogabbak voltak, ugyanakkor ezekben az országokban alacsonyabb volt a Toxoplasma gondii parazitának való kitettség.
- A kutatás hangsúlyozza, hogy ezek az országos adatok nem jelentik azt, hogy egyéni szinten minden macskatulajdonos boldogabb vagy kevésbé van kitéve a parazitának.
- A boldogságot számos gazdasági, higiénés és társadalmi tényező befolyásolja, nem csak az, hogy hány macska él egy országban.
- A jövőben érdemes lenne egyéni szintű, hosszabb távú vizsgálatokat is végezni, hogy pontosabban feltárhatók legyenek ezek a komplex összefüggések.
Lehet valami közös a macskák és egy ország lakóinak boldogsága között? Egy 93 ország adatait összevető kutatás érdekes mintázatot talált, ám az eredmény jóval összetettebb annál, mint hogy egyszerűen kijelenthessük: egy macska boldogabbá teszi az embert.
A macskák dorombolása, társasága és kiszámíthatatlan természete sok gazdinak a mindennapok természetes része. Egy új kutatás azonban egészen más léptékben vizsgálta az ember és a macska kapcsolatát: nem egyes gazdikat figyeltek meg, hanem országokat hasonlítottak össze.
A PLOS One folyóiratban publikált tanulmány szerzői 93 ország nyilvánosan hozzáférhető adatait elemezték. Arra voltak kíváncsiak, milyen kapcsolat mutatható ki a lakosság boldogsága, a házimacskák gyakorisága, valamint a Toxoplasma gondii nevű parazitának való kitettség között.
Az eredmények első pillantásra egyszerűnek tűnnek: ahol több macska élt, ott általában magasabb boldogságpontszámokat mértek. A történet azonban itt még messze nem ér véget.
A több macskával rendelkező országok boldogabbnak bizonyultak
A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy a nagyobb macskasűrűség és a magasabb országos boldogságszint együtt járt. Ezzel szemben azokban az országokban, ahol nagyobb volt a Toxoplasma gondii parazitának való kitettség, jellemzően alacsonyabb boldogságértékeket találtak.
A két megfigyelés azért különösen érdekes, mert a T. gondii életciklusában a macskafélék kiemelt szerepet töltenek be. Kézenfekvőnek tűnhetne tehát az elképzelés, hogy ahol sok a macska, ott a parazitának való kitettség is nagyobb. Az elemzésben azonban éppen ellenkező mintázat rajzolódott ki: a több macskával rendelkező országokban általában alacsonyabb volt a T. gondii-expozíció.
Ez az ellentmondás volt a kutatás egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása.
A macska önmagában még nem a boldogság receptje
Az eredmény értelmezésénél van azonban egy rendkívül fontos korlát. A kutatók országos adatokat hasonlítottak össze, nem pedig egyes embereket követtek.
Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatból nem lehet arra következtetni, hogy ha Ön örökbe fogad egy macskát, attól automatikusan boldogabb lesz. Azt sem bizonyítja, hogy a Toxoplasma gondii közvetlenül csökkenti az emberek boldogságát.
A tanulmány csupán azt mutatta meg, hogy bizonyos országos jellemzők együtt mozognak. Az együttjárás pedig nem ugyanaz, mint az ok-okozati kapcsolat.
Erre azért is érdemes különösen figyelni, mert egy-egy ország sajátosságai jelentősen befolyásolhatják az összképet. A kutatók például Kínát emelték ki, ahol a viszonylag magas boldogságpontszám alacsonyabb macskasűrűség mellett jelent meg. Az ilyen eltérések arra figyelmeztetnek, hogy egy ország lakosságának jóllétét számtalan, egymással összefüggő tényező alakíthatja.
A háttérben a jólét is meghúzódhat
Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat a gazdasági helyzet.
A tehetősebb országok lakói könnyebben engedhetik meg maguknak a háziállatok tartásával járó költségeket, és az állatorvosi ellátáshoz is jobb lehet a hozzáférésük. A macskák nagyobb eséllyel élnek lakásban, rendszeresen eljutnak állatorvoshoz, és kereskedelmi forgalomban kapható állateledelt fogyasztanak.
Ezek a körülmények nemcsak a macskatartás elterjedtségére lehetnek hatással, hanem a parazitákkal való találkozás valószínűségét is befolyásolhatják.
Vagyis elképzelhető, hogy nem önmagában a macskák száma a döntő, hanem az, hogyan tartják ezeket az állatokat, milyen higiénés körülmények között élnek, és milyen társadalmi-gazdasági háttér veszi körül a gazdikat.
Javier I. Borráz-León biológus szerint az eredmények éppen azt az egyszerű feltételezést kérdőjelezik meg, hogy több macska szükségszerűen nagyobb parazitakitettséggel jár. A háziállatok gondozása, a higiénés szokások és az életkörülmények egyaránt részei lehetnek a magyarázatnak.
Miért került a képbe a Toxoplasma gondii?
A Toxoplasma gondii azért különösen érdekes ebből a szempontból, mert igen elterjedt parazitáról van szó, amelynek életciklusában a macskafélék az elsődleges gazdaszervezetek.
A fertőzés sok embernél nem okoz észrevehető panaszokat, ugyanakkor bizonyos veszélyeztetett csoportok számára problémát jelenthet. Korábbi kutatások pszichiátriai és viselkedési tényezőkkel is vizsgálták a kapcsolatát, többek között a szorongással, a depresszióval és a skizofréniával összefüggésben.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fertőzés szükségszerűen ilyen állapotokat idéz elő. A mostani vizsgálat szerzői sem állítanak ilyesmit. A kutatás célja sokkal inkább annak feltérképezése volt, hogy az országos boldogságmutatók vizsgálatakor érdemes-e a megszokott gazdasági és társadalmi változók mellett biológiai, illetve ökológiai tényezőkkel is számolni.
Akkor mégis miért lehet érdekes a macskatartás?
A kutatók szerint a háziállatok és az emberi jóllét kapcsolata önmagában sem új kutatási terület. Korábbi vizsgálatok már felvetették, hogy az állattárs jelenléte kedvezően kapcsolódhat az elégedettséghez és a jólléthez, sőt idősebb, egyedül élő embereknél a háziállattartást a kognitív hanyatlással összefüggésben is vizsgálták.
Ettől azonban még nem minden macskatulajdonos boldogabb minden olyan embernél, akinek nincs állata. Az emberi jóllét túl összetett ahhoz, hogy egyetlen tényezővel magyarázható legyen.
Éppen ezért érdekes a mostani eredmény: nem azt mutatja meg, hogy mi tesz bennünket boldoggá, hanem egy olyan lehetséges összefüggésre hívja fel a figyelmet, amely a hagyományos boldogságkutatásokban könnyen háttérbe szorulhat.
A boldogság nem csak magánügy
Hogy egy társadalom tagjai mennyire érzik jól magukat, annak közegészségügyi jelentősége is lehet. A tartós stressz, a szorongás és a rossz közérzet hatással lehet a mindennapi működésre, a teljesítményre és arra is, mennyi támogatásra vagy ellátásra van szüksége valakinek.
A boldogság kutatásakor ezért nem feltétlenül elegendő kizárólag a jövedelmet vagy más klasszikus társadalmi-gazdasági mutatókat figyelni. A mostani tanulmány egyik legérdekesebb felvetése éppen az, hogy az emberek környezetének biológiai és ökológiai jellemzői szintén hozzátartozhatnak a teljes képhez.
Ez nem azt jelenti, hogy a macskák száma ugyanolyan súlyú tényező lenne, mint például az anyagi biztonság. Inkább arra utal, hogy a jóllét kialakulása olyan összetett folyamat, amelyben egymástól első pillantásra távolinak tűnő körülmények is kapcsolatba kerülhetnek egymással.
A következő lépés már nem országokat, hanem embereket vizsgálhat
A kutatás egyik legnagyobb korlátja egyben megmutatja azt is, merre érdemes továbbindulni.
A következő vizsgálatokban már egyéni szinten lehetne összehasonlítani macskatulajdonosokat és olyan embereket, akik nem tartanak macskát. Még többet árulhatnának el azok a hosszú távú kutatások, amelyek éveken keresztül követik a résztvevőket.
Így kiderülhetne például, hogyan változik valakinek a jólléte egy háziállat érkezése után, illetve hogy ebben milyen szerepet játszik az életkor, az anyagi helyzet, az egészségi állapot vagy más életkörülmény.
A kutatók szerint a jövő boldogságvizsgálataiban ezért érdemes lenne egyszerre figyelembe venni a társadalmi-gazdasági és a biológiai tényezőket, lehetőleg hosszabb időn át követve az embereket.
Más a benti és a kijárós macska ebből a szempontból?
A kutatás egyik érdekes felvetése éppen az, hogy önmagában a macskák száma nem feltétlenül árulja el, mekkora a Toxoplasma gondii-nak való kitettség. Nem mindegy ugyanis, milyen körülmények között élnek az állatok.
A szerzők szerint a gazdagabb országokban a macskákat nagyobb valószínűséggel tartják lakásban, rendszeresebben jutnak állatorvosi ellátáshoz, és gyakrabban kapnak kereskedelmi forgalomban kapható macskaeledelt. Ezek a különbségek részben magyarázhatják azt a látszólag furcsa eredményt, hogy a nagyobb macskasűrűség nem járt együtt nagyobb Toxoplasma-kitettséggel.
Ebből a vizsgálatból azonban nem lehet kijelenteni, hogy a benti macska „biztonságos”, a kijárós pedig „veszélyes”. A kutatók országos adatokat elemeztek, nem pedig külön a kizárólag lakásban tartott és a szabadba kijáró állatokat hasonlították össze. Az eredmény inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy nem pusztán az számít, hány macska él egy adott helyen, hanem az is, hogyan tartják és gondozzák őket.
Ez azért fontos, mert elsőre logikusnak tűnhetne, hogy ahol több macska van, ott automatikusan nagyobb a parazitának való kitettség is. A 93 ország adatai alapján azonban ennél jóval összetettebb kép rajzolódott ki: a higiénés viszonyok, az állattartási szokások és a társadalmi-gazdasági körülmények egyaránt beleszólhatnak az összefüggésbe.
Honnan tudhatjuk, hogy a macskánk szeret minket? Még akkor is, ha nem egy bújós típus
- A háziállatok javítják a gyerekek mentális egészségét – kivéve egyet, ami csak ront rajta
- Mindenhová követi a macskája? Ezeket üzenheti vele
- Le kell vágni a macska karmát? Ezek a jelek mutatják, mikor szükséges
- Kutyás vagy macskás? A válasza többet elárul a személyiségéről, mint gondolná
- Tünetmentesen lappangó parazitára figyelmeztetnek a tudósok! Sokkal gyakoribb, mint hittük: titkon az emberek egyharmadában ott élősködik
- Egy ágyban a kutyával vagy macskával? Ezek az előnyei és hátrányai a közös alvásnak
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
