A háziállatok javítják a gyerekek mentális egészségét – kivéve egyet, ami csak ront rajta

Családi kedvencet választani felelősségteljes és örömteli feladat, ám a döntés előtt érdemes mérlegelni néhány kevéssé ismert élettani és pszichológiai tényezőt. Közismert, hogy a háziállatok jelenléte kifejezetten jó hatással van a gyerekek fizikai egészségére: az immunrendszer erősítése révén ritkábbá válhatnak a fülgyulladások, a lázas megbetegedések, csökkenhet az ekcéma kockázata, sőt az ételallergiák kialakulásának valószínűsége is.

A legfrissebb felmérések szerint a különféle négylábú, pikkelyes vagy éppen uszonyos társak a mentális fejlődésben is komoly támaszt nyújtanak – igaz, a kutatók megfigyeltek egy meglepő kivételt.

Mit mutatnak a vizsgálatok?

Egy Spanyolországban végzett, közel kétezer anya-gyermek pár adatait feldolgozó felmérés során a szakemberek a gyermekek 7-8 éves korára vonatkozó érzelmi és viselkedési mutatókat vizsgálták. Az elemzés két fő területre fókuszált:

• Internalizáló (belső) problémák: érzelmi nehézségek, szorongás, félelmek, fokozott aggodalom, valamint a kortársi kapcsolatok zavarai és a magányosság.
• Externalizáló (külső) problémák: magatartási zavarok, engedetlenség, hiperaktivitás, figyelemzavar és az iskolai zaklatás jelenléte.

Az eredmények alapján a 4–5 éves korban tartott macska jelenléte megnövelte mind a belső (szorongással és depresszióval összefüggő), mind a külső viselkedési problémák kockázatát a 7–8 éves korra. Ez a jelenség az 1 éves korban macskát tartó gyermekeknél nem volt megfigyelhető.

Ezzel szemben azok a gyerekek, akik 1, illetve 4–5 éves korukban kevésbé megszokott kiskedvencekkel – például nyúllal, hörcsöggel, tengerimalaccal, hallal, teknőssel vagy szalamandrával – éltek együtt, 7–8 évesen kevesebb érzelmi és magatartási nehézséggel küzdöttek. A kutatók megállapítása szerint a kutyák és a madarak jelenléte nem mutatótt érdemi hatást a gyermekek mentális egészségének ezen mutatóira.

Mi állhat a jelenség hátterében?

A gyermeki agy fejlődéséhez, az önbizalom kiépüléséhez és az egészséges kötődés elsajátításához kulcsfontosságúak az érzelmi kötelékek. A gyerekek nemcsak a szüleiktől tanulják meg a gondoskodást, hanem a háziállatok révén is: a kedvencek feltétel nélküli szeretete csökkenti a stresszt, a róluk való gondoskodás pedig erősíti a felelősségérzetet.

A kutatók hipotézise szerint a macskák sajátos, függetlenebb természete és elkerülő kötődési mintázatai kevésbé közvetítik ezt az élményt. Emellett mivel a macskák kevesebb napi törődést igényelnek, gyakran választják őket olyan családok, ahol a gyermek már meglévő mentális vagy viselkedési nehézségekkel küzd. Fontos leszögezni: a tanulmány nem ok-okozati összefüggést igazolt, hanem korrelációt mutatott ki, így a viselkedési problémák akár már a macska érkezése előtt is jelen lehettek.

A teljes kép és a kivételek

Nem érdemes azonnal lemondani a cicákról, hiszen a szakirodalom számos kedvező hatást is nyilvántart. Egy 2021-es kutatás kimutatta, hogy a macska örökbefogadása az autizmussal élő gyermekeknél fokozta az empátiát, csökkentette a szeparációs szorongást, valamint mérsékelte a hiperaktivitást és a figyelemzavart. Más vizsgálatok pedig megerősítik, hogy a macskához fűződő szoros kötődés a serdülőkorban kifejezetten jobb életminőséggel párosul.

A megfelelő háziállat kiválasztásakor így érdemes a család életvitelét, a gyermek életkorát és egyéni szükségleteit együttesen mérlegelni.

A kutatás eredményei alapján azonban a háziállat kiválasztásánál nem érdemes egyetlen tanulmányból messzemenő következtetést levonni. A gyermek és az állat kapcsolata ugyanis rendkívül összetett: számít a gyermek életkora, temperamentuma, az állat természete, a család életmódja, az állattartás körülményei és az is, hogy valójában ki végzi a mindennapi gondozást.

Nem mindegy, milyen életkorban kerül állat a családba

Egy óvodás és egy kisiskolás egészen más módon képes kapcsolódni egy állathoz. A kisebb gyermek még nem feltétlenül érti, hogy egy macska, kutya vagy rágcsáló mikor szeretne játszani, és mikor akar inkább visszahúzódni. Egy állat jelzéseinek félreértése pedig félelmet, konfliktust vagy akár sérülést is okozhat.

A háziállat ezért nem lehet pusztán „a gyermek felelőssége”. A napi etetés, az állatorvosi ellátás, a higiénia, az alom vagy ketrec tisztítása és – kutya esetében – a rendszeres mozgatás felnőtt felügyeletét is igényelheti. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint a megfelelő állat kiválasztásakor azt is mérlegelni kell, hogy a családnak ténylegesen mennyi ideje és energiája van a gondozásra.

Ez azért is lényeges, mert ha a gyermek azt tapasztalja, hogy az állat gondozása túl nagy teher, az együttélés örömteli élmény helyett könnyen konfliktusforrássá válhat.

A „hipoallergén” háziállat sem feltétlenül jelent megoldást

Az állattartással kapcsolatban az egyik leggyakoribb félreértés, hogy az allergiát elsősorban a szőr okozza. Valójában a tüneteket többnyire az állat bőréből származó hámsejtek, valamint a nyálban és vizeletben található allergének fehérjéi váltják ki. Ezek a mikroszkopikus részecskék a levegőbe, ruhákra, bútorokra és más felületekre is eljuthatnak.

Ezért az úgynevezett „hipoallergén” kutya vagy macska sem tekinthető teljesen allergénmentes választásnak. Ha egy gyermeknél már ismert macska- vagy kutyaallergia, illetve asztma áll fenn, új állat befogadása előtt célszerű gyermekorvossal vagy allergológussal egyeztetni. Az allergiás gyermek számára ugyanis az állat közelsége nem feltétlenül jelent egészségügyi előnyt, sőt a tüneteket súlyosbíthatja.

Ez különösen fontos annak fényében, hogy egyes gyermekeknél az állati allergének köhögést, sípoló légzést, szem- és orrtüneteket vagy asztmás panaszokat is kiválthatnak.

A kisebb állatoknál sem szabad megfeledkezni a fertőzésekről

A tanulmányban kedvezőbb eredmény társult többek között egyes kisebb háziállatok jelenlétéhez, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek automatikusan minden gyermek számára egészségesebb választást jelentenek.

A rágcsálók, például a hörcsögök és tengerimalacok, illetve a hüllők és kétéltűek olyan kórokozókat is hordozhatnak, amelyek emberben betegséget okozhatnak. Az állat akkor is továbbadhat bizonyos kórokozókat, ha látszólag teljesen egészséges. A CDC ezért minden állattal való játék, etetés vagy az állat lakóhelyének, ketrecének, akváriumának tisztítása után alapos kézmosást javasol.

Különösen fontos a higiénia kisgyermekeknél, akik gyakrabban nyúlnak a szájukhoz, és még nem mindig képesek önállóan megfelelően kezet mosni. A kisrágcsálók és hüllők felszerelését ezért nem célszerű ott tisztítani, ahol élelmiszert készítenek vagy fogyasztanak.

A gyermek biztonsága fontosabb, mint az állat fajtája

Az állatválasztásnál nemcsak az számít, hogy milyen fajról van szó, hanem az adott állat temperamentuma is. Egy nyugodt, emberekhez szokott, gyermekek mellett korábban is tartott felnőtt állat bizonyos helyzetekben kiszámíthatóbb társ lehet, mint egy nagyon fiatal, játékos kölyök.

A gyermeket ugyanakkor meg kell tanítani arra, hogy az állatnak is vannak határai. Alvás, evés vagy pihenés közben nem szabad zavarni, a farkát vagy a fülét húzni, illetve elvenni tőle a játékát vagy az ételét. Kisgyermeket pedig nem ajánlott felügyelet nélkül hagyni semmilyen állattal, még akkor sem, ha az családi kedvenc és korábban soha nem mutatott agresszív viselkedést.

A család életmódja legyen a döntés egyik fő szempontja

Egy kutya például rendszeres sétát, tréninget, társas kapcsolatot és jelentős időráfordítást igényelhet. Egy macska általában önállóbb, de ez nem jelenti azt, hogy kevés törődést igényel. Egy akvárium vagy kisebb rágcsáló pedig első látásra egyszerűbb választásnak tűnhet, miközben ezeknek az állatoknak is speciális táplálásra, megfelelő környezetre és rendszeres tisztításra van szükségük.

Érdemes ezért nem abból kiindulni, hogy „melyik állat lenne a legjobb a gyermeknek?”, hanem abból, hogy „melyik állat szükségleteit tudja a család hosszú távon felelősen biztosítani?”

A meglepő kutatási eredmény nem jelent tiltólistát

A spanyol vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a háziállat és a gyermek mentális egészségének kapcsolata nem egyszerű képlet. Egy megfigyeléses vizsgálatból nem lehet kijelenteni, hogy maga a macska okozza a későbbi érzelmi vagy viselkedési problémákat. A család társadalmi helyzete, a gyermek korábbi viselkedése, a szülők mentális terheltsége, a lakókörnyezet és számos más tényező is befolyásolhatja az eredményeket.

A háziállat tehát nem gyógyszer, és nem is kockázati tényező önmagában. A jó döntés inkább az, amely egyszerre veszi figyelembe a gyermek szükségleteit, a család lehetőségeit, az állat jólétét, az allergiás és fertőzéses kockázatokat, valamint a biztonságot. Így az állattartás valóban olyan hosszú távú kapcsolat lehet, amelyből a gyermek és az állat is profitálhat.

Kapcsolódó cikk

Mi az a zoonózis és kell-e félni tőle?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!