Rontja az orvosok kognitív képességeit a mesterséges intelligencia! Ez történik, ha az MI átveszi a vezetést

Miért épp a diagnosztizálást, a legnehezebb, legkritikusabb orvosi döntéseket akarjuk először kiszervezni a gépeknek, amikor rengeteg más, aprólékos munkafolyamatot bízhatnánk rá? - tette fel a kérdést Stanford Egyetem orvosprofesszora.

2025-re különös jelenség bontakozott ki: az egyetemi esszéktől a vastagbéltükrözésekig mindenütt megfigyelhető, mi történik, ha a mesterséges intelligencia (MI) átveszi a kezdeményezést. A kérdés egyre égetőbb: vajon a gépek használata lassan elsorvasztja az orvosok kognitív képességeit – vagy éppenséggel felszabadítja őket az igazán fontos feladatokra?

A tanulás és a figyelem ára

Egy friss MIT-tanulmány szerint azok a diákok, akik esszéírás közben a ChatGPT-t vették igénybe, „kognitív adósságot” halmoztak fel – idegi, nyelvi és viselkedési szinten egyaránt alulteljesítettek, ami hosszú távon rontotta a tanulási képességeiket.

Hasonló jelenség mutatkozott az orvosi gyakorlatban is: a The Lancet Gastroenterology & Hepatology folyóiratban közölt lengyel tanulmány szerint azok a gasztroenterológusok, akik hozzászoktak az MI által támogatott kolonoszkópiás rendszerekhez, 20%-kal kevesebb polipot észleltek, amikor később egyedül dolgoztak.

Hat hónap alatt a kutatók észrevették: az orvosok kevésbé voltak motiváltak, figyelmesek és felelősségteljesek, ha nem segítette őket a gép.

Az orvostudomány számára ez a jelenség kellemetlen kérdést vet fel

Ezek a tapasztalatok komoly kérdéseket vetnek fel. Mi történik egy orvos elméjével, amikor a döntéshozatal közé és közé egy algoritmus ékelődik? Mikor kezd el halványulni a szakmai éberség, ha a gép végzi az előzetes szűrést és még a diagnózis első lépéseit is? Ez csak egy átmeneti visszaesés, amíg megszokjuk az eszközöket, vagy egy mélyebb változás kezdete az orvosok munkájában?

Mint sok más, mesterséges intelligenciával kapcsolatos dolognál, a válaszok itt is attól függenek, kit kérdezünk.

Automatizálási torzítás vagy természetes alkalmazkodás?

Első pillantásra az MI okozta „kognitív erózió” riasztó. Az automatizálási torzítás – vagyis a gépi döntések vak elfogadása – valós veszélynek tűnik. De vajon tényleg erről van szó?

Charlotte Blease, az Uppsalai Egyetem kutatója, a Dr. Bot: Miért vallhatnak kudarcot az orvosok – és hogyan menthet meg életeket az MI című könyv szerzője szerint a legtöbb orvos valójában „algoritmus-ellenes”: hajlamos megkérdőjelezni az MI javaslatait, még akkor is, ha azok pontosabbak.

A probléma szerinte nem a vak bizalom, hanem a szokások átalakulása.

Ha a technológia következetesen jobb bizonyos technikai feladatokban, logikus, hogy az orvosok elkezdenek rá támaszkodni – a kulcs inkább abban rejlik, hogyan maradnak kritikus gondolkodók közben.

A társadalmi megítélés sem kedvez az MI-barát orvosoknak: egy Johns Hopkins kutatásban 276 klinikus bevonásával kimutatták, hogy a mesterséges intelligenciát használó orvosokat kevésbé tartották kompetensnek kollégáik. Vagyis: ha elfogadja az MI-t, csorbulhat a presztízse; ha elutasítja, veszít a pontosságból.

Nem minden képesség egyformán sérülékeny

Nigam Shah, a Stanford Egyetem professzora szerint helytelen a kiindulópont. „Nem kérdőjelezzük meg, hogy a sejtválogatók elterjedésével a labororvosok elveszítették-e a manuális sejtszámlálási képességüket. Egyszerűen továbbléptünk.”

Vagyis nem minden készség elvesztése katasztrófa – a kulcs az, hogy mit engedünk át a gépnek, és mit tartunk meg.

A Stanford ARISE központ igazgatója, Dr. Ethan Goh hozzáteszi: „Nem arról van szó, hogy az orvosok kevésbé okosak lesznek, hanem arról, hogy más területeken használják a gondolkodásukat.” A feladatokat újra kell térképezni – mérni, hogy mely kognitív folyamatokat érdemes megőrizni, és melyeket válthatja ki biztonsággal a mesterséges intelligencia.

„Használd, vagy elveszíted” – a szakmai reflexek neurobiológiája

A jelenség biológiai alapjai is ismertek. Ahogy Chiara Natali olasz kutató fogalmaz: „Az agy a használd, vagy elveszíted elv szerint működik.”

Ha a klinikus már nem gyakorolja a fizikai vizsgálatot, a kommunikációs rutint vagy a differenciáldiagnózis-alkotást, ezek a képességek fokozatosan gyengülnek.

A mesterséges intelligencia két veszélyt is hordoz:

1. 1 egyrészt az orvosok túlzott bizalmát az algoritmusban,
2. 2 másrészt az ellenkezőjét – a reflexszerű elutasítást.

Ráadásul, ha a csapatmunka is a gépekre támaszkodik, elveszhet a kollektív éberség, amely eddig segített a hibák elkerülésében.

----

Az „erózió” nem mindenhol egyforma

Nem minden szakmai képesség egyformán sérülékeny – figyelmeztet Nigam Shah, PhD, a Stanford Egyetem orvosprofesszora és a Stanford Health Care vezető adattudósa. Szerinte már a kérdésfeltevés is hibás: nem az a cél, hogy minden terhet a mesterséges intelligenciára tegyünk át, hanem az, hogy megértsük, mit érdemes.

„Amikor orvostanhallgató voltam, mikroszkóp alatt kézzel számoltuk a fehérvérsejteket – ma már gépek végzik ezt helyettünk” – mondja Shah. „Senki sem kérdezi, hogy emiatt elsorvadt-e a manuális sejtszámlálás képessége. Egyszerűen továbbléptünk.”

Vagyis nem minden feladat esetében kell félni a kognitív eróziótól. Shah szerint a legfontosabb az, hogy a mesterséges intelligenciát ne a legösszetettebb, hanem az időrabló, monoton feladatokra alkalmazzuk.

Rengeteg aprólékos, ismétlődő munkafolyamat vár megoldásra – miért a diagnosztizálást, a legnehezebb, legkritikusabb orvosi döntéseket akarnánk először kiszervezni a gépeknek?

Ezt a szemléletet osztja Dr. Ethan Goh, a Stanford ARISE (AI Research and Science Evaluation) ügyvezető igazgatója is. Szerinte a „más” nem feltétlenül jelent „rosszabbat” – az orvosi gondolkodás egyszerűen új területekre helyeződik át. „A feladat az, hogy feltérképezzük, miként használják az orvosok a mesterséges intelligenciát, és megértsük, hogyan tud a technológia az emberi tudással együtt fejlődni.”

A Stanford és a Harvard közös kutatásában éppen ezt vizsgálják, a Macy’s AI in Education ösztöndíj támogatásával. „Összevetjük, hogyan teljesít az MI önállóan, illetve milyen eredményt hoz, ha orvosokkal együtt dolgozik” – mondja Goh. „Így pontosan meg tudjuk határozni, mely területeken kell megőriznünk az emberi fókuszt, és hol hagyatkozhatunk nyugodtan a gépre.”

A figyelem elosztásának ez a célzott megközelítése segíthet meghatározni, mely készségeket kell folyamatosan gyakorolni az orvosképzésben, hogy ne gyengüljenek el.

Goh a repülés világából hoz példát: „Az autopilóta biztonságosabbá tette a repülést, mégsem hagyták el a pilóták a manuális tréninget. Továbbra is gyakorolják a hibaszcenáriókat szimulátorokban, és rendszeres jártassági vizsgákon vesznek részt. Az orvostudományban is erre van szükség: az automatizálás mellett fenn kell tartani az emberi jártasságot.”

Ahol a készségek valóban hanyatlani kezdenek

Goh szerint nem az a kérdés, hogy az orvosok képességei eltűnnek-e, hanem az, hogy melyeket érdemes megvédeni. A robotok és automatizált rendszerek még messze nem képesek helyettesíteni az emberi ítélőképességet – de már most átalakítják azt.

A szakértő felhívja a figyelmet egy újfajta, rövid távú kognitív veszélyre is. „Ahogy a mesterséges intelligencia eléri vagy meghaladja a 99%-os pontosságot, az ember hajlamosabb lesz automatikusan elfogadni a javaslatait. Ezzel nő az automatizálási és lehorgonyzási torzítás kockázata” – magyarázza. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az MI-től félni kell – inkább azt, hogy át kell gondolni, hogyan és mikor jelenjen meg a döntéshozatalban.

A magyar jövőkutató figyelmeztetése

„Ha a technológiai alkalmazkodás üteme gyorsabb, mint az oktatásé, vezetői és pedagógiai szakadék keletkezik” – teszi hozzá Dr. Meskó Bertalan, a The Medical Futurist Institute igazgatója. „A fejlesztők célja nem az orvosi készségek megőrzése, hanem a terhek csökkentése, az ismétlődő feladatok kiváltása. Az oktatási rendszerek felelőssége, hogy megvédjék az orvosi gondolkodás minőségét.”

Szerinte az orvosképzésben kötelezővé kellene tenni az MI-vel való tudatos együttműködés oktatását – nemcsak technikai, hanem etikai dimenzióiban is (adatvédelem, átláthatóság, elfogultság).

A mesterséges intelligencia és az orvosi tudás határai

A kolonoszkópiás kutatás eredményei világosan jelzik, hogy a probléma nem elméleti vita: a kérdés sürgető.

Ahogyan Dr. Meskó Bertalan, a The Medical Futurist Institute igazgatója fogalmaz:

„A sztetoszkóp forradalmasította az orvosi diagnosztikát, magabiztosságot adott a szív- és tüdőbetegségek felismerésében. A mesterséges intelligencia használatának is ezt kellene elérnie – de ez csak akkor valósulhat meg, ha a technológiát valóban megértjük.”

A sztetoszkóptól eltérően az MI jóval bonyolultabb, kevésbé intuitív eszköz. Használatához újfajta tudásra, készségekre és gondolkodásmódra van szükség. Az egyszerű „bevezetés” tehát nem elég: a siker kulcsa az, hogy az orvosok és a fejlesztők együtt tanuljanak meg vele bánni.

Hol kezdődnek az igazi veszteségek?

Ha valaki meg szeretné érteni, mely készségek kezdenek először megkopni, érdemes figyelni Chiara Natali, a Milánói-Bicocca Egyetem kutatójának elemzésére.

Friss áttekintésében rámutatott: a mesterséges intelligencia a klinikai gyakorlat több alapvető területét veszélyezteti.

Ilyen például a betegek fizikális vizsgálatának finom gyakorlata, a világos és empatikus kommunikáció, a differenciáldiagnózis logikai építése és az ezeket összefogó ítélőképesség – vagyis éppen azok a készségek, amelyek az orvosi hivatás lényegét adják.

Natali szerint két különösen sérülékeny pont van:

1. 1 az egyik az algoritmusokba vetett túlzott bizalom vagy épp azok reflexszerű elutasítása,
2. 2 a másik a csapaton belüli közös figyelem elvesztése, amikor mindenki a gép javaslataira hagyatkozik, és elmarad az egymásra figyelés.

„A mesterséges intelligencia nemcsak azt bővíti, amit az orvos lát, hanem átformálja azt is, hogyan dönt” – mondja Natali.

Azok a rendszerek, amelyek rangsorolják a leleteket vagy előre kitöltik a jelentéseket, segíthetnek, de el is vehetnek valamit: a metaképességet, vagyis azt az emberi érzéket, amely megmondja, mikor nem kell követni a gép utasítását.

A visszaszerzés útja: tudatos gyakorlás és emberközpontú technológia

Vajon visszaszerezhetők-e az elveszett szakmai reflexek? Natali szerint igen – a neuroplaszticitás, vagyis az agy alkalmazkodóképessége ezt lehetővé teszi.

Használd, vagy elveszíted – de tudatos gyakorlással vissza is szerezheted

– mondja.

Dr. Ethan Goh ehhez hozzáteszi: a megoldás nem kizárólag az oktatásban, hanem az ember–gép interakciók tudatos tervezésében rejlik.

„Olyan klinikai döntéstámogató rendszerekre van szükség, amelyek illeszkednek az orvos gondolkodásához, nem pedig kiszorítják azt” – hangsúlyozza.

Léteznek már gyakorlati minták is: a radiológiai triázs rendszerek, a „közlekedési lámpa” típusú figyelmeztetések vagy az MI által készített e-konzultációk, amelyek a háziorvost támogatják anélkül, hogy átvennék az irányítást.

„Ebben a modellben az orvos marad a döntéshozó, a gép pedig a biztonsági háló – segít, de nem diktál” – mondja Goh.

Az elkerülhetetlen jövő – de nem feltétlenül rossz

A hosszabb távú kilátások ismét az orvosi identitáshoz vezetnek vissza.

Charlotte Blease szerint bizonyos készségek leépülése elkerülhetetlen – és ez nem is baj.

„Ha a mesterséges intelligencia egyes technikai területeken folyamatosan pontosabb lesz, akkor az orvosok ragaszkodása ahhoz, hogy ezeket a feladatokat pusztán a szakértelem fenntartása érdekében maguk végezzék, végső soron árthat a betegeknek.”

Blease ugyanakkor óva int a kettős mércétől: „Nem várhatunk többet a gépektől, mint az emberektől.”

Szerinte a következő években olyan egészségügyi szakemberekre lesz szükség, akik nemcsak orvosi, hanem mesterséges intelligencia-kompetenciával is rendelkeznek – képesek kezelni az adatokat, tesztelni az algoritmusokat, értelmezni az etikai kérdéseket és együttműködni a gépekkel a betegellátás javítása érdekében.

Rövid távon mindehhez világos útmutatókra és gyakorlati képzésekre lesz szükség, amelyek kitérnek az MI etikai, adatvédelmi és átláthatósági vonatkozásaira is.

Hogyan maradjon ember az orvos a gépek korában

A következő öt év döntő lehet. A klinikusoknak meg kell tanulniuk felismerni, mely feladatokban segítheti őket a mesterséges intelligencia, és mikor kell saját ítélőképességükre támaszkodniuk.

A szakértők egyetértenek abban, hogy az MI legnagyobb értéke az, ha felszabadítja az emberi figyelmet a rutinfeladatok alól, és teret ad annak, ami igazán számít: a beteg megértésének.

A jövő orvosa tehát nem gépkezelő lesz, hanem olyan szakember, aki együttműködik a technológiával, de megőrzi az emberi döntéshozatal finomságait.

A mesterséges intelligencia nem az orvos gondolkodását váltja ki – hanem azt formálja, hogy az orvos hogyan gondolkodik továbbra is emberként.

Mihez kezdünk most a „gépi társainkkal”?

A jövő orvosa nem feltétlenül kevesebbet, hanem másképp fog gondolkodni. A mesterséges intelligencia átveheti a rutinfeladatokat, felszabadítva az orvost az emberi kapcsolatra, a megértésre, a döntések árnyalatainak mérlegelésére.

Ahogy Charlotte Blease fogalmaz: „Bizonyos képességek leépülése elkerülhetetlen – de nem feltétlenül rossz. A lényeg, hogy tudjuk, mely készségeknek kell megmaradniuk, és melyeket bízhatjuk biztonsággal a gépekre.”

Az MI tehát nem az orvoslás végét, hanem annak átalakulását jelzi. A feladat nem a védekezés, hanem a tudatos integráció: megtalálni az egyensúlyt a gép pontossága és az emberi ítélőképesség mélysége között.

Ha sikerül, akkor nem a mesterséges intelligencia veszi el az orvos gondolkodását – hanem éppenséggel segít abban, hogy az orvos megőrizze mindazt, ami emberi benne.

Kapcsolódó cikk

A nem túl távoli jövőben: "Egy szelfi után jelez a telefon: baj van a szívével! Foglaltam időpontot kardiológiára"

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!