Miért nem hallunk szinte soha a szívrákról? Meglepő biológiai ok áll mögötte

2026. február 27. 14:34

Önnek is feltűnt már, hogy nem nagyon hallani szívrákról?

Ha a rák lényegében a sejtek kontrollálatlan burjánzása, joggal merülhet fel a kérdés: miért nem beszélünk szinte soha a szív daganatairól? Hiszen a szív is sejtekből épül fel, sőt, életünk minden pillanatában dolgozik. Miért nem hallunk szívrákról ugyanúgy, mint tüdő-, emlő- vagy vastagbélrákról?

A válasz egyszerre egyszerű és lenyűgöző – és szorosan összefügg a szív különleges biológiájával.

A rák gyakori – de nem minden szervben egyformán

A daganatos betegségek világszerte vezető haláloknak számítanak. A WHO adatai szerint 2020-ban közel 10 millió ember halt meg rák következtében, ami nagyjából minden hatodik halálesetnek felel meg. A leggyakoribb daganatok az emlő-, a tüdő-, a vastag- és végbél-, valamint a prosztatarák.

Ezek a kórképek nemcsak gyakoribbak, hanem nagy népegészségügyi terhet is jelentenek, ezért érthető módon rendszeresen kerülnek a figyelem középpontjába. A szív rosszindulatú daganata ezzel szemben rendkívül ritka – olyannyira, hogy sok orvos pályafutása során alig találkozik vele.

A szakirodalmi adatok szerint az elsődleges szívdaganatok előfordulása 0,0017–0,028% közé tehető, és ezeknek csupán mintegy egynegyede rosszindulatú. Ez azt jelenti, hogy a valódi szívrák extrém ritkaságnak számít.

Elsődleges vagy áttét? Nem mindegy

Fontos különbséget tenni az úgynevezett elsődleges és másodlagos (áttéti) szívdaganatok között.

Az elsődleges daganat magából a szív szöveteiből indul ki. Ilyen esetben beszélhetünk valódi szívrákról, de ezek – mint láttuk – rendkívül ritkák.

Sokkal gyakoribb, hogy a szívben talált rosszindulatú elváltozás valójában egy másik szerv daganatának áttéte. A tüdő-, az emlő- vagy a nyirokrendszeri daganatok például terjedhetnek a szívburokra vagy a szív egyes részeire. Ilyenkor azonban nem szívrákról beszélünk, hanem előrehaladott alapbetegségről.

A klinikai tapasztalatok szerint, amikor a szívben rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak, az gyakran már előrehaladott állapotot jelent, és a gyógyulási esélyek korlátozottak. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ritkán kerül a köztudatba mint önálló betegség.

A szív „rákellenes” sajátossága

A legizgalmasabb kérdés talán az: miért ennyire ritka a szívizom rosszindulatú daganata?

A válasz a sejtosztódásban rejlik.

A rák kialakulásának egyik alapfeltétele, hogy a sejtek osztódjanak. Minden sejtosztódás során fennáll a DNS-másolás hibájának lehetősége. Minél többször osztódik egy sejt, annál nagyobb az esélye annak, hogy genetikai hiba csúszik a folyamatba – és ebből daganat alakul ki.

A szívizomsejtek (kardiomiociták) azonban különlegesek. A tudomány jelenlegi állása szerint ezek a sejtek a születést követően nagyon korlátozott mértékben képesek osztódni. A The Conversation hasábjain Julie Phillippi, a Pittsburghi Egyetem docense úgy fogalmazott, hogy a felnőtt szív sejtjeinek osztódási aránya rendkívül alacsony, és 20 éves kor után tovább csökken. Egy átlagos ember élete során a szívsejtek kevesebb mint fele cserélődik ki.

Ez azt jelenti, hogy a születéskor „kapott” szívizomsejtek jelentős része egész életünkön át velünk marad, és folyamatosan dolgozik. A csekély sejtosztódás pedig egyfajta természetes védelem a daganatokkal szemben: kevesebb osztódás, kevesebb genetikai hiba, kisebb esély a rosszindulatú elfajulásra.

És mi a helyzet az izmokkal?

Sokan azt is felteszik a kérdést: ha a szívizom ritkán daganatosodik el, akkor miért hallunk olyan kevéssé vázizomrákról is?

A válasz hasonló. A vázizmok érett izomrostjai szintén nem osztódnak aktívan. Bár léteznek izomeredetű rosszindulatú daganatok (például rhabdomyosarcoma), ezek többnyire a kötőszöveti vagy embrionális eredetű sejtekből indulnak ki, és nem a „kész”, differenciált izomrostokból.

A biológia tehát nem minden szervet egyformán tesz sérülékennyé.

Ritka – de nem lehetetlen

Fontos hangsúlyozni, hogy a ritkaság nem egyenlő a nemlétezéssel. Léteznek rosszindulatú elsődleges szívdaganatok, például angiosarcomák, amelyek agresszíven viselkedhetnek. Tüneteik sokszor nem specifikusak: légszomj, mellkasi fájdalom, ritmuszavar, folyadékgyülem a szívburokban.

Diagnózisuk többnyire képalkotó vizsgálatokkal – echokardiográfiával, MRI-vel, CT-vel – történik. Kezelésük sebészeti, onkológiai és kardiológiai együttműködést igényel.

Azonban a számok egyértelműek: a szív rosszindulatú daganata olyan ritka, hogy a népesség egészét érintő szűrőprogramok vagy figyelemfelkeltő kampányok nem indokoltak.

Összességében tehát azért nem hallunk gyakran szívrákról, mert valóban kivételesen ritka betegségről van szó. Ennek egyik legfontosabb oka a szívizomsejtek alacsony osztódási hajlama. A szív – amely az egyik legkorábban kialakuló és folyamatosan működő szervünk – éppen állandóságával védi magát a daganatos elfajulástól.