A rák, amely sokáig hallgat – amikor már panaszokat okoz, gyakran már túl késő

Gyakori, hogy a daganatot véletlen képalkotó vizsgálatok során fedezik fel más okokból végzett beavatkozások alkalmával.

A veserák az egyik legnehezebben felismerhető daganatos betegség. Nem azért, mert ritka lenne, hanem mert sokáig szinte semmilyen egyértelmű figyelmeztető jelet nem ad. Mire pedig tüneteket okoz, gyakran már túl későn. Éppen ezért a betegek jelentős része csak előrehaladott stádiumban jut el a diagnózisig – ez pedig drámaian rontja a túlélési esélyeket.

Későn érkező diagnózis, beszűkült lehetőségek

Az, hogy a betegek nagy részét túl későn diagnosztizálják, az igen aggasztó annak fényében, hogy míg az idejében felfedezett veserák esetén az ötéves túlélés jó eséllyel elérhető, a távoli áttétekkel járó stádiumban ez az arány mindössze 10–15 százalék körül alakul.

Miért marad észrevétlen?

A veserák egyik legnagyobb kihívása, hogy a betegség kezdeti szakaszában gyakran teljesen tünetmentes. Az első és második stádiumban sok beteg semmilyen panaszt nem tapasztal, vagy ha mégis, azokat könnyen más, ártalmatlannak tűnő problémának tulajdonítják.

Nem ritka, hogy a daganatot csak egy teljesen más okból végzett képalkotó vizsgálat során fedezik fel véletlenül. A betegek több mint felénél ma is így derül fény a betegségre.

Miért „némák” a vesedaganatok?

A veserák egyik legnagyobb sajátossága, hogy sokáig szinte észrevétlen marad. Ennek anatómiai oka van: a vese mélyen, a hasüreg hátsó részén helyezkedik el, így egy kisebb vagy közepes méretű daganat nem okoz azonnal fájdalmat vagy tapintható elváltozást. A szerv működése kezdetben gyakran zavartalan marad, ezért a szervezet nem küld egyértelmű vészjelzéseket. Ez az oka annak, hogy a vesedaganatok az első stádiumokban gyakran „némán” fejlődnek, és csak később, más struktúrák érintettségekor adnak tüneteket.

Hosszú út az első panasztól a diagnózisig

A betegek beszámolói alapján az első rosszullét és a biztos diagnózis között gyakran hosszú hónapok telnek el. Az érintettek közel egyharmada több mint három hónapot várt arra, hogy kiderüljön, mi áll a tünetei hátterében. Ez az időveszteség sok esetben annak köszönhető, hogy a panaszokat kezdetben más betegségek – például vesekő vagy húgyúti fertőzés – számlájára írják.

Sokan számolnak be arról, hogy úgy érezték: panaszaikat nem vették kellően komolyan, vagy túl hamar megnyugtató magyarázatot kaptak. Ez az élmény nemcsak a diagnózis késlekedéséhez járul hozzá, hanem hosszú távon a betegek biztonságérzetét is megingatja.

A tünetek nem mindig egyértelműek

Amikor mégis jelentkeznek panaszok, azok sokfélék lehetnek. A korábbi stádiumban felfedezett veserákos betegek leggyakrabban oldalsó, deréktáji vagy hátfájdalomról, indokolatlan fáradtságról és véres vizeletről számolnak be. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy ebben a csoportban közel minden harmadik betegnek egyáltalán nem volt észlelhető tünete.

Az előrehaladott stádiumban diagnosztizáltaknál gyakoribb a fogyás, az általános rossz közérzet és a tartós kimerültség, de még ebben a csoportban is akadnak olyanok, akiknél semmilyen markáns figyelmeztető jel nem jelentkezett.

A vérvizelés nem mindig látványos

A veserákkal kapcsolatban gyakran emlegetett figyelmeztető jel a véres vizelet, ám ez sok esetben nem úgy jelentkezik, ahogyan azt a betegek elképzelik. Előfordulhat, hogy a vér mennyisége olyan csekély, hogy szabad szemmel nem látható, és csak laborvizsgálat során derül ki. Ráadásul a vérvizelés lehet időszakos is: megjelenhet, majd hetekig-hónapokig teljesen eltűnhet, ami tovább csökkenti az észlelés esélyét. Emiatt sok érintett nem köti komoly betegséghez, vagy egy átmeneti húgyúti problémának tulajdonítja a jelenséget.

Egyre fiatalabb érintettek

A veserák ma már nem kizárólag az idősebb korosztály betegsége. Az adatok szerint az 1990 után születetteknél jelentősen magasabb a megbetegedés kockázata, mint az előző generációknál. A szakértők ezt részben az elhízás és a magas vérnyomás gyakoribb előfordulásával hozzák összefüggésbe.

Miért romlanak hirtelen az esélyek a 4. stádiumban?

A veserák prognózisa nem fokozatosan, hanem ugrásszerűen romlik, amikor a betegség eléri a negyedik stádiumot. Ebben a fázisban a daganat már gyakran áttétet ad más szervekbe, leggyakrabban a tüdőbe, a csontokba vagy a nyirokcsomókba. Ilyenkor a kezelés célja már nem a teljes gyógyítás, hanem a betegség terjedésének lassítása és az életminőség megőrzése. Ez a váltás magyarázza, miért csökkennek drámaian a túlélési esélyek, és miért bír kiemelt jelentőséggel a korábbi felismerés.

Mi hiányzik a korai felismeréshez?

Jelenleg nincs olyan egyszerű vérvizsgálat vagy gyors szűrőmódszer, amely a veserák korai kimutatását lehetővé tenné az alapellátásban. Éppen ezért a szakmai és civil szervezetek egyre sürgetőbbnek tartják olyan kutatások finanszírozását, amelyek könnyen mérhető biomarkerek azonosítását célozzák.

A cél egy olcsó, gyors és széles körben alkalmazható teszt lenne, amely segíthetne kiszűrni azokat, akiknél indokolt a további kivizsgálás – még azelőtt, hogy a betegség előrehaladna.

Ez a cikk is érdekelheti

Vesedaganat: ezek azok a tünetek, amik rákot jeleznek

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!