Komoly kockázatokat rejt a hosszas üldögélés: még a rák kialakulásának esélyét is növelheti
- Egy nagy brit kutatás szerint a hosszú, megszakítás nélküli ülés jelentősen növelheti a daganatos halálozás kockázatát.
- Már napi egy óra elnyújtott ülés 9 százalékkal magasabb, míg ugyanennyi ülés könnyű mozgásra cserélése 12 százalékkal alacsonyabb kockázattal társult.
- Nem minden daganattípusnál mutatható ki kapcsolat, de különösen az elhízással és cukorbetegséggel is összefüggő rákoknál jelentősebb a hatás.
- A kutatás szerint nemcsak a napi összes ülőidő számít, hanem az is, hogy azt megszakítások nélkül vagy gyakori mozgásszünetekkel töltjük-e.
- A tanulmány megfigyeléses jellegű, így nem bizonyít ok-okozati összefüggést, de megerősíti a WHO ajánlását: az ülőidő rendszeres megszakítása és bármennyi mozgás egészségügyi előnyökkel jár.
Egy több mint 91 ezer ember adatait elemző kutatás szerint nemcsak az ülő életmód teljes időtartama, hanem az is számíthat, hogy milyen hosszú, megszakítás nélküli szakaszokban ülünk. A hosszú ülési periódusok könnyű mozgással történő kiváltása alacsonyabb daganatos halálozási kockázattal járt együtt.
A nap végén sokan pontosan tudják, mennyit mozogtak. Megvolt-e a séta, az edzés, a futás vagy éppen a kerékpározás. Arról azonban jóval kevesebb szó esik, hogy közben mennyi időt töltöttek egyhuzamban ülve.
Egy friss, a PLOS Medicine folyóiratban megjelent kutatás szerint ez sem mellékes szempont. A Glasgow-i Egyetem és más intézmények kutatói 91 292 brit felnőtt adatait elemezték, és azt vizsgálták, hogy a hosszabb, megszakítás nélküli ülési szakaszok hogyan függnek össze a daganatos betegségek kialakulásával és az azok miatti halálozással.
Az eredmények alapján minden további napi egy óra hosszan tartó, úgynevezett prolongált ülőidő 9 százalékkal magasabb daganatos halálozási kockázattal társult. Ezzel szemben a hosszú ülési idő egy részének könnyű fizikai aktivitással történő kiváltása kedvezőbb eredménnyel járt: napi egy óra ilyen csere 12 százalékkal alacsonyabb daganatos halálozási kockázattal társult a kutatók modelljében.
Fontos: ezek statisztikai összefüggések, nem bizonyítják, hogy a hosszú ülés önmagában rákot okoz.
Nemcsak az órák száma lehet fontos
Az ülő életmód kutatásában sokáig elsősorban az volt a kérdés, hogy valaki összesen mennyi időt tölt ülve. Az új vizsgálat egy másik szempontot helyezett előtérbe: hogyan gyűlik össze ez az idő.
A kutatók elkülönítették a hosszabb, megszakítás nélküli ülési szakaszokat azoktól az időszakoktól, amikor az ülést rendszeresen valamilyen aktivitás szakította meg.
A vizsgálatban prolongált ülőviselkedésnek tekintették többek között a legalább 30 perces, döntően ülve töltött periódusokat. Az aktivitást nem kérdőívvel becsülték, hanem a résztvevők egy héten keresztül aktivitásmérő eszközt viseltek. Ezt követően a kutatók mediánosan 12,38 évig követték a résztvevőket.
A különbség lényegesnek bizonyult. A hosszú ülési szakaszok több vizsgált daganatos kimenetellel is összefüggtek, míg a megszakított ülőidő kedvezőbb mintázatot mutatott.
A kutatás tehát egy olyan kérdést állít a középpontba, amely a mindennapokban is könnyen értelmezhető: ugyanannyi ülés vajon ugyanolyan hatású-e akkor, ha hosszú blokkokban, illetve ha gyakori mozgásszünetekkel tarkítva telik el?
Kik számára lehet különösen fontos ez az eredmény?
A sok ülés ma már nem kizárólag az irodai dolgozók problémája. A mozgásszegény életmód számos munkakörben és szabadidős tevékenységben jelen van.
Hosszú időt tölthetnek ülve például azok, akik számítógépes munkát végeznek, otthonról dolgoznak, rendszeresen hosszú távon vezetnek, sokat ingáznak, vagy szabadidejük jelentős részét képernyő előtt töltik.
Az otthoni munkavégzés ráadásul könnyen összemossa a munka és a pihenés határait. Ha valaki reggeltől délutánig ugyanazon a széken dolgozik, majd este a kanapén folytatja a képernyőzést, a nap során nagyon kevés természetes mozgás épülhet be a rutinba.
A WHO a mozgásszegény viselkedést olyan ébrenléti tevékenységként definiálja, amely nagyon alacsony energiafelhasználással jár ülő, fekvő vagy félig fekvő testhelyzetben. Ide tartozhat többek között az irodai munka, az autóvezetés és a televíziózás is.
Ez azért fontos, mert a „nem sportolok” és a „sokat ülök” nem ugyanazt jelenti. Valaki lehet rendszeresen sportoló ember, miközben a napja jelentős részét ülve tölti.
Mely daganatoknál látszik kapcsolat?
A kutatók nem egyszerűen azt vizsgálták, hogy a rák jelen van-e. Többféle daganatos kimenetelt elemeztek, köztük az összes daganatos megbetegedést, a daganatos halálozást, valamint az elhízással és a 2-es típusú cukorbetegséggel összefüggő daganatokat.
A vizsgálatban 23 daganatos lokalizációt is elemeztek. Ezek között szerepelt többek között a nyelőcső-, vese-, gyomor-, máj-, hasnyálmirigy-, vastagbél-, hólyag-, tüdő-, pajzsmirigy- és emlőrák, valamint egyes vérképzőszervi daganatok.
A szerzők elemzése szerint a prolongált ülés nem minden egyes daganattípussal azonos módon függött össze, ezért az eredményeket nem lehet úgy értelmezni, hogy a sok ülés minden rákfajta kockázatát egyformán növeli.
Az összefüggések között több olyan daganat is szerepelt, amelyeket a kutatók az elhízással vagy a 2-es típusú cukorbetegséggel összefüggő daganatok csoportjába soroltak. Ez azért érdekes, mert az ülő életmód, a fizikai aktivitás, a testsúly és az anyagcsere egészsége több ponton kapcsolódik egymáshoz.
Ugyanakkor ebből sem következik, hogy a daganatok kialakulásának egyetlen oka a mozgáshiány lenne. A rák kockázatát számos tényező alakítja, a genetikai adottságoktól és életkortól kezdve az életmódon át a környezeti hatásokig.
Mit mondanak a jelenlegi mozgásajánlások?
A kutatás eredményei jól illeszkednek ahhoz a szemlélethez, amelyet a WHO már korábban is hangsúlyozott: nemcsak a rendszeres testmozgás mennyiségét kell növelni, hanem az ülőidőt is érdemes csökkenteni.
A WHO ajánlása szerint a felnőtteknek hetente legalább 150–300 perc közepes intenzitású aerob mozgás, vagy 75–150 perc intenzív aerob aktivitás javasolt, illetve ezek kombinációja. Emellett legalább heti két alkalommal izomerősítő mozgást is ajánlanak.
A szervezet ugyanakkor külön is azt javasolja, hogy a felnőttek korlátozzák az ülőidőt. A mozgásszegény idő fizikai aktivitással való helyettesítése – akár könnyű intenzitású mozgással is – egészségügyi előnyökkel járhat.
Ez fontos különbség. A mozgásajánlás teljesítése és az ülőidő csökkentése nem feltétlenül ugyanaz a feladat.
A napi edzés nem feltétlenül ellensúlyozza az egész napos ülést
Könnyű azt gondolni, hogy ha valaki este elmegy futni, kerékpározni vagy edzőterembe, akkor a nap korábbi részében összegyűlt ülőidővel már nincs különösebb teendő. A helyzet ennél összetettebb.
A rendszeres sportnak önmagában számos bizonyított egészségügyi előnye van, ezért azt nem érdemes feladni azért, mert a napközbeni ülésre is figyelni kell. A két cél inkább egymás mellett értelmezhető: mozogjunk rendszeresen, és ne töltsük a napunkat hosszú, megszakítás nélküli ülési blokkokban.
A mostani kutatás erre azért szolgál érdekes bizonyítékkal, mert a szerzők szerint a prolongált ülés könnyű vagy mérsékelt fizikai aktivitással való kiváltása is kedvezőbb daganatos kimenetelekkel társult. Napi 30 perc prolongált ülés mérsékelt aktivitással történő kiváltása 8 százalékkal alacsonyabb daganatos halálozási kockázattal járt együtt a modellben.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a könnyű mozgás „kiváltja” a sportot. A kétféle aktivitásnak más szerepe lehet.
Miért érdekes a könnyű mozgás?
A kutatás egyik legpraktikusabb üzenete, hogy az egészség szempontjából nem csak az edzés intenzitása lehet fontos.
A kutatók becslése szerint napi egy óra prolongált ülés könnyű fizikai aktivitással történő helyettesítése 12 százalékkal alacsonyabb daganatos halálozási kockázattal társult. Ez nem egy konkrét kezelési vagy megelőzési recept, hanem a vizsgált adatokból származó statisztikai becslés.
A könnyű aktivitás ráadásul olyan emberek számára is reálisabb lehet, akik idősebbek, kevésbé edzettek, vagy valamilyen egészségi probléma miatt nem tudnak intenzíven sportolni.
A WHO szintén azt hangsúlyozza, hogy már valamennyi fizikai aktivitás is jobb, mint a teljes inaktivitás, és a mindennapi mozgásba a gyaloglás, a kerékpározás, a házimunka vagy más hétköznapi tevékenység is beleszámíthat.
Mit lehet ebből hazavinni?
A tanulmány nem azt mondja, hogy egész nap állnunk kell, és nem is állítja, hogy néhány perc séta önmagában megelőzi a rákot.
A gyakorlati üzenet ennél egyszerűbb.
Ha valaki ülőmunkát végez, érdemes olyan szokásokat kialakítania, amelyek természetes módon mozgást visznek a munkanapba. Például:
- a hosszabb munkablokkok után felállni;
- telefonálás közben sétálni, ha a helyzet engedi;
- rövid szünetekben nem újabb képernyő elé ülni;
- rövidebb utakat gyalog megtenni;
- ebéd után néhány percet sétálni;
- a lift helyett időnként a lépcsőt választani;
- a házimunkát és más hétköznapi tevékenységeket is mozgásként értékelni.
Nincs szükség arra, hogy mindenki ugyanazt a rutint kövesse. A cél az, hogy a hosszú ülési periódusokat tudatosan megtörjük, miközben a rendszeres testmozgás is része marad az életmódnak.
Mit nem bizonyít a kutatás?
A tanulmány eredményeit nem szabad ok-okozati bizonyítékként értelmezni.
A kutatás megfigyeléses volt, vagyis a résztvevők életmódját és egészségi állapotát követték, de nem osztották őket véletlenszerűen különböző ülési és mozgási programokra. Emiatt nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a prolongált ülés okozta a megfigyelt többletkockázatot.
További korlát, hogy az aktivitást csak hét napon keresztül mérték. Ez nem feltétlenül tükrözi pontosan az éveken át tartó életmódot. Az sem derült ki minden esetben, hogy az adott ülési idő munkával, vezetéssel, televíziózással vagy más tevékenységgel telt.
A UK Biobank résztvevői ráadásul nem feltétlenül reprezentálják tökéletesen a teljes lakosságot, ezért az eredmények általánosíthatósága korlátozott lehet.
A kutatók ezért további, lehetőleg beavatkozásos vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak megállapításához, hogy a hosszú ülési szakaszok tudatos megszakítása valóban csökkenti-e a daganatos betegségek kockázatát.
Nem az ülés démonizálása a cél
Az új eredményekből nem az következik, hogy az ülés önmagában „rossz”, vagy hogy minden hosszabb ülés veszélyes.
A fontosabb kérdés az, hogy milyen életmód részeként ülünk.
Egy olyan nap, amelyben a munkát, az utazást és a szabadidőt is szinte teljes egészében ülve töltjük, egészen más képet mutat, mint egy aktív nap, amelyben rendszeresen sétálunk, mozgunk, sportolunk és időnként megszakítjuk az ülést.
A mostani kutatás arra utal, hogy az ülőidő felosztása is fontos lehet. Ez azért figyelemre méltó, mert a mozgás beépítése a mindennapokba nem feltétlenül egy új edzéstervvel kezdődik.
Néha az első lépés egyszerűen annyi, hogy nem ülünk tovább egyhuzamban, mint amennyire feltétlenül szükséges.
Mi a rák? Az első jelektől az áttétig, kezelésig, túlélésig – ezeket érdemes tudni róla
- Édesapámat hazaküldték a kórházból, végstádiumban van - tudunk-e még bármit segíteni az állapotán? Az orvos válaszol
- Mi az a CAR-T-sejtterápia, amelyért orvosok százai mozdultak meg beteg kollégájuk érdekében?
- Sokan naponta isznak ilyet, pedig veszélyes: több mint kétszeresére növelheti a gyomorrák kockázatát!
- 6 rákfajtánál is megnövei a megnöveli a daganatok kockázatát a cukorbetegség!
- A betegség megrázó útja: hogyan vezet halálhoz a rák?
- Már embereken tesztelik a precíziós daganatvakcinát: új korszak kezdődhet a rák kezelésében
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
