Ez történik akkor, amikor a tüdő felmondja a szolgálatot
Jó néhány olyan súlyos, krónikus betegség van, melyek visszafordíthatatlanul károsítják a tüdő szöveteit, és ezzel a működését is.
A tüdőtranszplantáció összetett műtéti eljárás, melynek során a recipiens súlyosan beteg, károsodott tüdejét egészséges tüdőre cserélik. A tüdőátültetés olyan utolsó terápiás lehetőség, mely azoknál a betegeknél jöhet szóba, akiknél más (pl. a gyógyszeres kezelés) már nem hoz eredményt, a beteg életminősége jelentősen romlott, élete veszélyben van. Természetesen, nem mindenki kaphat új tüdőt! A transzplantációhoz vezető út hosszadalmas, és a recipiensnek, vagyis az új szervre várakozónak számos kritériumnak kell megfelelnie.
Milyen betegségek esetén, kinél fontolható meg a tüdőtranszplantáció és mikor nem?
A leggyakoribb betegségek, melyek esetében tüdőtranszplantációra kerülhet sor:
- COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség)
- pulmonális fibrózis
- cisztás fibrózis
- idiopátis pulmonális artériás hipertónia
- hörgőtágulat
- szarkoidózis
Előfordulhat, hogy a tüdőbetegség mellett súlyos szívprobléma is fennáll, ilyenkor a tüdő és a szív egyidejű átültetésére lehet szükség.
Bármennyire is rossz állapotban van valaki tüdeje, bizonyos tényezők sajnos kizáró okként szerepelhetnek, vagyis ezek megléte esetén nem javasolt a tüdőtranszplantáció. Ezek közé tartoznak a súlyos, krónikus máj-, vese- vagy szívbetegségek, a daganatos betegségek, az alkohol-, gyógyszer- vagy kábítószer-függőség, a dohányzás, a pszichiátriai betegségek, a fertőzések. Alaposan megfontolandóvá teszi a transzplantációt többek között az életkor (65 év feletti kor), a súlyos csontritkulás, a túlságosan alacsony vagy túl magas testsúly.
Egy- vagy kétoldali tüdőtranszplantáció
A tüdő páros, összesen öt lebenyből álló szerv. A transzplantáció során lehetőség van vagy csak az egyik, vagy mindkét oldali tüdő átültetésére, illetve arra, hogy egy-egy lebenyt ültessenek át. Természetesen, ennek eldöntéséhez rendkívül alapos orvosi vizsgálatokra van szükség! Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a kétoldali tüdőtranszplantáció „jobb”, mert akkor teljesen megszabadul a szervezet a beteg tüdőtől.
Az egyoldali tüdőtranszplantáció egyszerűbb beavatkozás, mely a szervezet számára is kisebb megterhelést jelent, és bizonyos betegségek esetén már ez is rendkívül pozitív hatássokkal jár a beteg életminőségét tekintve. Más esetekben azonban csak kétoldali tüdőátültetés hozhat kielégítő, tartós eredményt. Például, bizonyos gyulladásos tüdőproblémák esetén a transzplantált „saját” tüdeje gócként működhet, vagyis idővel a betegség átterjedhet az egészséges donortüdőre is.
Várólistára, majd a műtőbe
Több szakemberből álló bizottság dönti el, a beteg kezelőorvosának javaslata után, hogy alkalmas lehet-e a páciens a transzplantációra. Az előzetes beszélgetések, majd szakorvosi vizsgálatok során igyekeznek minél teljesebben felmérni a beteg általános egészségi, fizikai és lelki állapotát, a csontoktól és izmoktól a korábbi fertőzéseken keresztül egészen a pszichés teherbírásig, az együttműködési képességekig és a családi háttérig.
A különböző laboratóriumi és képalkotó tesztek mellett több fényképet is készítenek a recipiensről. Ez a megfelelő méretű donortüdő kiválasztásának egyik fontos szempontja (vagyis, a tüdő elég nagy legyen a szervezet megfelelő oxigénellátáshoz, de elég kicsi ahhoz, hogy elférjen a mellkasban).
Amennyiben minden vizsgálat alkalmasnak találja a beteget a transzplantációra, várólistára kerül. Magyarország 2013 óta az Eurotransplant tagja, ezzel jelentősen megnő annak az esélye, hogy valaki viszonylag hamar kap új szervet. Hazánkban jelenleg 12-en várnak új tüdőre. A várakozás ideje alatt „keresik” a recipiensnek megfelelő új szervet, vagyis azt, mely egészséges, megfelelő a vércsoportja, megfelelő a korosztálya, illetve a mérete is. A donor tüdőt olyan, szakértői bizottság által agyhalottnak ítélt egyénből veszik ki, akit előzetesen transzplantációra alkalmasnak ítéltek.
A várólistára kerüléstől a tényleges transzplantációig néhány nap, de több hónap is eltelhet, átlagosan fél évig vár valaki egy alkalmas, beültethető szervre. A várakozás ideje alatt a recipiens egészségi állapotát folyamatosan figyelik, ellenőrzik, esetleg változtatnak is a terápián az eredményeknek megfelelően. Előfordulhat, hogy valaki ideiglenesen nem transzplantálható állapotba kerül, pl. egy fertőzés miatt, ez azonban nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy lekerül a várólistáról.
A transzplantációra váró számára kiemelten fontos az egészséges életmód, a megfelelő testmozgás és táplálkozás, a lelki rákészülés, és a környezet felkészítése is. Javasolt, hogy a várakozási idő alatt a recipiens hozassa rendbe a fogait, a beteg fogak ugyanis később fertőző gócpontok lehetnek. Az esetleges védőoltások beadatását is erre az időszakra kell tervezni.
Az ún. transzplantációs riadó bármikor, bármely napon vagy bármely napszakban bekövetkezhet! Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy megtalálták a megfelelő donortüdőt és azt a lehető leggyorsabban be kell ültetni a recipiens szervezetébe!
A tüdőtranszplantáció menete
Hazánkban az első tüdőtranszplantációra 2015-ben került sor azóta közel 90 beteg kapott új tüdőt (korábban a betegek gondozását Magyarországon, a műtétet azonban Bécsben végezték).
A transzplantációs riadó során két orvosi csapat egyszerre, összehangoltan dolgozik. Az egyik csapat a tüdő kivételéért felelős, a másik pedig a recipiens felkészítését és a beültetést végzik. A recipiens műtéti felkészítése a donorszerv érkezése előtt nagyjából 2 órával kezdődik (előtte, a kórházba érkezéskor néhány rutinvizsgálatot végeznek el). Az altatásra, eszközös beavatkozásokra azonban csak akkor kerül sor, ha a donor csapat az „új” szervet beültetésre alkalmasnak ítéli. Sajnos, még a szervkivétel idején, az utolsó pillanatban is adódhatnak olyan problémák, melyek miatt a transzplantációt mégsem lehet elvégezni.
A donortüdő megérkezésekor veszi kezdetét maga a transzplantációs műtét, mely akár 6 órát is tarthat. Egyoldali transzplantációnál már korábban meghatározzák, melyik oldalon végzik el a műtétet (általában azon, mely rosszabbul funkcionál). Kétoldali transzplantáció esetén először csak az egyik tüdőt veszik ki, majd helyezik be az újat, majd a másik oldalon is megismétlik a folyamatot. A műtét alatt folyamatosan ellenőrzik a beteg állapotát, a mellkasi üregben termelődő váladék és levegő elvezetése érdekében pedig 2-2 szívó draint ültetnek be, melyeket csak később távolítanak el.
A transzplantációt követően a beteg néhány napra az intenzív osztályra kerül, ahol általában géppel lélegeztetik. Ha a transzplantált állapota javul, stabilizálódik, idővel megszüntetik a lélegeztetést, a mesterséges táplálást és katéterezést, és normál kórházi osztályra helyezik át. Itt további átlagosan 2 hetet tölt el. A gyógyszeres kezelést már az intenzív osztályon megkezdik. A gyógyszeres terápia mellett gyógytornász és más rehabilitációval foglalkozó szakemberek segítik az otthoni, önálló életre való felkészülést. Természetesen, a transzplantált állapotát, a tüdő működését, a légzésfunkciót folyamatosan monitorozzák.
Élet a tüdőtranszplantáció után
A szervátültetés rendkívüli beavatkozás, mely a recipiens teljes életének megváltozásával jár együtt – beleértve az életmódját is. Szükséges többek között:
- immunszupresszív gyógyszerek szedése (életük végéig), mely megakadályozza, hogy a szervezet a beültetett tüdőt kilökje, idegenként kezelje, megtámadja
- a fokozott higiénia és az egészséges életmód, mert a transzplantáltak fogékonyabbak a fertőzésekre
- a transzplantált otthonának, környezetének folyamatos, alapos takarítása és fertőtlenítése
- a kontrollvizsgálatokon való rendszeres részvétel
- a vérnyomás, a testhőmérséklet stb. napi ellenőrzése
- a tömeg kerülése, nyilvános helyeken a maszk és a kesztyű viselése
Transzplantáció után sajnos jó néhány dologról le kell mondani, azt, hogy végleg vagy csak ideiglenesen, a kezelőorvossal kell megvitatni. Nem javasolt, hogy a frissen transzplantált környezetében kisállat (madár, rágcsáló) legyen, a kutyával, macskával való kontaktus is a minimumra kell csökkenteni. A szobanövények gondozását is másra kell bízni, mert a virágföldben található mikrobák betegséget okozhatnak. Utazni csak a kezelőorvossal való egyeztetés után javasolt. Nyilvános fürdő, uszoda, szauna, strand látogatása nem ajánlott, csak természetes vízben mártózhat meg.
Alaposan felül kell vizsgálni a korábbi étkezési szokásokat is, hiszen a transzplantáltakra új szabályok vonatkoznak, különösen a műtét utáni első évben. Csapvíz fogyasztása például csak forralás után ajánlott. Kerülni kell a lágy, penészes sajtokat, a probiotikus termékeket, a füstölt húskészítményeket, a nyers tojással készült ételeket. A sós és fűszeres ételek fogyasztása sem javasolt.
A beavatkozást követő első évben a transzplantált semmilyen védőoltást nem kaphat, és később is alaposan mérlegelni kell, mely védőoltás alkalmazható nála és melyik nem. Terhesség vállalása transzplantáción átesett nőknél saját és a magzat egészségének veszélyeztetése miatt nem javasolt.
Nagyjából 6-12 hónappal a transzplantáció után térhet vissza a beteg élete a (többé-kevésbé) rendes kerékvágásba. Kellő óvatosság és rendszeres orvosi kontroll mellett dolgozhat, sportolhat, általában a korábbi hobbijához is visszatérhet. A nemzetközi adatok szerint a tüdőtranszplantációt követő túlélési arány az első évben 83, a tizedikben 30 százalék, de az elmúlt évtizedben folyamatosan javuló tendenciát mutat.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Ez a betegség enyhe köhögéssel kezdődik, végül a tüdő merevvé válik
