Öt nehézség, amellyel az empaták gyakran szembesülnek

Mások érzéseinek mély megértése értékes képesség, ám komoly lelki teher lehet, ha valaki folyton magára veszi a környezetében élők problémáit. Az empaták gyakran csak akkor ismerik fel ennek árát, amikor már kimerültek, szoronganak, vagy úgy érzik, kapcsolataikban rendszeresen háttérbe szorulnak.

Az empata kifejezés az utóbbi években a poppszichológia egyik népszerű fogalmává vált. Általában azokra az emberekre használják, akik különösen érzékenyen reagálnak mások lelkiállapotára, könnyen felismerik a ki nem mondott érzéseket, és ösztönösen igyekeznek támogatást nyújtani.

Joseé Muldrew mentálhigiénés tanácsadó szerint az empaták intuitív módon képesek ráhangolódni a környezetükben élők belső élményeire. Nem csupán észreveszik, ha valaki szomorú, feszült vagy bizonytalan, hanem olykor szinte sajátjukként élik át ezeket az érzéseket.

Ez a fogékonyság együttérzővé, figyelmessé és megbízhatóvá teheti őket. Könnyen belehelyezkednek a másik ember nézőpontjába, kevésbé ítélkeznek, és valódi megértéssel fordulnak mások felé. A nagyfokú érzékenységnek azonban árnyoldalai is lehetnek, különösen akkor, ha nem társul hozzá megfelelő önvédelem.

Amikor mások érzései túl nagy súllyá válnak

Az empaták a terápián gyakran számolnak be nehezen megfogalmazható lelki fáradtságról. Egy-egy beszélgetés vagy konfliktus után nem egyszerűen együttéreznek a másikkal, hanem hosszú ideig magukkal viszik annak szomorúságát, félelmét vagy feszültségét.

- Sok empatikus kliensem beszél a terápián az érzelmi kimerültségről és arról a fáradtságról, amelyet mások érzéseinek és energiáinak átvétele okoz – magyarázta Joseé Muldrew.

A folyamatos érzelmi készenlét idővel rendkívül kimerítő lehet. Ha valaki rendszeresen figyeli környezete hangulatát, igyekszik mindenkit megérteni, és közben saját magában is feldolgozza mások nehézségeit, könnyen kialakulhat benne egyfajta állandó túlterheltség. Muldrew szerint ez végül akár kiégéshez is vezethet.

Az érintett sokszor csak annyit érez, hogy minden túl nehézzé vált. Elveszítheti korábbi lendületét, hamarabb elfáradhat, és egyre kevesebb ereje maradhat a saját feladataira, kapcsolataira vagy feltöltődésére.

A nemet mondás bűntudatot kelthet

A másik visszatérő probléma a személyes határok kijelölésének nehézsége. Az empatikus ember pontosan el tudja képzelni, mit érez majd a másik, ha visszautasítja a kérését. Emiatt gyakran akkor is igent mond, amikor valójában nincs ideje, ereje vagy kedve segíteni.

Elvállalhat egy szívességet, amely túl nagy terhet jelent számára, vagy részt vehet egy programon kizárólag azért, mert fél a másik csalódottságától. Kapcsolataiban akár méltánytalan bánásmódot is eltűrhet, ha úgy gondolja, hogy a másik fél nehéz helyzete magyarázatot ad a viselkedésére.

Muldrew szerint az empatákban fokozott felelősségérzet alakulhat ki mások jóllétével kapcsolatban. Ennek következtében saját érzelmi szükségleteiket hajlamosak kevésbé fontosnak tekinteni. Pedig a határ kijelölése nem az együttérzés hiánya, hanem annak felismerése, hogy Ön meddig tud jelen lenni úgy, hogy közben saját magát sem meríti ki.

Egy idő után megjelenhet a kihasználtság érzése

Aki mindig meghallgat másokat, gyorsan reagál a segélykérésekre, és rendszeresen félreteszi saját problémáit, ahhoz könnyen odaszokhatnak azok, akik állandó támogatást igényelnek. Muldrew tapasztalata szerint az empaták környezetében gyakran jelennek meg társfüggő vagy nagyobb érzelmi szükségletű emberek.

Az egyensúlytalanság eleinte nem feltétlenül feltűnő. Később azonban az empata észreveheti, hogy bizonyos ismerősei kizárólag akkor keresik, amikor panaszkodni szeretnének, vigaszra vágynak vagy segítségre van szükségük. Ha viszont ő kerül nehéz helyzetbe, nem kap hasonló figyelmet.

Ebből sértettség és neheztelés születhet. Az érintett egyszerre akar gondoskodó maradni, és közben egyre erősebben érzi, hogy túl sokat várnak tőle. Ilyen helyzetben érdemes megvizsgálni, hogy az adott kapcsolatban valóban kölcsönös-e a támogatás, vagy az egyik fél tartósan többet ad, mint amennyit visszakap.

A lelki túlterhelés testi tüneteket is okozhat

A folyamatos érzelmi igénybevétel szorongással és tartós fáradtsággal járhat. Ha valaki nemcsak saját életének nehézségeivel küzd, hanem mások gondjait is rendszeresen magára veszi, szervezete hosszabb időn keresztül feszült állapotban maradhat.

A szorongás megnehezítheti az elalvást, testi feszültséget és koncentrációs problémákat idézhet elő. A tartós kimerültséghez ingerlékenység, csökkent energiaszint és a mindennapi teendők iránti érdeklődés visszaesése társulhat.

Ilyenkor nem feltétlenül egyetlen látványos esemény okozza a problémát. Sokszor kisebb lelki terhek rakódnak egymásra: egy barát válsága, egy családtag konfliktusa, a munkahelyi feszültség és az a belső elvárás, hogy mindenkinek támaszt kell nyújtani. Ezek együtt már jelentősen megterhelhetik az embert.

A szomorúság mögött mások terhei is meghúzódhatnak

Hallie Kritsas mentálhigiénés tanácsadó szerint az empaták depresszív érzésekről is beszámolhatnak. Saját gondjaik mellett szeretteik fájdalmával és veszteségeivel is foglalkoznak, miközben nem feltétlenül rendelkeznek olyan módszerekkel, amelyek segítségével érzelmileg el tudnának távolodni ezektől.

A segítő szakmákban dolgozókat általában felkészítik arra, hogyan hallgassanak meg nehéz történeteket úgy, hogy közben megőrizzék lelki egyensúlyukat. Egy különösen érzékeny családtag vagy barát viszont többnyire nem kap ilyen képzést. Előfordulhat, hogy minden hallott történetet tovább hordoz magában, míg végül szomorúnak, tehetetlennek vagy túlterheltnek érzi magát.

A probléma felismerése azért is nehéz, mert az empatikus ember gyakran természetesnek tartja, hogy másokról gondoskodik. Saját rosszullétét ezért könnyen gyengeségként vagy önzésként értelmezheti, holott valójában arra utalhat, hogy túl sokáig hagyta figyelmen kívül a saját szükségleteit.

A határhúzás nem egyenlő az elutasítással

A terápia abban segíthet, hogy az érintett különbséget tegyen a valódi támogatás és a túlzott felelősségvállalás között. Nem kell minden problémát megoldania, és nem kötelessége bármikor rendelkezésre állnia csak azért, mert képes átérezni a másik helyzetét.

Az empaták gyakran egyensúlyoznak a mások iránt érzett felelősség és az önmagukról való gondoskodás között. Éppen ezért fontos megtanulniuk, hogy saját szükségleteik felismerése legalább annyira lényeges, mint a környezetükben élőké.

A nemet mondás lehet tiszteletteljes és együttérző. Jelezheti például, hogy jelenleg nincs elegendő lelki ereje egy hosszú beszélgetéshez, de később szívesen visszatér rá. Az is elfogadható, ha egy időre hátrébb lép egy olyan kapcsolatban, amely folyamatosan kimeríti.

Az egyedül töltött idő segíthet visszatalálni önmagához

Az empatikus embereknek különösen fontos lehet, hogy rendszeresen kiszakadjanak mások érzelmi teréből. A természetben tett séta, a meditáció, a tudatos légzés vagy egyszerűen a csendben eltöltött idő lehetőséget adhat arra, hogy felismerjék, mely érzések tartoznak valóban hozzájuk.

Nem az számít, hogy valaki különleges vagy bonyolult módszert válasszon. Sokkal lényegesebb, hogy olyan gyakorlatot találjon, amelyet következetesen be tud építeni a hétköznapjaiba, és amely segít letenni a nap során felhalmozódott érzelmi terheket.

Hasznos lehet a kimerítő helyzetek tudatos korlátozása is. Ha egy ismerős rendszeresen kizárólag nehéz és megrázó élményekről beszél, érdemes ritkítani a találkozásokat, vagy olyan közös programot választani, amely nem csupán a problémák részletes átbeszéléséről szól. Egy színházi előadás vagy más közös elfoglaltság teret engedhet a figyelem áthelyezésének is.

Nem minden átvett érzés valódi empátia

Előfordulhat, hogy amit valaki rendkívüli empatikus érzékenységként él meg, valójában részben fokozott éberségből fakad. Aki korábban kiszámíthatatlan, konfliktusokkal terhelt vagy érzelmileg bizonytalan környezetben élt, megtanulhatta folyamatosan figyelni mások hangulatát. Egy arckifejezésből, hangsúlyváltásból vagy apró mozdulatból is gyorsan arra következtethet, hogy feszültség közeleg.

Ez a működés sokszor nem tudatos. Az érintett úgy érezheti, különösen pontosan ráhangolódik másokra, miközben valójában a veszély, az elutasítás vagy a konfliktus korai jeleit keresi. Ilyenkor a másik rosszkedve benne is szorongást kelthet, és sürgető késztetést érezhet arra, hogy megnyugtassa, jobb kedvre derítse vagy megoldja a problémáját.

Lényeges különbség, hogy az empátia a másik érzéseinek megértését jelenti, a fokozott éberséget viszont gyakran a saját biztonság megőrzésének igénye hajtja. A két jelenség természetesen egyszerre is jelen lehet. Ha azonban Ön rendszeresen felelősnek érzi magát mások hangulatáért, nehezen viseli a környezetében kialakuló feszültséget, vagy állandóan azt figyeli, vajon ki haragszik rá, érdemes lehet szakember segítségével feltárni ennek hátterét.

Önmagáról gondoskodni nem önzés

- Ez olyan, mint a repülőgépen elhangzó biztonsági utasítás: először a saját oxigénmaszkját kell felvennie, és csak azután segíthet másoknak. A lelki és érzelmi jóllétünkkel ugyanezt kell tennünk – fogalmazott Hallie Kritsas.

Az önmagáról való gondoskodás tehát nem teszi kevésbé figyelmessé vagy együttérzővé. Éppen ellenkezőleg: ha időben észreveszi saját kimerültségét, képes határokat kijelölni, és szükség esetén segítséget kér, hosszabb távon is jelen tud maradni azok mellett, akik fontosak Önnek.

Az empátia valódi érték, de fenntartható módon csak akkor működik, ha nem jár folyamatos önfeladással. Mások érzéseinek megértése különleges emberi képesség, ám ugyanilyen fontos, hogy az empata a saját belső állapotára is figyeljen. Így érzékenységét anélkül őrizheti meg, hogy közben teljesen kimerítené saját lelki tartalékait.

Figyelmébe ajánljuk

Hol húzódik a határ az őszinteség és az érzéketlenség között? Így lehet sértő akkor is, ha nem az a célja

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!