Telepátia, halálközeli élmények, univerzális tudat: a fizikus szerint mindent újra kéne gondolnunk

Egy új tudatelmélet, amely alapjaiban írhatja át a valóságról alkotott képünket.

Egy merész fizikai modell egészen máshonnan közelíti meg a tudat természetét, mint amit eddig megszoktunk. A koncepciót Maria Strømme, az Uppsalai Egyetem elismert nanotechnológiai professzora vetette fel, s ha akár csak részben igaza van, annak következményei messze túlmutathatnak az idegtudomány határain. A professzor szerint ugyanis a tudat nem egyszerűen az agy elektromos- és biokémiai folyamataihoz köthető, hanem egy olyan alapvető mező, amely az egész univerzum szövetébe beágyazódik.

Ha ez a feltevés helytálló, akkor a tudat nem keletkezik, és nem is múlik el a testtel együtt – csupán formát vált.

A tudat mint univerzális mező

Strømme professzor úgy véli, a tudat sokkal inkább hasonlíthat egy mindent átható háttérmezőre, mintsem az emberi agy termékére. A fizika bizonyos részei – különösen a kvantumelmélet – már régóta feltételezik, hogy a részecskék és az energia egy mélyebb, láthatatlan rezgésrendszerből születnek. A kutató erre a gondolatra építve feltételezi: maga ez a mélyebb réteg lehet a tudat.

A hasonlatot könnyű megérteni: ahogyan az óceán felszínén hullámok jönnek-mennek, úgy az emberi tudat is csupán egy átmeneti formája lehet valami nálunk nagyobbnak. A hullám eltűnik, de az óceán tovább él.

Mi történik akkor, amikor meghalunk?

A professzor értelmezése szerint a halál nem jelenti a tudat megszűnését. Sokkal inkább azt, hogy az egyéni tudat visszaáramlik abba az univerzális mezőbe, amelyből ered. Nem megsemmisül, hanem feloldódik.

Ez a megközelítés érthetővé tenné, miért számolnak be a halálközeli élményt átélők olyan jelenségekről, amelyek a jelenlegi tudomány számára nehezen magyarázhatók: elhunyt szerettek megpillantása, időn túli események érzékelése, vagy akár olyan élmények, amelyek messze túlmutatnak az agy krízisreakcióin.

Strømme szerint ezek az élmények akár a mezőhöz való átmeneti hozzáférést is tükrözhetik.

Lehet, hogy a telepátia nem puszta fantázia?

Az elmélet egyik legmeglepőbb következménye, hogy több, eddig áltudományként kezelt jelenség – például a telepátia – tudományos alapokra helyezhető.

Ha minden egyéni tudat ugyanannak a mezőnek a része, akkor információt hordozhatnak olyan struktúrák, amelyek nincsenek térbeli vagy időbeli érintkezésben. Ezzel nem azt állítja Strømme, hogy ezek a jelenségek bizonyítottak lennének, csupán azt, hogy különösen érdemes volna újra, szigorú módszerekkel vizsgálni őket.

A professzor szerint a történelem során ismétlődő „telepátiaszerű” jelenségek nem véletlenek, hanem egy mélyebb mintázatra utalnak. A modern agyi képalkotás pedig – elmélete alapján – alkalmas lehetne arra, hogy kimutassa: bizonyos emberek agyi aktivitása ténylegesen szinkronba kerülhet másokéval mély meditáció vagy érzelmi ráhangolódás során.

Az ősi szövegek és a modern tudomány meglepő találkozása

Strømme professzor arra is rámutat, hogy több vallási hagyomány – például a Biblia, a Korán vagy a Védák – ősidők óta emleget egyfajta univerzális tudatot. Ezek a szövegek metaforákkal élnek, de a megfigyeléseik meglepően összecsengenek a kvantumfizika korai gondolkodóinak elképzeléseivel.

A professzor szerint ma jutott el oda a tudomány, hogy ezeket a kérdéseket ne misztikumként, hanem vizsgálható jelenségként kezelje.

Mit jelenthet ez mindannyiunk számára?

A modern tudomány hosszú ideje küzd azzal, hogyan értelmezze pontosan a tudat mibenlétét. Miért „van” egyáltalán tudatunk? Hogyan jön létre a szubjektív élmény? Miért érezzük magunkat különálló létezőknek?

A Strømme által javasolt modell azt mondja: talán nem vagyunk különállók. Talán a tudat nem bennünk van, hanem mi magunk vagyunk egy hullám egy nagyobb közegben.

A tudomány előtt nagy kérdés áll

A professzor gondolatai természetesen vitát váltanak ki a tudományos közösségben. A tudat eredete ma az egyik legnagyobb megoldatlan rejtély. De Strømme szerint a kérdés már nem kerülhető meg: elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a tudat természete nem pusztán filozófiai játszótér, hanem tudományos feladat.

Ha sikerülne empirikusan is vizsgálni az univerzális tudatmező lehetőségét, az nemcsak az élet és halál értelmezését írhatná át, hanem azt is, ahogyan egymásra és önmagunkra tekintünk.

Figyelmébe ajánljuk

Nem csak hallucinációk: ez lehet a halálközeli élmények magyarázata

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!