Horrorfilmek, szellemkastélyok, hullámvasút – Miért szeretünk borzongani?
A borzongás valójában nem más, mint egy biztonságos kaland – és a legtöbben pontosan ezért szeretik.
A félelem elsőre olyasmi, amit mindenki kerülni szeretne. Mégis ott sorakoznak a mozikban a horrorfilmek, tömegek állnak sorba a szellemkastélyok előtt, és a hullámvasutak évről évre új rekordokat döntenek. Miért van az, hogy miközben a veszélyt alapvetően elutasítjuk, önként vetjük bele magunkat a biztonságos rémületbe?
A félelem paradoxona – miért érezzük jól magunkat, amikor rettegünk?
A pszichológiában régóta ismert jelenség az úgynevezett „benign masochism”, vagyis az ártalmatlan önkínzás élvezete. A Psychological Science folyóirat több tanulmányban tárgyalta, hogy az emberek szeretik azokat az ingereket, amelyek látszólag kellemetlenek, mégis kontrollálhatók – ilyen a csípős étel, a szomorú film, és természetesen a félelmetes élmény is.
Dr. Paul Rozin, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója szerint a kulcs az, hogy a félelem csak akkor válik élvezetté, ha közben tudjuk, hogy valójában nincs valódi veszély. A szervezet ugyanis ugyanúgy indul be, mintha fenyegetve lenne: emelkedik a pulzus, felszabadul az adrenalin és a dopamin, a test pedig készenlétbe kapcsol. Amikor azonban az agy felismeri, hogy a helyzet biztonságos, ez a kémiai reakció élvezetbe csap át.
A kontroll érzése: „Félek, de én irányítok”
A félelemmel való játék egyik legfontosabb motívuma a kontroll érzése. A University of Oxford pszichofiziológiai kutatásai kimutatták, hogy az agyunk sokkal jobban tűri a negatív érzelmeket, ha közben mi döntünk a részvételről. A horrorfilm nézése, a szellemkastélyba való belépés vagy a hullámvasútra való felszállás mind olyan döntések, amelyeket az illető saját maga hoz meg – így a félelem biztonságos keretek között bontakozhat ki.
A félelem önkéntes vállalása ráadásul megerősíti a kompetencia érzését: az ember átéli, hogy képes szembenézni a „veszéllyel”, és győztesként kerül ki belőle. Sokak számára ez a pszichés hatás kimondottan felszabadító.
Az adrenalin és dopamin kettőse – a félelem kémiai jutalma
A félelemreakció során két fontos hormon szabadul fel: az adrenalin és a dopamin. Az adrenalin fokozza a véráramlást, felgyorsítja a szívverést, és élesíti az érzékeket. A dopamin pedig az örömközpontot hozza működésbe. A Journal of Neuroscience tanulmánya szerint a kettő együtt olyan élménymintát hoz létre, amely sok esetben hasonló a szerelem vagy a szerelmes izgalom fiziológiájához.
Éppen ezért mondják sokan, hogy a horrorfilmek vagy a hullámvasút után eufóriát éreznek. A félelem rövid, intenzív szakasza után a test megkönnyebbül, és erős jutalmazó hormonválasz indul be – ez pedig újra és újra visszacsábítja az élménykeresőket.
A közös félelem közösségi élményt is ad
Különösen érdekes, hogy a félelem sokszor társas helyzetben még élvezetesebb. A University of Wisconsin-Madison kutatói megállapították, hogy a közös rémület fokozza az emberi kötődést. A közösen átélt félelem:
- Erősíti az összetartozás érzését.
- Növeli az egymás iránti bizalmat.
- Olyan emléket teremt, amely élénkebben rögzül.
Talán ezért működnek olyan jól a páros/csoportos horrorfilm-nézések: a félelem valójában közelebb hozza egymáshoz az embereket, miközben a szervezet oxitocint is termel – ez ugyanaz a hormon, amely a kötődést segíti.
Miért szeretjük a horrorfilmeket? A pszichológia válasza
A horrorfilmek külön kategóriát képviselnek a félelemélményben. Dr. Margee Kerr, a félelemkutatás egyik legismertebb amerikai szakértője szerint a horror lehetőséget ad arra, hogy kockázatmentesen megéljük a legősibb félelmeinket.
A félelem ugyanis evolúciós értelemben védekező mechanizmus, de a modern életben már ritkán kerülünk valódi életveszélybe. A horrorfilmek viszont felidézik ezeket az ősi reakciókat, miközben biztonságban ülünk a kanapén vagy a moziteremben.
A néző ezért:
- átéli a veszély izgalmát,
- majd megkönnyebbülve és megerősödve jön ki a helyzetből.
Kerr szerint ez tulajdonképpen egyfajta érzelmi tréning: a néző pszichés rugalmassága nő, miközben megtapasztalja, hogy képes kezelni az intenzív érzelmeket.
Hullámvasút: amikor a félelem és a szabadság találkozik
A hullámvasút az egyik legjobb példája a kontrollált félelemnek. A lebegés, a gyorsulás és a hirtelen esések kombinációja olyan fiziológiai hatást kelt, amely egyszerre félelmetes és felszabadító.
Mindez az egyensúlyrendszer megterheléséből és a test gravitációhoz való viszonyának hirtelen változásából ered. Az élmény pedig azért válik élvezetessé, mert a szervezet végig érzékeli, hogy a helyzetet szakemberek, fizika és biztonsági berendezések kontrollálják. Így a félelemhez hozzáadódik a bizalom – ez pedig az élvezet egyik kulcsa.
Miért vonz minket a szellemkastély?
A szellemházak és rémisztő tematikus parkok valójában a pszichológiai trükkök mesterei. A világ legismertebb szellemkastély-építői, például a Universal Studios szakértői pontosan tudják, hogy az ember agya miként reagál a váratlanságra, a sötétségre és a torz hangokra.
A szellemkastély vonzerejét több tényező adja:
- A sötétség bizonytalanságot teremt.
- A váratlan zajok aktiválják a túlélési ösztönöket.
- A környezet teatralitása pedig játékossá teszi az egészet.
A végeredmény: az élmény éppen annyira félelmetes, amennyire szükséges ahhoz, hogy a végén hatalmas megkönnyebbülést érezzen.
A félelem mint érzelmi katartikus élmény
A félelemnek van egy fontos pszichológiai szerepe is: segít kiüríteni a bennünk felgyülemlett feszültséget. A kontrollált félelem átélése gyakran csökkenti a mindennapi stresszt, mert a szervezet ezzel levezeti az érzelmi túlterhelést.
Ezért van, hogy egy jó horrorfilm vagy egy izgalmas attrakció után sokan nyugodtabbnak, lazábbnak érzik magukat.
A másik világ megtapasztalása – a félelem mint határátlépés
Sok pszichológus úgy véli: a félelem lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a hétköznapokból. A horror, a szellemkastély vagy a hullámvasút olyan, mintha egy rövid időre egy alternatív valóságba csöppenne, ahol más szabályok érvényesek.
Ez a határátlépés erős érzelmi töltetet ad. Az ember egy pillanatra megélheti azt, amit a mindennapokban nem tapasztal meg: a kontroll elvesztését, majd visszanyerését, a valóság és fantázia közötti lebegést.
Az identitással való játék: ki vagyok én, ha félek?
Az ilyesfajta félelem mindezeken túl lehetőséget ad saját határaink megtapasztalására. A hasonló élmények után ugyanis erősödni érzik az identitásukat. Másképpen fogalmazva: amikor valaki "túlél" egy horrorfilmet vagy átsiklik egy félelmetes hullámvasúton, úgy érzi, helyt állt (még akkor is, ha nem volt valóságos és kockázatos).
Ez az élmény a személyes fejlődés érzését erősíti. Vannak, akik kifejezetten azért keresik a félelmet, mert úgy érzik: ezáltal jobban megismerik önmagukat.
"Félek felvenni a telefont” – Mit jelent, ha valaki szorong a telefonálástól?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
