Miért ragadós az ásítás? Meg fog lepődni, mit mond erről a tudomány
Figyelmeztetés: ez a cikk ásítást okozhat!
Valószínűleg Ön is megtapasztalta már: valaki a környezetében ásít, és szinte azonnal Ön is érezte rám az ingert. Az ásítás nem csupán a fáradtság jele – hanem különös módon átragad másokra is. De miért? Mit mond erről a tudomány?
Miért ásítunk?
Az ásítás eredeti funkciója nem teljesen tisztázott, de több lehetséges magyarázat is létezik. A Cleveland Clinic szerint az ásítás segíthet a test hőszabályozásában, különösen az agy hűtésében. A folyamat során a mély levegővétel friss levegőt juttat az agyba, miközben az állkapocs és az arcizmok mozgása elősegíti a véráramlást. Ez segíthet fenntartani az éberséget, amikor a figyelem lankadni kezd.
Egy másik elmélet szerint az ásítás az unalom jele is lehet – a monoton környezetben az agy „újraindítást” kér, hogy fenntartsa az éberséget.
Az ásítás társas ragálya: empátia vagy reflex?
De miért kezdünk mi is ásítani, ha valaki más a közelünkben teszi? A Medical News Today szerint az „fertőző ásítás” főként szociális kontextusban jelentkezik. Kutatások szerint az emberek nagyobb valószínűséggel ásítanak mások után, ha közel állnak hozzájuk érzelmileg – például családtag vagy közeli barát esetén.
Ez a jelenség összefügghet az empátiával. A tükörneuronok szerepet játszhatnak ebben: ezek az agyi idegsejtek aktiválódnak akkor is, ha más emberek cselekedeteit figyeljük, mintha mi magunk végeznénk azokat. Ha valakit ásítani látunk, az agyunk ezt utánozni kezdi – akár tudat alatt is - írja a Psychology Today.
Nem mindenki „kapja el”
Érdekesség, hogy nem mindenki hajlamos az ásítás fertőző jelenségére. Egy kutatás, amelyről az IFLScience számolt be, azt mutatta, hogy a nagyobb empátiás készségekkel bíró emberek gyakrabban ásítanak mások után. Ez a megfigyelés támogatja azt az elképzelést, hogy a fertőző ásítás nem puszta reflex, hanem szociálisan beágyazott viselkedés.
Gyermekek körében például csak bizonyos életkor után jelenik meg ez a hatás – nagyjából négy-öt éves kor körül, amikor az empátiás készségek is fejlődésnek indulnak.
Az ásítás nem csak emberi dolog
Érdekesség, hogy nemcsak az emberek körében figyelhető meg ez a „ragadós” viselkedés.Több állatfaj – köztük csimpánzok, kutyák – is „elkapják” mások ásítását, különösen akkor, ha a másik egy jól ismert társuk. Ez szintén arra utal, hogy a fertőző ásítás az együttérzés és a szociális kapcsolódás mély evolúciós gyökerű jele lehet.
Lehet belőle baj?
Önmagában az ásítás nem veszélyes, sőt, természetes része az élettani működésnek. Ugyanakkor, hogy ha valaki szokatlanul sokat ásít, és ezt más tünetek is kísérik – például kimerültség, légzési problémák, vagy eszméletvesztés –, érdemes orvoshoz fordulni. Az extrém ásítás hátterében akár neurológiai problémák is állhatnak.
Tehát miért ragadós az ásítás?
A legvalószínűbb válasz az, hogy az ásítás „ragadóssága” a társas kapcsolódást szolgálja. Segíthet szinkronizálni az egyének éberségi szintjét egy közösségen belül – például amikor egy csapat együtt unatkozik vagy fárad el. De ugyanígy tükrözheti a másik ember érzéseit, támogatva az empátiát és a csoportkohéziót.
Legközelebb tehát, amikor valaki a közelében nagyot ásít, és Ön önkéntelenül követi, ne lepődjön meg: az agya éppen próbál kapcsolódni, figyelni – vagy egyszerűen csak hűti magát.
Miért nem ragad át egyesekre az ásítás? Ez a dermesztő igazság!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
