Egy különleges szemsebészeti beavatkozásnak köszönhetően egy 67 éves nő több mint öt év vakság után visszanyerte látását. Az orvosok az egyik, látásképtelen szem ép szöveteit használták fel a másik szem működésének helyreállításához.
- Egy 67 éves olasz nő több mint öt év vakság után visszanyerte látását egy különleges beavatkozásnak köszönhetően Torinóban.
- Az orvosok az egyik szem egészséges szöveteit ültették át a másik, különböző okból vak szembe, a makulát is beleértve.
- A beavatkozás során nem egész szemátültetés történt, hanem a szaruhártya, ínhártya, kötőhártya és a retina központi területének (makula) átültetése.
- A műtét mintegy hat órán át tartott. Látásának visszatérése bizonyította: felismerte fia és kutyája arcát is.
- Ez az eljárás új lehetőségeket nyithat a szemsebészetben, különösen azok számára, akiknél a különböző szemrészek más-más okból váltak funkcióképtelenné.
Több mint öt év telt el úgy, hogy Elena nem látott, miután egy súlyos autóbaleset következtében mindkét szemére elvesztette a látását. A 67 éves olasz nő helyzete különösen nehéz volt: az egyik szemében olyan struktúrák maradtak épek, amelyek a másikból hiányoztak, önmagában azonban egyik szem sem volt képes a látásra. A torinói orvosok végül ezt a szokatlan helyzetet használták ki, és egy rendkívül összetett műtéttel az egyik szemből származó egészséges szöveteket ültettek át a másikba. Az eredmény még az orvosokat is meglepte: a nő látása visszatért.
A baleset után mindkét szemére megvakult
Elena látásának elvesztéséhez nem ugyanaz a károsodás vezetett a két szemében. A bal szem látóidege az autóbaleset következtében sérült meg. Bár a szem más fontos részei épek maradtak, a látóideg károsodása miatt a vizuális információ nem tudott megfelelően eljutni az agyhoz.
A jobb szem helyzete egészen más volt. Ezt már korábban makuladegeneráció érintette, majd a baleset további súlyos sérüléseket okozott. Károsodott a retina, vagyis a fény érzékelésében és idegi jelekké alakításában kulcsszerepet játszó szövet, valamint a szaruhártya is.
A sérülések annyira kiterjedtek voltak, hogy egy hagyományos szaruhártya-átültetés önmagában nem jelentett volna megoldást. Elena jobb szeme így több mint öt éven keresztül teljesen vak maradt.
Az egyik vak szemből mentették meg a másikat
A fordulatot a torinói Molinette Kórház Egyetemi Szemészeti Klinikájának különleges műtéte hozta el. Az orvoscsoport Michele Reibaldi professzor vezetésével abból indult ki, hogy Elena bal szeme ugyan a sérült látóideg miatt nem tudott látni, bizonyos szövetei azonban továbbra is egészségesek voltak.
Ezeket használták fel a súlyosan roncsolódott jobb szem helyreállításához. A beavatkozás során a bal szemből származó szöveteket ültették át a jobb szembe, köztük a szaruhártyát, az ínhártyát és a kötőhártyát.
A műtét legkülönlegesebb része azonban a retina központi területét, a makulát érintette. A beszámoló szerint ilyen átültetést korábban még nem hajtottak végre.
Miért ennyire fontos a makula?
A makula apró terület, mégis alapvető jelentőségű abban, hogyan látjuk a körülöttünk lévő világ részleteit. Ez teszi lehetővé többek között az éles központi látást, amelyre olvasáskor, arcok felismerésekor vagy finom részletek megfigyelésekor szükség van.
Nagy számban találhatók benne csapsejtek, amelyek fontos szerepet játszanak a részlet- és színlátásban. Elena jobb szemében éppen ez a terület is károsodott, ezért önmagában a szaruhártya helyreállítása nem lett volna elegendő.
Az orvosok lényegében két, különböző okból látásképtelen szem adottságait próbálták egyesíteni: a bal szemből olyan ép szöveteket nyertek, amelyek ott a látóideg sérülése miatt már nem tudták betölteni eredeti feladatukat, a jobb szemben azonban lehetőséget adhattak a látás helyreállítására.
Közel hat órán keresztül tartott a műtét
Reibaldi professzor rendkívül összetett, csaknem hatórás „sebészeti maratonként” jellemezte a beavatkozást. A műtét sikeréhez szemészek, aneszteziológusok, ápolók és az intézmény más munkatársainak összehangolt munkájára volt szükség.
A professzor szerint az eljárás új lehetőséget nyithat a szemsebészetben, mivel korábban nem tudták átültetni a retina központi részét. Az orvosok ugyanakkor továbbra is figyelik, hosszabb távon hogyan működik majd az átültetett szövet.
A legfontosabb eredmény azonban már röviddel a beavatkozás után megmutatkozott: Elena ismét látott a jobb szemével.
Fia és kutyája arcát is újra felismerte
Az orvoscsoport számára különösen emlékezetes volt az a pillanat, amikor a hosszú ideje vak nő a műtét után kinyitotta a szemét.
Reibaldi elmondása szerint Elena ekkor felismerte fia, valamint hűséges vakvezető kutyája, Joe arcát. Több mint öt év vakság után ez jelentette az egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítékát annak, hogy a rendkívüli műtét valóban eredményes lehetett.
A későbbi kontrollvizsgálatok is kedvező eredményeket mutattak. Elena jól reagál a beavatkozásra, az ellenőrzések pedig a transzplantáció sikerét és jobb szemének fokozatosan javuló működését igazolták.
A történet különlegessége tehát nem egyszerűen az, hogy egy korábban vak szem ismét működni kezdett. Az orvosok olyan egészséges szöveteket használtak fel az egyik, látásra már képtelen szemből, amelyek segítségével a másik, más okból működésképtelen szemnek adtak új esélyt – és ezzel Elena hosszú évek után ismét megláthatta szeretteit.
Miért nem ugyanaz ez, mint egy teljes szemátültetés?
Bár a beavatkozás rendkívüli volt, fontos különbséget tenni a szem egyes részeinek átültetése és egy teljes szem transzplantációja között. Elena esetében nem az egész szemgolyót cserélték ki: a bal szeméből több ép szövetet, köztük a szaruhártyát, az ínhártyát, a kötőhártyát és a retina központi területét, a makulát ültették át a jobb szembe. A műtét különlegességét elsősorban az adta, hogy a központi retina átültetése is a beavatkozás részét képezte.
Egy teljes szemátültetés ennél jóval összetettebb feladat lenne, hiszen nem elegendő egy új szemgolyót anatómiailag a helyére illeszteni. Ahhoz, hogy az új szem valóban látást biztosítson, működő kapcsolatnak kellene létrejönnie a retina és az agy között is. Ebben kulcsszerepe van a látóidegnek, amelynek helyreállítása a szemészet és az idegtudomány egyik legnagyobb kihívása.
Miért olyan nehéz visszaadni a látást, ha a látóideg sérült?
A látóideg több mint egymillió idegrostból álló összeköttetés a szem és az agy között. A retina által érzékelt fényből létrejövő idegi információ ezen keresztül jut el az agy látásért felelős területeire, ahol végül kialakul az, amit képként érzékelünk. Ha ez a kapcsolat súlyosan megsérül, hiába maradnak épek a szem más részei, az információ nem tud megfelelően eljutni az agyhoz.
A probléma az, hogy a látóideg a központi idegrendszer része, sérült idegrostjai pedig nem képesek egyszerűen visszanőni és eredeti kapcsolataikat helyreállítani. Ez magyarázza Elena különleges helyzetét is: bal szemében használható szövetek maradtak, de a sérült látóideg miatt maga a szem nem tudott látást biztosítani. A látóideg súlyos károsodásából eredő látásvesztés helyreállítása ezért ma is rendkívül nehéz orvosi probléma.
Minden vak beteg számára megoldást jelenthet ez a műtét?
Egyelőre nem. Elena esete azért is rendkívüli, mert a két szem eltérő módon károsodott: miközben az egyik szem a látóideg sérülése miatt nem tudott látni, bizonyos szövetei épek maradtak, és ezeket fel lehetett használni a másik, más struktúráiban károsodott szem helyreállításához. Ilyen anatómiai helyzet nem áll fenn minden látását elvesztett embernél.
A vakságnak ráadásul számos, egymástól alapvetően különböző oka lehet, és ezek kezelhetősége is eltér. Ha például mindkét szemben súlyosan károsodott a látóideg vagy a látópálya, egy szemszöveteket érintő műtét önmagában nem tudja helyreállítani a szem és az agy közötti kapcsolatot. Elena sikeres beavatkozása ezért fontos előrelépés lehet, de egyetlen eset alapján még nem tekinthető általánosan alkalmazható kezelésnek.
Mi történik az agyban több év vakság után?
A látás nem csupán a szem feladata: az agy folyamatosan feldolgozza és értelmezi a retinából érkező információkat. Ha valaki hosszú időre elveszíti a látását, az idegrendszer alkalmazkodni kezd a megváltozott helyzethez. Az agy úgynevezett neuroplaszticitásának köszönhetően a látással kapcsolatos agyterületek működése is átrendeződhet, és egyes területek más érzékszervektől – például a hallástól vagy a tapintástól – érkező információk feldolgozásában is részt vehetnek.
Ha a látás évekkel később részben helyreáll, ezért nem feltétlenül elegendő, hogy a szem ismét vizuális jeleket továbbítson. Az agynak az újra érkező információkat is értelmeznie kell, amihez idő és alkalmazkodás szükséges lehet. Hogy ez milyen mértékben sikerül, többek között a vakság okától és időtartamától, az életkortól, valamint attól is függhet, milyen látási képességek maradtak meg vagy tértek vissza.
Ezért fontos mielőbb megtudnia, hogy miért romlik a látása
Meghökkentő felfedezés: emberi szemek még 10 órával a halál után is reagálnak a fényre
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
