A mangán az élő szervezet nélkülözhetetlen nyomeleme – még ha minimális mennyiségben is van jelen.
A felnőttek napi mangánigénye 2,3 mg. Ennél nagyobb mennyiségben, más fémekhez hasonlóan, mérgező lehet. Számos enzim alkotóeleme. A mangántartalmú szuperoxid dizmutáz a mitokondriumokban található, és a sejtek oxidációs károsodása ("oxidatív stressz") elleni védelem egyik legfontosabb enzimje. Számos egyéb mangántartalmú enzim is ismert, melyek részt vesznek a szénhidrátok, zsírok, aminosavak és a koleszterin anyagcseréjében.
A leggazdagabb mangánforrások a mandula és diófélék, továbbá a hántolatlan gabona. A finomított liszt és fehérkenyér 19. századi megjelenése óta a mangánhiány is gyakoribb. Jelentős a zsíros halak, nyers olajos zöldségek mangántartalma is. A mangánhiány tényleges népességi gyakoriságáról viszont pontos adatokkal ma sem rendelkezünk.
A mangánhiány legfontosabb oka a finomított lisztek térhódítása. Magyarországon komoly tényező a rendkívül csekély halfogyasztás is. Mangánhiánnyal felszívódási zavar esetén, különösen a zsírok felszívódásának zavarával járó betegségek esetén is számolni kell (cöliákia, cisztás fibrózis, idült hasnyálmirigy-gyulladás, stb.). A túlzott vas, magnézium és kalcium bevitel is gátolhatja a mangán felszívódását. Izolált mangánhiánnyal a gyakorlatban nem találkozunk.
A mangánhiány csontváz-rendellenességeket, a kollagén kötőszöveti rostok károsodását és sebgyógyulási zavarokat okozhat.
Számos betegség kialakulását és súlyosbodását segítheti elő a mangánhiány. A legfontosabbak:
Az izolált mangánhiány lefolyása és prognózisa nem ismert. Minden egyéb esetben a mangánhiány lefolyása a társuló betegség függvénye.
A mangánhiány a társuló betegségek hátterében többnyire nem kerül felismerésre.
A fentebb felsorolt betegségek kezelése során gondolni kell a mangánhiány lehetőségére is. Csak mangánt pótló gyógyszer, gyógytermék nem ismert, multivitamin és ásványi só pótló készítményekben viszont többnyire elegendő mennyiségben megtalálható a mangán. Célszerű a betegségek kezelését mangán (pontosabban nyomelem) pótlással is kiegészíteni.
A mangán, a cink és a magnézium mellett az öregedésért, az időskori szív- és érrendszeri betegségekért, daganatos kórképekért, érelmeszesedésért, cukorbetegséggel kapcsolatos érkárosodásért, bizonyos degeneratív agyi kórképekért (Lewy-testes demenciák, Parkinson kór, Alzheimer kór) gyors ráncosodásért stb. felelős oxidatív stressz elleni küzdelem fontos bástyája. Az antioxidáns cink, mangán, magnézium tartalmú szuperoxid dizmutázok ezek ellen a betegségek ellen elvileg védenek. A nyomon követéses klinikai vizsgálatok eredményei viszont ellentmondásosak, hatásuk ma még nem tekinthető minden kétséget kizárónak.
A mangán szerepe messze túlmutat az anyagcsere-folyamatok egyszerű támogatásán. Ez az ásványi anyag részt vesz a csontok fejlődésében, az ízületi porc egészségének fenntartásában, valamint a vércukorszint szabályozásában. Nem véletlen, hogy a mangánhiány gyakran társulhat cukoranyagcsere-zavarokkal, illetve csontritkulással.
A központi idegrendszer megfelelő működéséhez is elengedhetetlen. Az agyban a neurotranszmitterek – például a dopamin – szintézisében vesz részt. A mangán hiánya éppen ezért hozzájárulhat hangulatzavarok, szorongás vagy akár depresszió kialakulásához. Fontos azonban megemlíteni, hogy a túlzott mangánbevitel éppen az idegrendszerre lehet mérgező: ún. „manganizmus” alakulhat ki, amely Parkinson-szerű tünetekkel (izommerevség, remegés, mozgáslassulás) jár.
A nyomelem nélkülözhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez is. Az antioxidáns enzimek révén védi a fehérvérsejteket a szabadgyökök káros hatásaitól. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet hatékonyabban küzdjön a fertőzésekkel és gyulladásos folyamatokkal szemben.
Kevésbé ismert, de a mangán részt vesz a pajzsmirigyhormonok szintézisében, a tiroxin termelésének folyamatában. Ez közvetve hatással van az anyagcserére és a testsúlyszabályozásra is. A pajzsmirigy betegségek kezelésében tehát a mangán státusz felmérése kiegészítő szempont lehet.
A napi 2–3 mg-os igény rendszerint könnyen fedezhető változatos étrenddel. A diófélék, teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek és leveles zöldségek mind jó forrásai. Vegán vagy vegetáriánus étrend mellett a bevitel általában nem jelent gondot, mert a növényi alapú élelmiszerekben sok a mangán. Ezzel szemben a finomított lisztet és fehér rizst nagy mennyiségben fogyasztó, kevés zöldséget és halat evő emberek veszélyeztetettebbek lehetnek.
A mangán természetes módon is előfordulhat a talajvízben. Egyes területeken a csapvíz mangántartalma meghaladja az ajánlott határértéket, ami hosszú távon egészségügyi kockázatot hordozhat. Érdemes ezért a helyi vízminőségi jelentéseket figyelemmel kísérni, különösen kismamáknál és kisgyermekeknél.
Izolált mangánpótlás ritkán szükséges. Többnyire elegendő a komplex multivitamin- vagy ásványianyag-készítmények alkalmazása. Ugyanakkor bizonyos állapotokban – például idült bélbetegségekben, májbetegségben vagy hosszú távú parenterális táplálás során – felmerülhet a célzott kiegészítés. Ilyenkor azonban mindig orvosi ellenőrzés mellett kell történnie, mivel a túladagolás veszélyes lehet.
A túlzott mangánbevitel leggyakrabban ipari ártalomként (bányászat, hegesztés során belélegzett por) fordul elő, de előfordulhat étrend-kiegészítők túlzott szedésekor is. A tünetek fokozatosan jelentkeznek, eleinte fáradtság, fejfájás, ingerlékenység, majd mozgászavarok, tremor, memóriazavar formájában. Különösen veszélyeztetettek a gyermekek, mert náluk az idegrendszer sérülékenyebb.
A várandós nők számára a mangánbevitel különösen fontos, hiszen részt vesz a magzati csont- és porcfejlődésben. Ugyanakkor a túlzott bevitel itt is kerülendő, mert káros lehet a fejlődő idegrendszerre. Az egyensúly tehát kulcskérdés.
Sportolóknál a megnövekedett oxidatív stressz miatt különösen fontos az antioxidáns enzimek működése. A megfelelő mangánbevitel elősegítheti az izmok regenerációját, és támogathatja az energia-anyagcserét is. Ezért az aktív életmódot folytatóknak érdemes tudatosan beépíteniük étrendjükbe a mangánban gazdag ételeket.
Bár jelenleg még sok a bizonytalanság a mangán hosszú távú egészségvédő szerepét illetően, a kutatások ígéretesek. Egyre több adat utal arra, hogy a megfelelő mennyiségű bevitel lassíthatja bizonyos neurodegeneratív betegségek előrehaladását, illetve hozzájárulhat az érrendszer egészségének megőrzéséhez. A pontos mechanizmusok feltárása azonban további vizsgálatokat igényel.
A mangán részt vesz több száz enzim működésében, amelyek az anyagcsere-folyamatokat irányítják. Nélküle zavart szenvedne a csontképződés, a sebgyógyulás, a kötőszövetek rugalmassága és az idegrendszer működése. Kiemelt szerepe van az antioxidáns védelemben is, mert segít semlegesíteni a sejteket károsító szabadgyököket. Hiánya ezért hosszú távon számos betegség kockázatát növeli.
A leggazdagabb források közé tartoznak a diófélék, a mandula, a teljes kiőrlésű gabonák és a hüvelyesek. Jelentős mennyiséget tartalmaznak a leveles zöldségek, a zsíros halak és a magvak is. A finomított lisztből készült élelmiszerek szinte teljesen mentesek a mangántól, ezért a túlzott fehérkenyér- és fehér rizsfogyasztás hiányállapothoz vezethet. A változatos étrend a legjobb biztosíték a megfelelő bevitelre.
Ha huzamosabb ideig kevés mangánhoz jut a szervezet, zavart szenved a csont- és kötőszöveti fejlődés. Ez fáradékonyságban, lassabb sebgyógyulásban, csontritkulásban vagy idegrendszeri panaszokban nyilvánulhat meg. A hiány gyakran nem önállóan, hanem más tápanyaghiányokkal együtt jelenik meg. Mivel a tünetek nem specifikusak, könnyen más betegségek számlájára írják.
Igen, a mangán túlzott bevitele mérgező lehet, különösen ha ipari környezetből (pl. por belégzése) vagy étrend-kiegészítők túlzott használatából származik. A felesleg az agyban halmozódhat fel, és Parkinson-szerű mozgászavarokat, memória- és hangulati problémákat okozhat. Éppen ezért fontos, hogy a pótlás mindig ellenőrzött módon történjen. Az ételekből bevitt mangán ritkán okoz túladagolást.
Az emberek többségének nincs szüksége önálló mangánpótlásra, mert a változatos étrend fedezi a napi 2–3 mg-os igényt. Izolált mangánkészítményeket a gyógyszertárakban nem is találni, inkább multivitaminokban és ásványianyag-keverékekben szerepel megfelelő mennyiségben. Speciális helyzetekben – például felszívódási zavarok, idült bélbetegségek vagy mesterséges táplálás – szükség lehet célzott pótlásra, de ez mindig orvosi felügyeletet igényel.
Idősebb korban fokozódik az oxidatív stressz, ami az érfalak, az idegrendszer és a bőr öregedéséhez vezethet. A mangán az antioxidáns enzimek egyik kulcseleme, így hozzájárulhat a szív- és érrendszer, valamint az agy egészségének védelméhez. Kutatások szerint szerepe lehet a csontritkulás és bizonyos neurodegeneratív betegségek kockázatának csökkentésében. Bár a pontos hatásai még vizsgálat tárgyát képezik, a megfelelő bevitel időskorban különösen fontos.
Felhasznált irodalom: