Nem a kézremegés az első jel: 4 Parkinson-tünet, ami évekkel a diagnózis előtt jelentkezhet

Sokan a remegést tartják a Parkinson-kór legfontosabb figyelmeztető jelének, de egyes tünetek jóval korábban jelezhetik a problémát. Ezek többnyire nem is kapcsolódnak a mozgászavarhoz.

A legtöbbünk képzeletében a Parkinson-kór egyet jelent az önkéntelen kézremegéssel és a bizonytalan járással. Orvosi szemmel azonban látnunk kell, hogy ez a diagnózis csupán a jéghegy csúcsa, egy hosszú folyamat végállomása. A The Washington Post beszámolója rávilágít egy megdöbbentő statisztikára: a betegek mintegy húsz százalékánál a klasszikus remegés soha nem is jelentkezik. Rachel Dolhun neurológus hangsúlyozza, hogy bár a kórt elsősorban mozgászavarként definiáljuk, az valójában egy rendszerszintű neurológiai kihívás, amely a test szinte minden szegletére kihat.

A statisztikák baljóslatúak: 2050-re a betegek száma világszerte elérheti a 25,2 milliót. Mivel az esetek döntő többségében (85-90%) nem mutatható ki közvetlen genetikai örökség, a hangsúly a korai felismerésre és az életmódbeli prevencióra, például a rendszeres testmozgásra helyeződik. Ronald Postuma, a McGill Egyetem neves kutatója szerint a betegség alattomosan, évek alatt lépi át azt a küszöböt, ahol a tünetek már diagnosztizálhatóvá válnak. Mire a mozgásunk észrevehetően megváltozik, a dopamintermelő neuronok 50-70 százaléka már visszafordíthatatlanul elpusztult.

Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy felismerjük azt a négy korai jelzést, amely akár évtizedekkel korábban figyelmeztethet a bajra.

1. Amikor az illatok elhalványulnak

A szaglás elvesztése (anozmia) vagy jelentős csökkenése az egyik legkorábbi és leggyakoribb indikátor. Míg a Covid-19 kapcsán sokat hallottunk erről, a Parkinson-kóros betegek több mint 90 százaléka tapasztalja ezt a tünetet, gyakran húsz évvel a motoros panaszok előtt.

A kutatások szerint a szaglásvesztéssel küzdők ötször nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Egy izgalmas elmélet szerint a betegség nem is a mozgatóközpontban, hanem a szaglóhagymában (bulbus olfactorius) kezdődik, ahol a kóros fehérje-felhalmozódás először károsítja az idegsejteket.

2. Az éjszakai nyugalom viharai

Önnel is előfordult már, hogy álmait fizikailag is „eljátszotta”? A REM-fázisú alvászavar (RBD) során az érintettek beszélnek, hadonásznak, vagy akár rúgnak álmukban. Ez nem csupán ártatlan horkolás vagy forgolódás. Tanulmányok igazolják, hogy az ilyen típusú alvászavarral diagnosztizáltak 50-70 százalékánál öt-tíz éven belül kialakul a Parkinson-kór. Az 50 év feletti korosztályban ez a jelenség 130-szorosára emeli a megbetegedés kockázatát.

3. A bélrendszer lassulása

A krónikus székrekedés nem csupán emésztési kényelmetlenség, hanem fontos neurológiai jelzés is lehet. A Parkinson-kór ugyanis közvetlenül befolyásolja a bélrendszer falában található ideghálózatot. Egy átfogó metaanalízis rávilágított: a székrekedéssel küzdőknél kétszeres a kór kialakulásának esélye. Érdekesség, hogy Ronald Postuma megfigyelései szerint ez a tünet akár már a húszas-harmincas években is jelentkezhet, jelezve a dopaminrendszer kezdődő zavarait.

4. Megszédülés felálláskor

Az ortosztatikus hipotenzió, vagyis a hirtelen felálláskor jelentkező vérnyomásesés sokak számára ismerős lehet. Ha azonban a szédülés, fejfájás vagy látászavar rendszeressé válik, az jelezheti a vegetatív idegrendszer érintettségét. Amennyiben a probléma neurológiai eredetű, az a Parkinson-kór előszobája lehet, mivel a szervezet már nem képes rugalmasan szabályozni a keringést a testhelyzet változásakor.

Fontos: ezek a tünetek önmagukban nem jelentenek diagnózist, és számos egyéb, enyhébb állapot is okozhatja őket. Ugyanakkor, ha Ön több ilyen jelet is tapasztal egyszerre, vagy ha a családjában már fordult elő hasonló megbetegedés, érdemes felkeresnie egy neurológus szakorvost. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a célzott terápiák és az életmódbeli váltás jelentősen javíthatják az életminőséget.

Mit tehetünk magunkért, ha ezeket tapasztaljuk?

Bár a genetika meghatároz egy keretrendszert, az úgynevezett epigenetikai tényezők – vagyis a környezet és az életmód – döntő szerepet játszanak abban, hogy ezek a hajlamok kifejeződnek-e.

1. A mozgás mint „neuroprotektív” gyógyszer

A fizikai aktivitás az egyetlen olyan tényező, amelyről bebizonyosodott, hogy nemcsak a tüneteket enyhíti, hanem strukturálisan is óvja az agyat. A mozgás fokozza a BDNF (Brain-Derived Neurotrophic Factor) nevű fehérje termelődését, amely segít az idegsejtek túlélésében és az új kapcsolatok kialakulásában.

• Aerob tréning: A tempós gyaloglás, az úszás vagy a kerékpározás javítja a vérkeringést és az oxigénellátást.
• Egyensúlygyakorlatok: A jóga vagy a Tai-chi bizonyítottan fejleszti a propriocepciót (a testhelyzet érzékelését), ami kulcsfontosságú a későbbi mozgáskoordinációs zavarok megelőzésében.
• Intenzitás: Heti legalább 150 perc közepes intenzitású mozgás javasolt a World Health Organization (WHO) ajánlása alapján.

2. A „MIND-diéta”: üzemanyag az idegsejteknek

Az étrendünk közvetlen hatással van az idegrendszer gyulladási szintjére. A kutatások szerint a mediterrán és a DASH-diéta ötvözéséből létrejött MIND-diéta kifejezetten az agy egészségére fókuszál.

• Bogyós gyümölcsök: Magas flavonoidtartalmuk révén csökkentik az oxidatív stresszt.
• Leveles zöldségek: A spenót és a kelkáposzta gazdag K-vitaminban és folsavban.
• Omega-3 zsírsavak: A mélytengeri halak, a dió és a lenmag segítik az idegsejtek membránjának rugalmasságát.
• A bél-agy tengely: Mivel a Parkinson-kór korai jelei gyakran a bélben jelentkeznek, a fermentált élelmiszerek (joghurt, savanyú káposzta) fogyasztása támogatja az egészséges mikrobiomot, ami gátolhatja a gyulladásos folyamatok terjedését az agy felé.

3. Kognitív tartalék képzése

Az agyunkat „használd vagy elveszíted” alapon kell elképzelnünk. A folyamatos tanulás, legyen az egy új nyelv vagy egy hangszer elsajátítása, növeli a kognitív tartalékot. Ez azt jelenti, hogy az agy képes alternatív útvonalakat kialakítani az információáramláshoz, ha bizonyos területek károsodnának.

4. Megfelelő alvási higiénia

Ahogy a cikkben is említettem, az alvászavar a legkorábbi előjelek egyike lehet. Az alvás során aktiválódik az agy „mosógépe”, a glimfatikus rendszer, amely eltávolítja a napközben felhalmozódott toxikus fehérjéket (például az alfa-szinukleint).

• Rendszeresség: Próbáljon mindennap ugyanabban az időben feküdni és kelni.
• Sötétség és hűvös: A melatonin termelődéséhez elengedhetetlen a teljes sötétség és a kb. 18-20 fokos szobahőmérséklet.

Kapcsolódó cikk

Figyelje a kézírását – Parkinson-kórt is jelezhet, ha ezt tapasztalja!

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!