Az akut légúti distressz szindróma (ARDS) tünetei, vizsgálata és kezelése

Életet veszélyeztető állapot: a tüdő olyan jellegű károsodása, amely miatt nem jut elegendő oxigénhez, így a keringés, és egyéb szervek is károsodnak.

Okok, kockázati tényezők: ARDS-t okozhat bármely, a tüdőt érintő károsodás, pl.

• Hányadék lenyelése (aspiráció)
• Vegyi anyagok inhalálása
• Tüdőgyulladás
• Tüdőátültetés
• Szeptikus sokk (a teljes szervezetet érintő fertőzés, vérmérgezés)
• Trauma, sérülés

Az ARDS következtében folyadék kerül a léghólyagokba. A folyadékfelhalmozódás (ödéma) meggátolja az oxigén véráramba jutását.

A légúti folyadéktelődés miatt a tüdő kemény és merev lesz, tágulási képessége lecsökken. A vér oxigénszintje veszélyes mértékben csökken, még akkor is ha a beteg gépi lélegeztetésben részesül ún. endotracheális tubuson át.

Az ARDS gyakran többszervi elégtelenséggel társul, mint pl. máj- vagy veseelégtelenség. Erős kockázat a dohányzás, a súlyos alkoholizmus.

Tünetek

• Légzési nehezítettség
• Alacsony vérnyomás, szervműködési elégtelenség
• Felgyorsult légzés
• Pihegő légzés (a tüdő nem tud "átlélegezni")

A tünetek általában 24-48 óra alatt kialakulnak a sérülést vagy betegség fellépését követően. Általában az ARDS-t átélő emberek annyira rosszul vannak, hogy még panaszkodni sem tudnak.

Diagnosztika

Mellkasi hallgatózás felfedi a az abnormális légzési jeleket, hangokat. Az ún. krepitáció hallható, amely jellemző a tüdőhólyagokban lévő folyadékra. Gyakran alacsony a vérnyomás. Gyakori lehet a cianózis (kékeslila bőr és ajkak, körmök) ai szintén a szöveti oxigénhiány következménye.

• Diagnosztikus tesztek
• Teljes vérkép
• vérgázok
• Bronchoszkópia (tüdő, légutak endoszkópos vizsgálata)
• Mellkas-röntgen
• Köpettenyésztés
• Fertőzésekre irányuló vizsgálatok

Kezelés

Az ARDS-ben szenvedő betegeket intenzív osztályon kezelik.

A kezelés célja a légzés támogatása, és az ARDS lehetséges oki kezelése (a fertőzés, a gyulladás kezelése, a tüdőben lerakódott folyadék eltávolítása).

Lélegeztetőgépet is alkalmaznak nagydózisú oxigén bejuttatására a tüdőbe, megfelelő nyomás mellett. A betegek gyakran nyugtatók adására szorulnak a gépi lélegeztetés alkalmazása mellett. Egyes kutatások szerint az ARDS-betegek időszakos "bénító hatású" gyógyszerelése javítja a gyógyulás esélyeit. A kezelést addig folytatják, amíg a beteg már képes önállóan lélegezni.

A betegség prognózisa, kimenetele

Az ARDS igen súlyos betegség, a betegek mintegy 1/3-a elhalálozik. A túlélők legtöbbjének helyreáll a tüdőfunkciója, de előfordulhat fennmaradó, enyhe fokú tüdőkárosodás.

Az ARDS-túlélők között nem ritka a memóriazavar, vagy egyéb életminőséget érintő probléma a gyógyulás után. Ennek oka az agykárosodás: a nem kellő oxigénellátás miatt az agy sem jutott megfelelő mennyiségű oxigénhez.

Szövődmények

• Többszervi elégtelenség
• Tüdőkárosodás (légmell, a tüdők összeesése), ez a gépi lélegeztetés következtében alakulhat ki
• Tüdőfibrózis (hegképződések a tüdőszövetben)
• Tüdőgyulladás a gépi lélegeztetés miatt

Hívjunk-e orvost, mentőt?

Az ARDS gyakran kórházi körülmények között alakul ki. Ha viszont egészséges személyen alakul ki súlyos tüdőgyulladás, és az rosszabbodik, átvezethet ARDS-be is. Légzési nehezítettség esetén várakozás nélkül mentőt kell hívni!

Az ARDS (akut respirációs distressz szindróma) súlyossága abban rejlik, hogy rendkívül gyorsan képes romlani, és sokszor nemcsak a tüdőt, hanem az egész szervezet működését veszélyezteti.

A következőkben részletesebben körüljárjuk, milyen folyamatok zajlanak le a háttérben, milyen modern kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre, és mire számíthat a beteg vagy a hozzátartozó a betegség lefolyása során.

Mi történik a tüdőben ARDS alatt? – A gyulladás ördögi köre

Az ARDS lényege a tüdőhólyagok (alveolusok) súlyos gyulladása, amelyben az apró vérerek áteresztővé válnak. Ennek következtében fehérjében gazdag folyadék jut oda, ahol normál esetben csak levegőnek lenne helye. Amikor ez a folyamat beindul, a tüdő lényegében „víz alá kerül”: nehezebben tágul, az oxigén nem képes átjutni a vérbe, és hiába növelik a légzéstámogatást, a szervezet oxigénellátása drámaian romolhat. Ez a gyulladásos kaszkád sokszor nem áll meg a tüdőnél, és magyarázza, hogy miért társul az ARDS gyakran más szervek – szív, vese, máj – működészavarával is.

A folyamatot gyakran egy fertőzés, trauma vagy aspiráció váltja ki, de vannak olyan esetek, amikor egy már meglévő krónikus betegség (pl. súlyos alkoholizmus vagy májelégtelenség) teszi sérülékennyé a tüdőt. Nem véletlen, hogy bizonyos betegcsoportoknál – például intenzív osztályon fekvő, szepszises betegeknél – az ARDS kockázata kiugróan magas.

A diagnózis megerősítése: miért nehéz?

Az ARDS diagnózisa többnyire nem egyetlen vizsgálaton múlik. A mellkasröntgen vagy CT felvételek a legtöbb esetben jellegzetes, kétoldali „ködös” beszűrődéseket mutatnak, amelyek nem magyarázhatók szívelégtelenséggel. A vérgázvizsgálat pedig igazolja a súlyos oxigénhiányt.

A bronchoszkópia elsősorban akkor fontos, ha felmerül, hogy a tüdőgyulladást ritka kórokozó vagy idegentest okozza. A vérvizsgálatok pedig segítenek kizárni egyéb oxigénhiányt okozó állapotokat, például a hematológiai betegségeket vagy a keringési összeomlást. Az ARDS tehát mindig differenciáldiagnosztikai kihívás is, különösen idősebb vagy többféle krónikus betegséggel élő betegeknél.

Modern kezelési lehetőségek – hol tart ma az orvoslás?

A gépi lélegeztetés az ARDS kezelésének egyik sarokpontja. Mivel a tüdő merevvé és folyadékkal teltté válik, alacsony térfogatú, óvatos lélegeztetés szükséges, hogy elkerüljék a további tüdősérülést. Ezt hívjuk lung-protective ventilation-nek, vagyis tüdővédő lélegeztetésnek.

A kezelés egyik fontos eleme a megfelelő PEEP-nyomás (positive end-expiratory pressure) beállítása, amely segít nyitva tartani az alveolusokat. Ha a tüdő nagyon merev, akár magasabb PEEP-értékek is szükségesek lehetnek, hogy a légzőfelület ne omoljon össze minden kilégzés végén.

Bizonyos esetekben az orvosok a beteget hasra fordítják – ezt nevezzük prone pozicionálásnak. Több nagy, randomizált vizsgálat igazolta, hogy ez a módszer jelentősen javíthatja az oxigénellátást, mivel így más területek is jobban részt vesznek a légzésben. Súlyos ARDS esetén a hasra fordítás akár napokon át is tarthat, folyamatos felügyelettel.

Az ARDS legsúlyosabb formájában szóba jöhet az ECMO kezelés (extracorporalis membrán-oxigenizáció) is. Ez egy olyan módszer, amelyben a beteg vére egy testen kívüli oxigenizáló készüléken kering, tehát lényegében „kiváltja” a tüdő működését. Ez az egyik legkorszerűbb, de rendkívül összetett és szigorúan válogatott betegcsoportnál alkalmazható eljárás.

Táplálás és folyadékháztartás: kevésbé látványos, de kritikus elemek

Az ARDS kezelése nemcsak a légzésről szól. Mivel a szervezet gyulladásos állapotban óriási energiát éget, a megfelelő táplálás létfontosságú. Ilyenkor a betegek többsége mesterséges – szondán keresztüli – táplálásban részesül, általában már a kezelés korai szakaszában.

A folyadékháztartás is kulcsfontosságú: a túl sok folyadék rontja a tüdőödémát, de a túl kevés súlyosbíthatja a vesekárosodást és a keringési elégtelenséget. A kezelőorvosok ezért rendkívül precíz egyensúlyt tartanak fenn a folyadékbevitel és az ürítés között.

A gyógyulás folyamata – mit várhatunk?

Az ARDS túlélőinek nagy része néhány hónap alatt visszanyeri korábbi tüdőkapacitását, de sokaknál maradnak vissza tartós tünetek. Ezek lehetnek:

• terhelésre jelentkező légszomj,
• csökkent állóképesség,
• hosszan fennmaradó fáradékonyság,
• koncentrációs nehézségek, memóriazavarok,
• izomerő-csökkenés a hosszú fekvés és immobilizáció miatt.

A „post-intensive care syndrome” (PICS) egyre ismertebb fogalom: az intenzív osztályon átesett betegek egy része tartós pszichés, neurológiai vagy fizikai tünetekkel küzd. ARDS után különösen gyakori a szorongás, alvászavar vagy poszttraumás stressz-szerű állapot.

A rehabilitáció tehát kulcsfontosságú: a fizioterápia, a légzőgyakorlatok és a fokozatos terhelés sokat javíthatnak az életminőségen.

Megelőzhető-e az ARDS?

Magát az ARDS-t sokszor nem lehet közvetlenül megelőzni, de a kiváltó okok kezelése és a rizikófaktorok csökkentése jelentősen mérsékelheti a kockázatot. Ilyen tényezők:

• a dohányzás mellőzése,
• a súlyos alkoholizmus kezelése,
• a tüdőgyulladások megfelelő, időben megkezdett kezelése,
• a krónikus betegségek kontrollja,
• a kórházi fertőzések megelőzése,
• biztonságos légúti eljárások alkalmazása műtétek és altatás közben.

Fontos kiemelni, hogy a szepszis – a legsúlyosabb ARDS-kiváltó tényezők egyike – korai felismerése életmentő lehet. A láz, zavartság, hidegrázás, gyors pulzus és légzésszám hirtelen emelkedése mindig komoly figyelmeztető jel.

Kapcsolat más kritikus állapotokkal: miért „láncreakció” a szervezetben?

Az ARDS nem elszigetelt betegség. Gyakran egy komplex, több szervrendszert érintő folyamat része. Ezért tud összefüggni:

• májkómával,
• veseelégtelenséggel,
• keringési sokkal,
• súlyos fertőzésekkel,
• szeptikus állapotokkal,
• akut szívkárosodással.

Ahogy azt az eredeti szöveg is részletezi, az oxigénhiány önmagában képes olyan mértékű anyagcsere- és sejtkárosodást okozni, amely más szervek működését is ellehetetleníti. A máj, amely rendkívül érzékeny a hipoxiára, különösen könnyen károsodik. Ezért nem ritka, hogy ARDS-ben a májfunkciók is romlanak, és májkóma kialakulásához vezető folyamat indul el.

Az RSV vagy más vírusfertőzések önmagukban ritkán okoznak ilyen mértékű szervi károsodást, de legyengült immunrendszerű betegeknél akár súlyos, láncreakció-szerű állapotromlás is bekövetkezhet.

Összegezve

Az ARDS a sürgősségi és intenzív ellátás egyik legnagyobb kihívása. A betegség gyors lefolyású, sokszor kiszámíthatatlan, és nemcsak a tüdőt, hanem az egész szervezet működését fenyegeti. A modern orvostudomány ugyan jelentősen javította a túlélési esélyeket – gondoljunk a tüdővédő lélegeztetésre, a prone pozícióra vagy az ECMO technológiára –, de továbbra is az egyik legsúlyosabb kritikus állapot.

Gyakori kérdések az ARDS-ről

ARDS összefügghet a májkómával?

Igen, az ARDS összefügghet a májkómával, mivel mindkettő súlyos, több szervet érintő kórfolyamat része lehet. Az ARDS során a tüdőben súlyos gyulladás és folyadékfelhalmozódás alakul ki, ami csökkenti a vér oxigénszintjét. Ez a csökkent oxigénellátás (hipoxia) a májban is súlyos sejtkárosodást okozhat, és akut májelégtelenséghez vezethet, ami végül májkómát válthat ki. Másrészt súlyos májelégtelenségben is kialakulhat ARDS, mivel a májkárosodás miatt gyulladásos anyagok és toxinok szabadulnak fel, amelyek a tüdőt is károsíthatják, tüdőödémát és légzési elégtelenséget okozva.

Lehet-e valaki ARDS-ben, ha nincs tüdőgyulladása?

Igen. Bár a tüdőgyulladás az egyik leggyakoribb kiváltó ok, az ARDS számos egyéb állapot következménye is lehet. Súlyos trauma, égés, mérgező gázok belégzése, hasnyálmirigy-gyulladás, masszív vérátömlesztés vagy szepszis mind vezethetnek olyan gyulladásos válaszhoz, amely „túlterheli” a tüdőt, és beindítja az ödémaképződést. A lényeg nem a fertőzés megléte, hanem az, hogy a tüdő erei átengedik a folyadékot az alveolusokba.

Mennyi idő alatt alakul ki az ARDS?

Gyakran nagyon gyorsan. A legtöbb betegnél a kiváltó eseményt követő 24–48 órában jelentkezik a súlyos légzési elégtelenség. Ritkábban előfordulhat lassabb romlás is, például egy elhúzódó fertőzésnél, de a hirtelen, drámai állapotromlás sokkal gyakoribb.

Át lehet-e adni másnak az ARDS-t?

Nem. Az ARDS nem fertőző betegség, tehát nem terjed emberről emberre. Ha a kiváltó ok valamilyen fertőzés – például vírusos vagy bakteriális tüdőgyulladás –, maga a kórokozó terjedhet, de az ARDS mint állapot nem.

Mindenki gépi lélegeztetést igényel?

A legtöbb esetben igen. Az ARDS lényege, hogy a tüdő nem képes elegendő oxigént átadni a vérnek, ezért a spontán légzés nem elég. Vannak azonban enyhébb esetek, ahol magas koncentrációjú oxigén orrszondán vagy maszkon keresztüli bejuttatása átmenetileg elegendő lehet. A súlyosabb formák viszont szinte kivétel nélkül gépi lélegeztetést igényelnek.

Milyen hosszú a kezelés időtartama?

Ez nagyban függ a kiváltó októl és a beteg általános állapotától. Van, aki 5–7 nap alatt jelentősen javul, mások hetekig vagy akár hónapokig is intenzív ellátásra szorulnak. Az ARDS kezelésének egyik nehézsége, hogy a gyógyulás lassú és kiszámíthatatlan lehet.

Fel lehet épülni teljesen az ARDS után?

Igen, a betegek többsége visszanyeri a tüdőfunkcióját, különösen ha fiatalabb és nincsenek súlyos társbetegségei. Ugyanakkor gyakori, hogy a gyógyulást követően hónapokig tartó légszomj, fáradékonyság vagy terhelhetőségi csökkenés jelentkezik. Egyeseknél enyhe mértékű maradandó tüdőkárosodás is visszamaradhat.

Miért fordítják hasra az ARDS-es beteget?

A hasra fektetés – az úgynevezett prone pozíció – bizonyítottan javítja az oxigénfelvételt. Hasra fordítva a tüdő hátsó, addig összenyomott területei jobban kitágulnak, így az oxigén több alveoluson át juthat a véráramba. Súlyos ARDS-nél ez életmentő technika.

Mikor kerül szóba az ECMO kezelés?

Az ECMO (extracorporalis membrán-oxigenizáció) akkor jön szóba, ha a gépi lélegeztetés már nem képes biztosítani az elegendő oxigént. Ez egy olyan eszköz, amely „átveszi” a tüdő feladatát: kivezeti a vért a testből, oxigenizálja, majd visszavezeti. Csak speciális központokban és csak megfelelő állapotú, válogatott betegeknél alkalmazzák.

Mi okozza a tartós memóriazavart vagy pszichés tüneteket?

Több tényező együttesen: az oxigénhiány, a szepszis, az intenzív osztályos környezet és a hosszú ideig tartó nyugtatás mind hozzájárulhatnak. Nem véletlen, hogy az ARDS-túlélők 30–50%-a tapasztal valamilyen kognitív vagy pszichés zavart a gyógyulást követően. Ezek legtöbbször fokozatosan javulnak, de szükség lehet pszichológiai vagy neurorehabilitációs támogatásra is.

Összefügghet az ARDS a COVID-19-cel?

Igen, a COVID-19 súlyos formája gyakran hasonló mechanizmust indít el a tüdőben, mint a klasszikus ARDS. A vírus okozta gyulladás és mikrotrombus-képződés miatt a tüdőben jelentős károsodás alakulhat ki, amely sok betegnél gépi lélegeztetést igényel. A kezelés és a szövődmények több ponton egyeznek.

Mi a helyzet az idősekkel? Náluk rosszabb a túlélési esély?

Sajnos igen. Az életkor az egyik legerősebb rizikófaktor. Az idősebb betegeknél gyakoribbak a társbetegségek (szívbetegség, cukorbetegség, veseelégtelenség), amelyek tovább növelik a halálozási kockázatot. Ennek ellenére megfelelő, időben megkezdett intenzív kezeléssel sok idős beteg is felépülhet.

Veszélyes-e, ha otthon próbálják kezelni a súlyos légszomjat?

Nagyon. A légzési elégtelenség gyorsan romlik, és az ARDS egyik jellemzője, hogy a beteg sokszor már nem tudja megfogalmazni, mennyire rosszul érzi magát. Ha valaki súlyos tüdőgyulladás tüneteivel küzd, és egyre nehezebben kap levegőt, haladéktalanul mentőt kell hívni.

Felhasznált irodalom:

• MSD Orvosi kézikönyv,
• PubMed

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!