Cukorbetegség gyógyszeres kezelése: típusonként más természetű hatóanyag szükséges
A cukorbetegség kezelésére többféle gyógyszer áll rendelkezésre.
A cukoranyagcsere változásai szorosan összefüggnek az inzulinnal, a cukorháztartás szabályozásának legfontosabb hormonjával. Ha az inzulin hiányzik, vagy nem tudja kifejteni hatását, a bevitt és felszívódott szénhidrátok nem tudnak hasznosítható energiává alakulni, a cukor pedig ott marad a vérben, magas vércukorszintet eredményezve.
A cukorbetegségnek több típusa létezik, a leggyakoribb formák az alábbiak:
Az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun eredetű, vagyis a szervezet saját immunrendszere indít támadást az inzulint termelő sejtek ellen. A sejtek pusztulásával rövid idő alatt elfogy az inzulin, ezért a tünetek korán, már gyermekkorban jelentkeznek. Az inzulint ilyen esetben kívülről kell pótolni.
A 2-es típusú cukorbetegség hosszú idő alatt alakul ki, jellemzően felnőtt korban diagnosztizálják. A rendelkezésre álló inzulinra nem reagál elég hatékonyan a szervezet (inzulinrezisztencia), amit a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjei további hormonelválasztással kompenzálnak. Az elválasztott hormon idővel nem képes a normál tartományban tartani a vércukorszintet, és kialakul a cukorbetegség. Ebben az időszakban még gyógyszeresen kezelhető a cukorbetegség, de az inzulinrezisztencia előbb-utóbb a béta-sejtek lassú pusztulásához vezet, kimerülésük esetén pedig inzulinpótlás szükséges.
A várandósság alatt kialakuló cukoranyagcsere-zavar, azaz a terhességi cukorbetegség hátterében hormonális változások állnak, melyek hatására az inzulin vércukorszint-csökkentő hatása gyengül. A szülést követően általában helyreáll a szervezet cukoranyagcseréje.
Milyen gyógyszerrel kezelhető a cukorbetegség?
- az 1-es típusú cukorbetegség esetén az inzulin az elsőként alkalmazandó szer,
- a 2-es típusú cukorbetegség esetén az inzulinkezelés előtt számos terápiás lehetőség áll rendelkezésre.
A különböző gyógyszereket lehet önmagukban és kombinációban is alkalmazni. A gyógyszerek mellett fontos az étrendi megkötések szigorú betartása, a fizikai aktivitás és az egészséges testsúly kialakítása.
A nem-inzulin természetű gyógyszerek
A nem-inzulin természetű vércukorszint-csökkentő gyógyszerek az alábbi mechanizmusok révén fejtik ki hatásukat:
- serkentik a hasnyálmirigy inzulin-elválasztását;
- hatásukat a májban, az izmokban és a zsírszövetben fejtik ki, vagy növelik a vese vércukor-kiválasztását;
- befolyásolják a cukor felszívódását a gyomor-bél traktusban;
- inkretin-hatáson alapulók: GLP-1-receptor agonisták – DPP-4-gátlók (az inkretinek a gyomor-bél rendszerben a szénhidrátok elfogyasztása után felszabaduló hormonok, melyek serkentik az inzulin elválasztását).
Metformin
A metformin a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének általában elsőként választandó szere. Csökkenti a vércukorszintet és növeli a szervezet inzulin iránti érzékenységét, ami elősegíti az inzulin hatékonyabb felhasználását. A legtöbb beteg esetében biztonságosan alkalmazható, leggyakoribb mellékhatások: hányinger, hasi fájdalom, puffadás, hasmenés.
Szulfanilurea
Szulfanilureák (gliclazid, glimepirid, gliquidon, glipizid, glibenclamid) segítik és fokozzák a hasnyálmirigy inzulinelválasztását. Általában akkor írják fel ezeket a készítményeket, ha a metformin nem választható a beteg számára, vagy már nem biztosít megfelelő vércukorszint-kontrollt. A legtöbb beteg esetében biztonságosan alkalmazhatók, leggyakoribb mellékhatások: alacsony vércukorszint és hízás.
A metformin és a különböző szulfanilurea készítmények hosszú időn keresztül biztosíthatják a megfelelő kezelést a 2-es típusú cukorbetegek részére, ha a gyógyszeres terápia mellett az életmódbeli változásokat is követik a betegek, és odafigyelnek a megfelelő táplálkozásra.
Egyéb gyógyszerek
További készítmények és hatóanyagok is léteznek a cukorbetegség kezelésére, melyeket akkor alkalmaznak, ha metforminnal vagy szulfnailureákkal nem, vagy nem kielégítően kezelhetők a betegek:
- DPP-4-gátlók (alogliptin, linagliptin, sitagliptin, saxagliptin, vildagliptin): növelik az inzulin szintjét a vérben;
- alfa-glukozidáz-gátlók (akarbóz): gátolják a glükóz felszívódását a gyomor-bél rendszerben;
- GLP-1-receptor-agonisták (exenatid, liraglutid, semaglutid, dulaglutid): növelik az inzulin szintjét a vérben (az inzulinhoz hasonlóan bőr alá kell bejuttatni injekció formájában);
- SGLT-2 gátlók (dapagliflozin, empagliflozin, ertugliflozin): befolyásolják a vesékben a cukor kiválasztását és visszavételét, ezáltal fokozzák a cukor vizelettel való ürülését; általában más szerekkel kombinálják; vércukorcsökkentő hatásuk független az inzulinelválasztástól és az inzulinhatástól is; mellékhatása a húgy-ivarszervek gyakoribb fertőzése lehet.
Teendők gyógyszer-mellékhatások esetén
Ha a gyógyszeres kezelés alatt bármilyen mellékhatás, vagy a gyógyszerrel kapcsolatos nemkívánatos esemény észlelhető, haladéktalanul jelezni kell a kezelőorvosnak, a gyógyszerésznek vagy a kezelésben részt vevő egyéb egészségügyi szakembernek (pl. diabétesz szaknővér). Mindenképpen egészségügyi szakember tanácsát kell kérni a gyógyszer abbahagyása vagy adagolásának megváltoztatása előtt. A mellékhatások az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetnek is bejelenthetők, illetve az adott gyógyszert forgalmazó- vagy gyártó vállalat felé is jelezhetők (elérhetőségük megtalálható a gyógyszerhez mellékelt betegtájékoztatóban).
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Ez a 9 tünet hétköznapinak tűnhet, de cukorbetegséget is jelezhet
