Kullancscsípés után: a Lyme-fertőzés igazolása és kezelése
Ebben a cikkben röviden a kullancsok okozta Lyme-fertőzés igazolásához szükséges szerológiai diagnosztikáról, és a kezelés módszereiről szedtünk össze röviden és érthetően minden információt.
A Lyme-fertőzés igazolása – szerológiai vizsgálatok
1. A pozitív lelet
A pozitív Lyme lelet a gyakorlatban mindig ellenanyag-szaporulatot jelent. Minden fertőzés átvészelése után ellenanyagokat termelünk, és ezzel válunk védetté. Így van ez a bárányhimlő, a mumpsz, az influenza esetében is. Ezek azonban nem okoznak idült fertőzést, ezért senki sem vizsgálja őket. A Lyme betegség azonban évekig, évtizedekig tarthat, és mivel a kórokozó csak kivételesen ritkán tenyészthető, a kórisme megállapításához nincs más eszközünk, mint az ellenanyagok vizsgálata.
Friss fertőzés gyanúja (pl. a Lyme folt megjelenése esetén) az ellenanyagok kimutatása – elvileg – elegendő a diagnózis alátámasztására. A későbbi formák (pl. ízületi fájdalmak) esetében azonban az ellenanyagok kimutatása még nem jelenti, hogy a "pozitív" lelet és a panaszok között okozati kapcsolat van. A pozitivitás származhat egy korábban, tünetszegényen átvészelt fertőzésből is.
Ilyen esetekben, megfelelő intervallummal vett két vérmintát mérünk össze, és a változás tendenciájából tudjuk megmondani, hogy a fertőzés valóban fennáll-e. Amennyiben a fertőzés jelenleg is tart, a második vérminta több ellenanyagot tartalmaz, mint a korábbi. A vizsgálat csak rendkívüli jártasság és immunoblot (Western blot) technika esetén használható, akkor viszont nagyon megbízható.
A Lyme-fertőzést vérvétellel, laborban mutatják ki
A Lyme-betegség kezelése
Bár nincs egységes álláspont a Lyme betegség kezelését illetően, mégis vannak antibiotikumok, amik számos vizsgálatban bizonyították hatékonyságukat, és vannak, amelyek hatástalanok. Több antibiotikum együttadása vagy alternáló kombinációja (5 napig ez, 2 napig az) vagy alternáló adagolás (3 napig valami, 4 napig semmi) hátrányos voltára vannak bizonyítékok, előnyére azonban nincsenek.
Bár számos közleményben szerepel, hogy az erythromycin és a roxithromycin hatékony a Lyme kezelésében, azonban ez tévedés. Mindkét antibiotikum adása után rendszerint ki tudjuk tenyészteni a kórokozót a Lyme-folt (erythema migrans) területéből. Magyarországon elterjedt, hogy a ciprofloxacin hatásos a Lyme-kór kezelésére. Ez súlyos tévedés.
Bár vannak cefalosporinok pl. cefuroxim, ceftriaxone, amik hatásosak a borreliák ellen, de pl. számos, a nevében CE-vel kezdődő készítmény hatástalan vagy gyengébb, mint az említettek. A hibás kezelések után a Lyme betegség már nehezebben gyógyítható. (Vélhetően ilyenkor a kórokozók olyan területekre menekülnek, ahol a későbbi kezelések már nem érik el.)
Emiatt igen nagy az elsőként ellátó orvos felelőssége. Ehhez képest mindennapos tapasztalat, hogy a kollégák ötletszerűen választanak antibiotikumot és dózist. Ezt megtehetik egy magától gyógyuló vírusfertőzés esetén, sőt még a középfül-gyulladás is csaknem ugyanúgy gyógyul a rosszul választott antibiotikum, mint a megfelelő készítmény alkalmazásakor. A Lyme betegségben azonban a rosszul megválasztott antibiotikum után a kórokozó túlélésének esélye a mi vizsgálataink szerint közel 30%!
Kullancs van a macskámban - belehalhatok? Kattintson tovább, és megtudja!
Megelőző antibiotikum-kezelés
Számos doktor a kullancscsípés után "biztos, ami biztos" alapon rendel valamilyen antibiotikumot. Van olyan, világlapban megjelent közlemény, ami ezt a gyakorlatot helyesli. Tagadhatatlan, hogyha a csípés után adunk valamilyen készítményt, az erythema migrans (a Lyme-folt) már nem fog megjelenni. Lehetne ennek örülni, azonban az már távolról sem biztos, hogy a kórokozó el is pusztult. Elmarad a jellegzetes klinikai tünet, aminek felismerésével a betegség már akkor kezelhető, amikor még nincs semmilyen szövődmény. A szerológiai reakció is hosszú időre negatív lesz. Így aztán nem sok esély marad a fertőzés felismerésére. Túl ezen, a legtöbb ezzel a kérdéssel foglalkozó tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a feleslegesen adott antibiotikum által okozott szövődmény gyakorisága meghaladja a betegség kialakulásának kockázatát.